Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának 400. ülése 193Ô május 28-án, szerdán. 455 Ezekután csak a munkáskérdést említem, meg néhány szóval. A munkáskérdést meg kell oldanunk, bármilyen áldozatok árán is. A mun- j káskérdés fontos abból a szempontból is, hogy j a mezőgazdasági termelésnél nélkülözhetetlen ] a munkás és annak megélhetését, boldogulását j mindenkép biztosítani kell. Végtelenül sajnálom, hogy nem állott megfelelő idő rendelkezésemre, hogy ezt az igen fontos életbevágó kérdést a maga részleteiben ; teljesen megvilágíthattam volna és megindokolhattam volna álláspontomat. Hiszem azonban, hogy kínálkozik még alkalom arra, hogy erről is beszámoljak saját meggyőződésem és legjobb lelkiismeretem szerint szerzett tapasztalataim • alapján. • | Ezekután a címet elfogadom. (Helyeslés a j jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Képviselőház! A | vitaidő utolsó perceit felhasználom arra, hogy igénytelen felszólalásommal csatlakózzam azokhoz az előttem szólott képviselő urakhoz, akik j az erdősítésre hívták fel a földmívelésügyi kormányzat figyelmét. Szinte köztudomásúak > már ezek a statisztikai adatok, hogy behozatalunk legnagyobb tétele a fa, százalék szerint is, de Összeg szerint is, mert hiszen 130 milliót fizetünk ki évenként épület- és tűzifáért külföldre. Ezenkívül rá kell mutatnom arra, hogy a ; fásítás különösen olyan területeken, ahol a fa ritka, vagyis faszegény területeken csapadékviszonyok javítása szempontjából milyen különösen fontos; de fontos olyan országban, mint Magyarország, közegészségügyi szempontból is, mert hiszen tudjuk, hogy a tüdővészstatisztikában jóformán vezetünk és a tüdővész terjedése meggátlásának, a közegészségügyi viszonyok javításának egyik legfőbb eszköze az erdősítés. T. Képviselőház! Ez tehát nem kis ügye a földmívelésügyi kormányzatnak. A fásítás és erdősítés ügyét én nagy nemzeti ügynek tekintem, amelyért minden áldozatot meg fogunk hozni. (Györki Imre: Az unokáink is erről fognak csevegni, ha ilyen tempóban folyik!) Gyakran halljuk azt^ a vádat, hogy amíg egyrészről a takarékosság mellett szónokolunk és a kormány figyelmét arra hívjuk fel, hogy a közvélemény mennyire kívánja az állami költségvetésben a legszigorúbb takarékoskodást. másrészről viszont kívánságokkal állunk elő, amelyek természetesen pénzbe kerülnek. Bátor volnék ezért egy módot proponálni, hogy arra az esetre, ha a miniszter úr az arra való költségeket, hogy az erdősítést a multévi tempóban folytathassa, másképpen nem tudná előteremteni, vegye igénybe az általam javasolt módot és eszközt. Az erdősítés kérdéséből bekapcsolódom, a meglevő erdők kérdésébe. A statisztika adatai szerint erdőterületünknek egyhatodrésze maradt meg, de ez az egybatodrész is tekintélyes területeket jelenj;, sőt vannak kifejezetten erdős hegyvidékeink is, nem olyan nagy tömegben. mint voltak, de kétségtelenül jelentékeny területek, mint üéldául a Bükk, a Mátra, a Vértes, a Bakony, Sopron környéke és a Balaton vi dékén is van valamelyes erdő. Ezek az előbb említett gazdasági előnyökön felül közegészségügyi szempontból is igen számottevők. Tudvalevő dolog, hogy évente óriási tömeg magyar, nemcsak a vagyonosabb osztályokból, hanem a szerényebb keresetű osztályokból is üdülés keresése céljából külföldre megy. Itt nem azokat értem, akik tanulmányok folytatására vagy esetleg valamely speciális gyógyhely felkeresése céljából mennek külföldre, de értem azokat a tízezreket, akik azért mennek külföldre, hogy ott néhány heti üdülést találva, felfissül ve fokozott munkaerővel térjenek viszsza rendes foglalkozásuk mellé. Ha ezeket hazai erdeink vidékén itt tudjuk tartani és itthon tudunk nekik üdülési lehetőséget nyújtani, hatalmas nagy tételét itt tartjuk annak a pénznek, amelyet most külföldön költenek el. Pontos statisztikai adatok nem állván rendelkezésemre, nem terjesztek adatokat a Ház elé, — de köztudomású, hogyha ilyen időkben vonaton utazunk, vagy külföldön - megfordulunk bizonyos vidékeken, mást, mint magyar szót úgyszólván nem hallunk. Ha most bizonyos kis illetéket vetnénk ki azokra, akik tisztán üdülés céljából nálunk is feltalálható vidéket keresnek fel külföldön, hatalmas bevételi forrásra tenne szert a földmívelésügyi kormányzat, legalább is arra az átmeneti időre, amíg ezt az erdősítési programmot végre nem hajtja. Azok, akik kimennek külföldre és csak néhányszáz pengőt költenek el üdülésre, igen könnyen megfizethetik azt az olcsóra szabott illetéket, nem is beszélve azokról, akik azért keresik fel a külföldi üdülőhelyeket, mert a hazai üdülőhelyek igényeiknek megfelelő ellátást nyújtani nem tudnak. T. Ház! Nem vagyok barátja az egyéni szabadság erős korlátozásának, de miután itt egy nagy nemzeti ügy kiszolgálásáról van szó és az az összeg, mellyel az egyes külföldre utazók költségvetését ez az illeték megterhelné, nem olyan súlyos, hogy azt a néhány százpengős költségvetést el ne bírná, kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogyha az erdősítési Programm végrehajtásához pénzre van szüksége, és ezt máshonnan fedezni nem tudná, vegye fontolóra ezt a tiszteletteljes javaslatomat, (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kuna P.András! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szórni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr- óhajt nyilatkozni. Mayer János földimívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Szívesen tettem eleget annak a kívánságnak, hogy a tárgyalásra szánt időt a vitának engedjem át és szabad folyást engedjek a kritikának. Az idő előrehaladottságára való tekintettel azonban most már kérnem kell a t. Házat, hogy a részletes vita során elhangzottakra csak rövid, távirati stílusban adhassam meg a választ, tekintettel arra, hogy a Háznak a tanácskozáson kívül még egyéb tennivalói is vannak. Az első felszólaló a részletes vitánál Szilágyi Lajos t. képviselőtársam volt, aki konkrét kijelentést kért tőlem a tekintetben, hogy a földreform során megvett területek árának szabályozása terén milyen intézkedéseket kívánunk tenni ' azokon -• a területeken, amelyek megváltásánál az ár természetben, illetőleg terményben lett megállapítva, valamint azokra a területekre nézve, amelyeknél a batvanszoros szorzószám van érvényben. En már előbbi felszólalásomban kijelentettem, hogy a kormány a megváltott területek vételárának sza-