Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

446 Az országgyűlés képviselőházának 400. ülése 1930 május 28-án, szerdán. Iveket' az elmu.lt évben, vagy azelőtt ültettek, bőséges termést hozzanak, és meghozzák annak a fáradságnak a gyümölcsét, amelyet áldozatokkal beleöltek, mégis előre kell gondoskodni piacok szerzéséről, mert amikor a kvantumok megjetlennetkj akkor már nagymértékben kell megindulnia az értékesítésnek is, úgyhogy ezt most kell előre 'megszervezni. így voltunk néhány esztendővel ezelőtt az egyéb mezőgazdasági terményekkel is. Jól tudjuk, ^hogy 5—6 esztendővel ezelőtt még nem volt kellőképpen zavartalanul ellátva az ország kenyérmagvakkal. Akkor itt a Képviselőházban is felmerült az a gondolat, hogy nem szabad elveszítenünk a külföldi piacokat. En előre kívánok tekinteni akkor, amikor azt kívánnám leszögezni, hogy méltóztassék a kormánynak az exportintézet, vagy más alkalmatos intézmények útján — esetleg újak létesítésével is — megfelelő intézkedéseket tenni, hogy a magyar gyümölcs részére külföldi piacokat biztosítson és esetleg áldozatok árán is fejtsen ki propagandát. Nagyon helyeslem, hogy a kormány megfelelő csomagoló-ládákat bocsátott a termelők rendelkezésére, hogv ennek propagálásával helyes pakolásban, alkalmas formában jelenjék meg a gyümölcs a külföldi piacokon. Hiszen külföldön látjuk, milyen ízléses pakolásban, milyen alkalmatos formában érkeznek meg ott a szállítmányok, nincs közöttük törődött, kivetni való. latnuk, a külföldről idehozott szőlőt is miként pakolják, hogyan csomagolják a kitűnő Calvilalmát, amelyet most látunk a kirakatokban, meg a

: kaliforniai Jonathánokat, amelyeket gyönvörűen, szépen külön-külön pakolva hoznak itt forgalomba. Mindez majd alkalmassá teszi a mi gyümölcsünket is arra, hogy megfelelő versenytársként jelenjék meg a külföldi piacokon. En a magam részéről úgy találom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében száz meg újonnan érintett és művelés alá vett olyan kérdés van, amelyek alkalmasak különösen a kis* emberek életfeltételeinek biztosítására. Erre különös gondot kívánnék fordítani, hiszen a földbirtokreform után és a még megvalósítandó föld'b irtokreform során igen nagy földmozgósítások lesznek, aminek következtében sok kisbirtokos-exisztencia fog létesülni. Ezek számára a szemtermelés nem r alkalmatos formája az exisztenciális alapvetésnek; sokkal alkalmatosabb erre a gyümölcstermesztés, a baromfitenyésztés és azok az apró farmrendszerú gazdasági ágak, ahol nagyobb tőkebefektetés és nagyobb építkezések nélkül, mintegy a ház körül foglalatoskodva, tudja felhasználni az illető a maga munkáját, úgyhogy azt kedvvel végezze és minél többet jövedelmezzen. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egy esztendőben egyszer lehet aratni, de például a tejgazdaságokban mindennap mes-fejik a tehenet és a jó tojó tyúk az esztendőnek majdnem minden napján tojik egy tojást. Ezek volnának azok az apró bevételi források, amelyekkel a kisemberen segíteni tudnánk, amelyek a kisembernek mindennapi takarékpénztára volnának, ahonnan mindennap kivehetné a maga pár fillérjét, amely az ő pénzbeli kiadásainak fedezésere szükséges. Ezt a gondolatot kívánnám én szolgálni, és ezt a gondolatot szogálja ennek a költségvetésnek igen sok címe, rovata és alrövata, amiből — még vagyok róla győződve, hogyha ez így megy tovább és ezek a dotációban részesülnek — a kisemberek boldogulása foar kivirulni. Altaláha.nvéve sok ún szép dolgot látok a költségvetésben. Jó költségvetést, * ió "tervet csak akkor lehet csinálni, ha elegendő pénz van , hozzá. A magam részéről úgy képzelem, hogy abból a nagy állami hitelből, amelynek felvételéről most gondoskodik a kormány, produktív, ; gyümölcsöző irányiban kell elhelyezni a tőké-' ket, hogy ezáltal a magyar mezőgazdaság felvirágzásához megadjuk azt a hajtó erőt, amely őt a világversenyben képessé teszi a győzelemre és a nép boldogulását biztosítja. A címet elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Ősik József! Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: Mélyen t. Képviselőház! Délelőtti felszólalása folyamán a földmívelésügyi miniszter úr azt volt szíves kijelenteni,; hogy sok baj kútforrása 'az, — és főképnen kereskedelmi szerződéseink terén — hogv Trianon következtében kínai fal vesz bennünket körül, amely szinte áttörhetetlen. Szerintem ez kezd megszűnni, és kezd derengeni a lehetőség, hogy ezt a falat áttörjük. Hogy immár kereskedelmi szerződéseink vannak, ez több levegőt és lehetőséget nyújt arra, hogy termeivénveinket jobb áron értékesítsük. Ilyen az olasz kereskedelmi szerződés hatása az állatárakra stb.. amint ezt igazolják a közelmúlt statisztikai adatai. A magam részéről százszázalékban magamévá teszem ^azt, amit Simon András t- képviselőtársam pár perccel előbb elmondott, hogy a vámvédelem égisze alatt megmaradt jövedelem nem egyes egyéneknek, nem egy kasztnak, nem 25—30 gazdasági alakulat igazgatóságának és felügyelőbizottságának érdekeit kell, hogy szolgálja, hanem annak a termelési ágnak érdekeit, amely legnagyobb terhét viseli annak, hogy nekik ezt a vámvédelmet biztosítják. A magam részéről akkor, amikor több nemzettel megkö.i tendő kereskedelmi szerződések küszöbén vagyunk, a törvényhozás csarnokából kérem meg az erre hivatott tényezőket, figyeljenek fel arra, hogy ez a nemzet létezésének első percétől fogva agrárállam volt, ezzel áll vagy bukik, nemcsak most, hanem a múltban, valamint a jövőben is. Létalanja az. hogv a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi rétegek és az ezekhez tartozó egyének megfelelő munkaalkalmakat, te^melvényeikért megfelelő árakat kapjanak. Megkérem azokat a tényezőket, amelyek ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek megkötésére hivatottak, hogv ezt vegyék tudomásul és ne hagyják magukat megkörnvékeztetni azoktól a szi rénhan ároktól, amelyek hallatszanak. Egv héttel ezelőtt A Reggel-ben megjelent egyik cikk is igazolja, hogy milyen szirénhangok vannak, és hogy mennyire féltik és védik a saiát egyéni érdekeiket bizonyos körök a nemzet rovására. Nem akarom felolvasni, hogy mennyire megleckéztetik a közületeket; minisztereket és a Képviselőházát például a gyáriparosok közgyűlésén, amikor például ezt mondták (olvassa): «A legnagyobb s zemreháin vasokkal kell illet-_ nünk a Képviselőházat. Fel vagyunk háborodva, hogy az illetékes miniszterek, akiknek kötelesséíre lett volna az iparcikkeknek legszélsőségesebb megvédése, stb . . .•> Tovább is ilyen hangnemben beszéltek. (Zaj a. jobboldalon. — .ráiiossv Gábor: Micsoda cézári hang!) Amikor itt — hogy úgy monrHa>m — állam van az államban, amikor diktálni akarnak közületeknek, miniszternek, államnak énpèn a köz rovására, akkor azt kell mondanunk, hogv senkinek sem esnek rosszul, hosy az állam biztosítaná azt, hogy â vámvédelem égiszé alatt megmaradt *~i