Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának nem tudom, hány millió — jövedelemnek a kö­zület vegye hasznát, ha ennek nyomán kulturá­lis és közegészségügyi intézmények, egészséges munkáslakások, jobb munkabérek keletkezné­nek. De mindez nem Látszik, az a jövedelem csak egyéni érdekeknek szolgálatában áll. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj.) Tiltakoz­nunk kell tehát az ellen, hogy ez az állapot továbbra is fennmaradjon. Ezért újból és újból tisztelettel figyelmeztetem és megkérem az erre hivatott tényezőket, hogy minden esetben és minden alkalommal törekedjenek legelsősorban az agrárérdekeket körülbástyázni, mert ez a létalapja nemcsak az agrár rétegeiknek, hanem mindannak, ami magyar. (Ügy van! Úgy van! a jobbolda : lon.) Főleg most van alkalmunk tapasztalni, hogy hiába itt a kirakat, hiába minden szép és jó, hiába szükséges valami, ha nincs meg ahhoz a megfelelő tőke, a megfelelő készség. Árvának látjuk fővárosunkat, kevés benne a paraszt, a vidéki, a vásárlóerő. Nem vádolhat engem el­fogultsággal az az iparmágnás, nem vádolhat azzal, hogy hazabeszelek és csak saját társa^­dalmi rétegem érdekében beszélek, amikor az iparágak érdekében is beszél eik, amikor az ő érdekük is benne van. Mélyen 1. Képviselőház! Több órát këlléïie e kérdésekkel eltölteni, de az idő rövidsége miatt csak távirati stílusban beszélhet az em­ber. (Jánossy Gábor: Nem kell sietni, megárt az egészségnek!) Gazdasági harc közepette vá­gunk. A harc háború idején a harcieszközök élességét, a katonák fegyelmezettségét, öntuda­tát jelenti. Ugyanennek a tábornak kell a munka terem, a szorgalmas munka terén a munkaeszközök ezerféleségét biztosítani, hogy mindenki a megfelelő helyen és időben tud ja, hogy mit kell csinálni. Értem ez alatt a mezőgazdasági iskolák ténykedését. Nekünk ezen. a téren egy új had­seregre van szükségünk, amely ennek a mun­kának, ennek az intézménynek, ennek a törek­vésnek letéteményese, s amelynek őrmesterei, szakaszvezetői legyenek kint a falun. Nem lá­tom a tárca költségvetésének keretén belül azt, hogy ez a tétel olyan mértékben dotálódnék, mint amilyen mértékben ez egy agrárállamban szükséges volna. Nincs időm párhuzamot vonni abban a tekintetben, hogy mennyivel jobban van dotálva a kereskedelemügyi tárcának megfelelő rovata. (Zaj.) Amikor azt látom, hogy a multévi költség­vetésbe e célra felvett 165.000 pengő 30.000 pen­gővel lecsökkentetett, és amikor gazdasági nép­könyvtárak pótlására a multévi 20.000 pengővel szemben most csak 10.000 pengő irányoztatott elő, akkor bocsánatot kérek, szent meggyőződé­sem, hogy ez nem a legilletékesebb tényezőnek, a földmívelésügyi miniszter úrnak jóakaratán múlott, hanem más tényezőkön. Nagyon kérem mégis az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy amennyiben ez a beruházásokból vagy egyéb helyeken megtakarított pénzekből lehet­séges volna, ezeket az intézményeket fokozni, fejleszteni méltóztassék. Azt látom, hogy csak tizenegy mezőgazda­sági szakiskolánk van. Ámbár ez is jelentős szám a múlttal szemben, de még sem annyi, mint amennyinek lennie kellene. Amíg nem ér­hetjük el azt a lehetőséget, — amelyet pedig mint agrárországnak feltétlenül el kell ér­nünk — hogy minden vármegyében, vagy leg­alább minden jelentősebb járásban legyen ilyen szakiskola, addig is szükségesnek tartom, hogy az újabban létesített két félévi mezőgazdasági tanfolyamok fejlesztessenek, fokoztassanak. . ülést 1930 május 28-án, szerdán. 447 (Helyeslés jobbfelől.) Ami mármost azt illeti, hogy a miniszter úr mezőgazdasági iskoláinkat ilyen formában kívánja átformálni, ezt a ma­gam részéről helyesnek és szükségesnek tartom. A növendékek ugyanis két egymást követő téli félévben bent elméleti munkát, nyáron pedig kint tanáraik felügyelete alatt gyakorlati mun­kát végeznek. En tehát — ismétlem — a magam részéről ezt üdvös, jó és szükséges intézkedés­nek tartom. De addig az időig, amíg ezek a mezőgazdasági szakiskolák a kellő számban nem .fejleszthetők ki, szükségesnek tartom a téli háromhónapos tanfolyamoknak fokozottabb mértékben való létesítését és fejlesztését. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Meg kell itt említenem, hogy a közelmúlt télen voltam egy ilyen há­romhónapos tanfolyamnak záróvizsgáján. Ugyanekkor volt ugyanennek a községnek terü­letén egy hathetes háztartási tanfolyamnak záróvizsgája is. Amikor ezen a záróvizsgán azt tapasztaltam, hogy a tanulók azalatt a kevés idő alatt milyen sok ismeretet sajátítottak el, elvo­nul lelki szemeim előtt az, hogy mennyire nem törődtek ezideig a falu népével, mennyire ma­gára volt hagyatva, mennyire tájékozatlan volt, mennyire őseinek foglalkozásához volt kötve. S amikor azokat a szabatos feleleteket hallot­tam, szinte magam is oda kívánkoztam azokba a padokba egy ilyen háromhónapos szaktan­folyam meghallgatására és valósággal folvtak a könnyeim, sírtam. Ismételten kérem tehát a miniszter urat, hogy amíg nincs meg a lehető­sége annak, hogy minden községben, vagy leg­alább minden vármegyében és járásban legyen mezőgazdasági szakiskola, addig méltóztassék gondoskodni arról, hogy azok a téli háromhó­: napos tanfolyamok fokozottabb mértékben léte-' ' síttessenek és fejlesztessenek, hogy az a hadse­reg, amely arra hivatott, hofv a mezőgazdasági munka terén követendő példaképpen álljon a falu népe előtt, minél nagyobb számban kerül­jön ki azokból. Necsak 500 ilyen ember jöjjön ki onnan évente, mint amennyi most kijön, ha­nem ezrével jöjjenek ki. Itt van munkaalka­lom, nem kell attól félni, hogy túlnrodukció lesz, hogy ezek az emberek keresetnélkül lesz­; nek. mint ahogv az egyetemek é« főiskolák vég­zett hallgatói kenyérkereset nélkül vannak és — mint mondani szokták — szellemi proletárok lesznek belőlük. Tttvan munkaalkalom, mert itt képzett emberekre, képzett szakaszvezetőkre, őrmesterekre van szükség. M élven t. Képviselőház! Naavon sok min­denről kellene még beszélnem. (Halljuk! Hall­juk!) Sokat hallok beszélni a lisztárakról, (Jánossy Gábor: A lisztuzsoráról!) a Hsztuzso­ráról, arról, hogy mennyire kihasználja a ter­melőt és a fogyasztót a közbeeső kereskedelem. Időt vettem magamnak arra, hogy számszerű adatokkal megmutassam, hogy miképpen lesz a 36 filléres kenyérlisztből 76 filléres i öved elem, hogy miképpen lesz a 40 filléres nulláslisztből 2 r>engő 86 filléres íövedelem császárzsemlye kifli eladása révén. Sőt a vajaskiflinél 3 pengő 96 filléres jövedelemre tesznek szert. Amikor a búza métermázsáját 18 pengőért veszik a ma­gyar gazdától, akkor 60 grammos zsemlyének — amelyet egy jó légy elvinne magával — eladása révén be tudnak venni 1 pengő 67 fillért. Nem akarok olyan szóval élni, mint amilyen szüksé­ges volna, de itt valamilyen beavatkozásra volna szükség. Ttt van azután a búzaár. Már a malom sok î jövedelmet tud magának biztosítani, amikor 75%-os kiőrlés mellett 20 pengőt véve alapul, ki tud hozni a búzából 28 pengő 51 fillért. Ez a ter­melő kiuzsorázása- Módot és alkalmat kell te-

Next

/
Thumbnails
Contents