Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházénak UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 449 szervet kell beállítanom, amely vidéken a vásárlásokat eszközli, s egy szervet, amely Budapesten a világnaritásos árat biztosítja,. Ez nem kereskedelemellenes tendencia (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) A kereskedelem a jövőben is teljesen szabadon maradna ennél a rendszernél. Ennek kizárólag árnivelláló, árbiztosító hatása van. Az úgynevezett legális kereskedelem, —- bár nem tudom, hogy hogyan definiáljam ezt a «legális» szót, mert szerintem legális kereskedő mindenki, akinek iparigazolványa van — de mondjuk, a tisztességes kereskedelem (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) boldogulhat e mellett az intézmény mellett is, mert a tisztességes kereskedelmet senki sem fogja abban akadályozni, hogy a budapesti paritásos árakat a vidéken megfizesse. Amikor azonban mi biztosítjuk a vidéken a budapesti paritásos árat, akkor ugyancsak itt a tőzsdén biztosítani kell a világparitásos árat, amit viszont nem lehet másként tenni, mint úgy, ha van egy szervezetem, amelv időnként belenyúl a kérdésbe, és amikor annak szüksége felmerül, intervenciós vásárlásokat eszközöl. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez, ugyebár, természetes. Támadták itt a_ raktárházak intézményét. A kérdést úgy állítják be, hogy nagyon drága ott a tárolás, ki fogja oda vinni a búzáját: az a kisgazda a tíz mázsáját, vagy az a nagygazda a tíz vagonját? Én azt mondom, — legalább azt hiszem — hogy senkinek eszeágúban sincs az, hogy a kisgazda oda bevigye a tíz métermázsa búzáját, vagy a nagygazda a. tíz vagonját, hiszen van annak megoldási módja. Én a nagygazdának, de még a kicsinek is kölcsönt adhatok akkor is, ha saját raktáraiban tárol. Ezeknek a raktárházaknak egyedüli célja az lesz, — legalább az én ítéletem szerint az lesz és nem is lehet más — hogy az a gabonabevásárló szervezet ott tárolja azt a búzát, amelyet összevásárolt, ott tisztítsa, ott osztályozza az exportra. Természetes, hogy a kivitelt ez a szervezet bizonyos fokig befolyásolni fogja, de azért senki sem lesz elzárva attól, hogy kivitelt a maga részétől is ne teljesítsen. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) i ' Én őszintén tartozom kijelenteni azt, hogy ellene volnék minden olyan intézkedésnek. amely a 'kivitel tekintetében privilégiumot adna valakinek. Egyenlő feltételekkel kell mindenkinek kimennie a külföldi piacra, mert nem nélkülözhetjük sem a kereskedelem tőkéjét, sem a kereskedelem szakértelmét, sem pedig a kereskedelem összeköttetéseit. (Ügy van! a jobboldalon.) Az értékesítésnek ilymódon való megszervezése azonban, amelynek embriói már megvannak, — hiszen eddig is történtek ilyen irányú intézkedések, s a Puturának ma is száz és egynéhány bevásárló szerve van, azonkívül intervenciós^ vásárlások is történtek — mondom, az értékesítésnek ilymódon való megszervezése azonban még mindig csaà a világpiaci árat biztosítja, de nem biztosítja a termelés rentabilitását^ Ennek a kérdésnek tehát két része van : az egyik az értékesítés kérdése, a másik a termelés rentabilitásának 'kérdése.. Nagyon könnyű helyzetben.van egy importcég, mert egyszerűen felemeli a vámot, és amint nálunk az iparcikkek ára a vámvédelem hatása alatt magasra emelkedik, úgy ott a vámvédelem hatása alatt magasra emelkedik a búza ára. Ezt látjuk Németországban, ahol most készülnek 15 márkára fejltemeini a vámot, ezt látjuk Csehországban, és ezt látjuk Ausztriában, ahol a vámot annyira akarják emelni, hogy egy métermázsa JUÖPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXVIII, búza ára 46 schilling lesz, tehát 37—38 pengő. Ezzel megdrágítják ott a fogyasztásukat, pedig | ezek ipari államok, s ott az ellátatlan rétegek sokkal nagyobbak. Ez tulajdonképpen egy fo; gyasztáisi adó. Sokkal nehezebb helyzetben van ! azonban egy exportország. Ott nem lehet vámot felállítani, ott a kérdést nagyon nehéz meg! oldani. Itt van a kiviteli prémiumok kérdése. Ezzel ! oldják meg, illetőleg kívánják megoldani egyes helyeken a kérdést. Ez azonban igen veszélyes ; fegyver, mégpedig azért, mert nem biztos, hogy a prémium odamegy, ahova azt adni akarjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem biz, tos, hogy az a gazda zsebébe megy. Mehet az a kereskedő zsebébe is. A kereskedő ugyanis felhasználhatja a prémiumot, sőt fel is használja arra, hogy

# ennek a prémiumnak segítségével dumpin gólja külföldön a búzát. Ha ő — tegyük fel — három pengő prémiumot kap, akkor az esetben, ha két pengővel olcsóbban adja külföldön a búzát, még mindig marad neki egy pengője. Ez tehát nagyon veszedelmes dolog, mert a mi pénzünkkel esetleg olcsóbban látják ott el i a fogysztást, mint amilyen a búzának normális ára volna. ,

f Egy másik nehézség a premiális rendszernél az, hogy az az importország, amely az ő mezőgazdaságát vámmal védi, ha ott dumpinggel találkozik, még jobban felemeli a vámot. S^ hiába van nekünk a legtöbb kedvezmény elvén alapuló szerződésünk, — sokan azt mondják, hogy a legtöbb kedvezmény elvén alapuló szerződés esetén a vámot tulajdonképpen az a fogyasztó állam fizeti, ami csak részben áll, de nem áll egészen — a vámnak egy részét mindig át tudják hárítani az exportországra. Másodszor, mentől magasabb az importvám, annál inkább igyekeznek olyan területeket is bevonni a termelésbe, amelyek eddig a termelésnek alapját, anyagát nem képezték,. tehát szaporítják a maguk termelését. (Ügy van! jobbfelől.) Amellett szögezem le . magamat, hogy itt olyan megoldást kell találni, amely általános és mindenkit érint, s amely feltétlenül biztosítja azt, hogy az az összeg, amelyet az ország a mezőgazdaság támogatására szánt, — pedig nem hiszem, hogy legyen tárgyilagos ember, aki nem mondja azt, hogy itt áldozatot kell hozni — az á véres verejtékes pengő odamenjen, ahova mennie kell. a gazdának tárcájába, hogy a gazdának megélhetését, (Szabó Sándor: Fennmaradását!) fennmaradását és vásárlóképességét biztosítsa. A miniszter úr ő excellenciája nyilatkozott a lisztadó tekintetében. Annak a bizonyos termelési prémiumnak, — mondjuk így — vagy termelési támogatásnak összegét lisztadóból kívánják előteremteni. Ennek jogosultságához szó nem férhet, mert — amint már az előbb mondottam — minden vám tulajdonképpen fogyasztási adó. Az a vám, amelyet én azután a szövet után fizettem, amelyből a ruhám készült, szintén fogyasztási adó, mert ruhám ezáltal megdrágult, tehát én a ruha után fizettem adót. Az az ipari állambeli lakos, illetőleg fogyasztó pedig a búzavám útján fizet fogyasztási adót. Őszintén megmondom azonban, hogyha lehetséges, mellőzzük, vagv legalább is restringáljuk í ezt a lisztadót annyira, amennyire csak restrin! gálni lehet. j Volnának itt más források is, amelyeket fel j lehetne használni. Itt van például az ipari vám, | amely köztudomás szerint túlzottan magas, hij szén ezeknek a magas vámoknak árnyékában I virulnak az árkartellek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát ez a haszon kevesbedik, «5