Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

450 Az országgyűlés képviselőházának UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. amelyet a vámok védelme folytán az ipar élvez, akkor még mindig biztosítottuk az iparnak prosperitását. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mint méltóztatnak tudni, az ipar nyersanyagokat dolgoz fel, és ezekének a nyersanyagoknak túlnyomó nagyrésze külföldről importálódik. Ezeknek a nyersanyagoknak túlnyomó része vagy egészen vámmentés, vagy pedig nagyon mérsékelt vámmal van sújtva. Behozunk évente 400 millió pengő értékű nyersanyagot. Tegyük föl, hogy ebben van legalább 100 millió pengő értékű olyan nyersanyag, amelyet nem szabad mégvámolni, mint például az épületfa. Akkor még mindig 300 millió pengő értékű olyan nyers any as: jön be, amelyet itt feldolgoznak, s amelynek külön megvámolása az ipart igen lényegtelen módon érintené s szinte automatice korrigálná^ azt a nagy eltérést, amely az ipar javára a vámoik magassága folytán itt mutatkozik és azt az ellenszenvet is, amelyet az ország közönsége jogosan érez. Én tehát azt proponálnám, hogy méltóztassanak 'ezeket a nyersanyagokat egy mérsékelt, mondjuk. 30%-os vámmal sújtani és ezt az öszszeget fordítani ': ezeknek a termelési prémiumoknak alimentálására, s csak a hiányzó részt, a hiányzó összeget lisztadóiban kivetni. Akkor mes lehetne oldani a kérdést úgy, hogy igen lényegtelen volna az az összeg, amely a kenyeret sújtaná, vagy éppen semmi sem. A kenvérlisztet teljesen ki lehetne venni a vám alól és csak a fehér lisztet kellene sújtani. Az ipar így is még mindig igen jó üzlet volna Magyarországon és megoldódnék az ipari vámok kérdése is a nélkül, hogy a vámtarifát revideálni kellene. Ezt kívántam a termények értékesítése és a termelési prémiumok tekintetében megjegyezni. Minthogy még, úgy látszik, van egy kis időm, méltóztassanak megengedni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr felszólalásával egészen röviden foglalkozzam. Csupán csak azt kívánom anegjegyezni, hogy a földmívelésügyi miniszter urat csak üdvözölni lehet azokért az akcióért, amelyeket a termelés érdekében folytat. Csak örömmel lehet megállapítani azt, hogy minden irányban és minden tekintetben megefelelő gondossággal járt el. Engedelmet kérek, ha a földmívelésügyi minisztérium nem foglalkoznék akciókkal, akkor a földmívelésügyi minisztérium egészen egyszerűen bürokratikus szervvé változnék át. Mert mi kötelessége van a földmívelésügyi minisztériumnak'? Szakoktatás, a termelés irányítása (Madarász Elemér: Kísérletezés!) és a termelés fokozása, ezeket nedig akciók nélkül elintézni nem lehet. Ha a földmívelésügyi miniszter úr nem hajtotta volna vézrp ezeket az akciókat, akkor amilyen jó földmívelésügyi miniszternek üdvözölhetjük ma, olyan rossz földmívelésügyi miniszternek tartottuk volna, őt. (Ügy van! Ügy van! — Elénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A külügyminiszter úr törvényjavasüatokat óhajt benyújtani. Walko Lajos külügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém két törvényjavaslatot benyújítani, az egyiket a Görögorszaggal, Athénben és a másikat Észtországgal, Tallinban kötött békéltető eljárási és választottbíráskodási egyezményről. (Kabók Lajos: Azt hittem, hogy pénzt hoztak Görögországból.) Kérném a két törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és tárgyalás végett a külügyi bizottsághoz utasítani. (Malasits Géza: Ma éjjel nyugodtan alszunk.) .-.'.t Elnök; A Ház mindkét beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a külügyi bizottságnak. A vita során szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kálmán István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Ez a már harmadik napja tartó vita, amelynek minden szónoka a két^ legfontosabb problémával, a gabonaértékesítés és a gabonatermelés kérdésével foglalkozott, azt mutatja, hogy ez a kérdés nem olyan könnyű, mint amilyennek első pillanatra látszik. A magam részéről ' azokat a javaslatokat, amelyekkel a földmívelésügyi kormány rövid idő alatt a Ház elé jön, csak örömmel üdvözlöm. Mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország nem elzárt sziget, hanem igenis, ezer és ezer szála az érdekközösségnek fűzi Össze a nagy világgazdasággal és éppen azért a legnagyobb körültekintéssel kell ezt a kérdést tárgyalni és megoldani. Gazdatársadalmunk beteg, gyenge. Rossz orvosság halálát okozhatja. * A miniszter úr ma átfogó, nagy beszédben mutatott rá a földmívelésügyi kormány működésére. Minden szónál többet érnek a tettek. Örömmel üdvözöltem a sajtónak azt a közlését, amelyben végre^ hosszú tanácskozások után a földreform során igénybevett földek árának szabályozása és a búzaparitásnak — hogy így fejezzem ki magamat — a reális viszonyokkal való összeegyeztetése publikáltatott. Remélem, hofvha most már a vagyonváltságot illetőleg 22 pengőben állapították meg SL

f búza árát, ezt más minisztériumok is tudomásul veszik és mindenhol, ahol a javadalmat 28 pengős búzaárral számítják, ezentúl 22 pengőben fognak számolni, s hogy a kultuszkormány is majd rájön arra. hogy most már ő sem számíthat 28^ pengős búzát sem a tanítónak, sem a lelkészeknek terményben megszabott járandóságainál, hanem ezt végre összhangba hozza a mai időkkel, és úgy. amint a vagyonváltságföldeknél, 22 pengővel számítják a búza métermázsáját, ezeknél . • a járandóságoknál is 22 nengőben számítják majd a búzát. (Szabó Sándor: Ügy van! Teljesen elegendő 22 pengővel számítani!) A miniszter úr beszédében panaszkodott, hogy a földmívelésügyi kormány akcióit sokszor kritika illette. (Szabó Sándor: Kefélgették!) En azt mondom a miniszter úrnak, a magyar földmívelés vezetőjének kell, hogy két fegyvere legyen: az egyik a maga mögött szervezett agrártábor és a másik egy független és erős agrárérzésű sajtó. Mert itt van a kutya eltemetve. Abban a futamban, amelyet a pénzügyminiszter úr kasszájáért futottak a miniszterek, talán itt-ott legyúrták a miniszter urat azért, (Szabó Sándor: ö volt a csikó!) mert mögötte nem volt meg az r a szervezett hadsereg, és mert nem volt lehetésges a sajtó útján az agrárkérdéseket úgy adminisztrálni, mint ahogyan a sajtóban más kérdéseket adminisztráltak. Hiszen az elmúlt időben ismételten láttuk a sajtóban, r- akinek nem inge, ne vegye magára — hogy megtörtént ebben az agrárországban az, hogy amikor elfogyott a burgonya és nem volt ára a falun, akkor a fővárosi sajtónak egyrésze külföldi burgonyát akart idehozni Budapestre, amikor pedig boglyában ott rothadt a bánsági széna, és lett volna konjunktúra arra, hogy eladhatták volna azt Csehországban vagy Bécsben, akkor