Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának J+QO. ülése W30 május 28-án, szerdán: 451a sajtó azzal foglalt állást a szén aki vit el eK len, Hogy akkor itt Magyarországon drágább lesz a hús. Közben elmúlt a konjunktúra és bizony ott rothadt a gazdáknak boglyában a szénájuk. Es ezt a sp-rt lehetne folytatni, nem' szakadna vége. . Sainos, az embernek csak negyedóra áll rendelkezésére s így éppen csak távirati stílusban möndhatja/el beszédét. Éppen azért én sem foglalkozhatom egy kérdéssel bővebben, csak rá akarok "mutatni egy-két vonásban olyan kérdésekre, .amelyekre a miniszter úr figyelmét fel iakarom. hívni. -En. igen tisztelem a földmívelésügyi minisztérium .tisztikarát, csak egyet kérek:, a bürokráciát éppen ebben a minisztériumban a minimumra kell redukálni. Hogy egy esetet mondnak el, egy vállalkozó Csehországba sertéseket vitt ki, de véletlenül rossz volt a brünni piac, tehát Prágába akarta vinni. isertéseit. A cseh hatóságnak semmi kifogása sem volt ellene, de Pestről kellett egy engedély. Felhívia: tehát ez a kereskedő telefonon a m. kir. földmívelésügyi minisztériumot, hogy adja megr az engedélyt. Erre azt a lakonikus választ kapta: tessék beadni írásban a kérvényt. Jól nézne ki az n

r kereskedő, ha megvárná Brünnben vagy Prágában sertéseivel azt, amíg 'az ez irányban beadott kérvénye elintézést nyerne. (Szabó Sandor: Hosszú szakálla nőne a sertésnek! — Derültség.) Méltóztassék mindig a reális élet szükségletéhez alkalmazkodni és nem bürokratikus módon eljárni, hanem megfogni a kérdést üstökénél és elintézni egészen egyszerűen a maga módján, mert az élet nem vár. Aki siet és határozott, az győz, az használhatna ki e. konjunktúrát. A késedelmes és bab ozó^ lekésik az élet versenyéről. Azt hiszem. Szabó Sándor t. barátom szólalt fel itt a gyümölcstermesztés érdekében. Itt csak egy-két statisztikai adatot kívánok bemutatni arra vonatkozólag, hogy mennyi pénzt pocsékolunk el külföldi gyümölcsért. A gyümölcstermelő Magyarországnak az 1928. év statisztikai adatai szerint gyümölcsneműekben kereskedelmi passzívuma 7,700.000 pengő volt. A déligyümölcsbehozatal pláne tizenegy és fél millió pengőt tett ki, Almából és körtéből — hihetetlen — Magyarország 2,600.000 pengő értékűt hoz be. Kivitelünk almából és körtéből körülbelül 1,680.000 pengő értékű volt, tehát még mindig egymillió pengővel többet hoztunk be, mint (atmennyit kivittünk. Ez a kérdés nem oldható meg máról-holnapra, hiszen ha a fát ma elültetem, akkor egy év múlva még nem terem. Mindenesetre azonban meg kell ezt a kérdést fogni és a megoldást elő kell készíteni. T. Ház! Két út van itt, az egyik .az, hogv meglévő gyümölcsöseinket kell rendbehozni, a másik pedig az, hogy új gyümölcsösöket kell kiültetni. A meglévő gyümölcsösöket rendbe kell hozni, liogy. a belföldi fogyasztást fedezzék, az új gyümölcsösök lesznek hivatva arra, hogy az export fokozásánál tekintetbe jöjjenek. Ejs itt a miniszter úr figyelmét arra hívom fel, mint akinek magának is van gyümölcsöse, hogy itt, ennél a branchenál azt tapasztaltam, hogy -kellően iskolázott vezető még aránylag nagyon kevés van és a vezetők közt is alig találni kétnhárom embert, aki bizonyos kérdésben ugyanazon a véleményen lenne. Itt teoretice is ki kell művelni ezt az ágat, hogy az >a gazda, vagy az a gyümölcstermesztő, aki tanácsért fordul bizonyos ilyen kertészeti fórumhoz, ott megkapja a világos feleletet és az a felelet, amelyet kap, 100%-ig megfeleljen a követelményeknek, (Helyeslés a jobboldalon.) mert ha tíz év múlva látom csak, hogy rossz tanácsot kaptam, (Szabó Sándor: A védekezést állami ellenőrzés alá kell helyezni!) akkor tíz esztendő munkájának hasznát vesztettem el, végre is az ember nem örökké él és már helyre sem tudja hozni a kárt, a kapott rossz tanács következményét. Emlékszem rá, hogy amikor kiültettem gyümölcsösömet, a végén már magam sem tudtam, mit csináljak, mert ahány emberhez fordultam, annyiféle tanácsot és felvilágosítást kaptam. (Szabó Sándor: Mindegyik gyár a saját készítményeit tartja legjobbnak.) Ami a védőszereket illeti, itt nemcsak az a baj, hogy minden gyár saját magáét tartja jobbnak, hanem az is, hogy drágák a védőszerek és éppen azért, mert drágák, a gyümölcstermesztő nem igen használja őket. (Szabó Sándor: Százszázalékkal emelték az árakat!) Megjegyzem, hogy itt kalapot kell emelni a növényvédelmi folyóirat munkája előtt, mert tényleg gyönyörű értékes munkát végez és bátran megállhatja a versenyt mindenféle külföldi folyóirattal. A gyümölcstermesztést illetőleg a mintagyümölcsösöknek nagy hivatását látom. Tessék elhinni, sokkal többet tanul az a kisember, amikor lát valamit, mintha azt neki előadásban magyarázzák. Tudtommal a miniszter úr asztalában fekszik egy nagyon- kiváló szakemberünknek, Nemes Antalnak tervezete, amelyet a miniszter úrnak és az osztálynak figyelmébe ajánlok. Ami a vegyiszeréket illeti, engedje meg a miniszter úr, hogy itt felhívjam figyelmét arra, hogy tényleg nagyszerű volt a műtrágya akció és itt szembe kell szállani azzal a defetizmussal, amelynek akárhány vezető ember is hangot ad, azt mondván: kár műtrágyát használni, mert úgysem lehet eladni a terményt. — Nem igaz! Mert ha olcsóbban kell is eladni a gabona mázsáját, de ha három mázsával többet termesztek, számításomat inkább megtalálom. Csaik fgyre kérem a miniszter urat: igyekezzék odahatni, hogy — bár direkt befolyása nincs a műtrágyagyárakra— ezek számoljanak a mai időkkel és hasznukat a legminimálisabbra redukállak, hogy a gazda képes legyen megvenni a műtrágyát, mert így a gyárak még mindig jobban járnak, mintha a műtrágyagyárak magas volta miatt a gazda egyáltalán nem használ műtrágyát. ; Ami mármost a szakoktatást illeti, azt mondhatom, hogy sokkal fontosabbak a téli tanfolyamok, mint a sok pénzt elnyelő gazdasági iskolák. Nemrég jártam Németországban. Németország gazdag ország, mégis erre a típusra fekteti a fősúlyt. Németországban ma minden kerületnek, Kreis-nek van egy téli iskolája. En a miniszter úr figvelmét arra hívom fel, hogy a téli tanfolyamok típusát fejlessze ki, mert akkor fogunk intelligens gazdaosztályt nevelni és akkor fogjuk tudni a gazdaosztály nevelésének kérdését aránylag csekély tőkével megoldani. Az iskolá,k,az internátusok rengeteg pénzt emésztenek fel és én annak a sok internátusnak'.nem is vagyok a híve, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az internátusban nevelkedett ember — legyen az fiatalember vagy leánv — rendszerint valahogy kinő abból a miliőből, amelybe neki az életben vissza kell mennie, és elégedetlen lesz ^ élete végéig. . r A miniszter ÚT kilátásba helyezte a szeszgyárak szaporítását is. A miniszter úr figyelmét itt arra hívom fel. hogy a kisemberre nézve a szövetkezeti-szeszgyáraknak van értelmük. Az ilyen szeszgyárakat azonban, mivel pénz nincs,;