Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

44:4 Az országgyűlés képviselőházának és csak háromheti keresete marad. Körülbelül három napot dolgozik azért, hogy az adóját meg tudja fizetni. Hol van a Társadalombiztosító, hol van az újabban a munkásságra szakadt teher: az egyházi adó, amelyről majd a közoktatásügyi tárcánál beszélek? Ez mind összejátszik abban a tekintetben, hogy bizony a munkás a táplálkozásnál kénytelen megtakarítani azt, ami több kiadása van másra. A miniszter úrhoz tehát az volna a keresem, ejtsék el azt a tervet, amely szerint a gabonaárkülönbözetet közvetlenül a fogyasztókkal akarják megfizettetni, úgy, hogy a belső fogyasztásra szánt liszt drágább lesz, mert az olyan nagymértékű elégedetlenséget és olyan nagymértékű forgalomcsökkenést idéz elő, hogy nem érdemes ezért azt megcsinálni s nem érdemes az ország népét ilyen sanyargatásnak kitenni. Másik kérésem a miniszter úrhoz az, hogy szíveskedjék közegeivel a lisztvizsgálatot sűrűbben megejtetni s minden olyan esetben, amikor a liszt minősége jogosan kifogásolható, amikor túlzott víztartalmú az a liszt, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tessék hozzám hozni!) amikor klórozott az a liszt . . . (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Tessék hozzám hozni!) Kérem, leszek majd bátor ilyen silány tápértékű, nagyon szép fehér klórozott lisztet a miniszter úr elé hozni, ott szíveskedjék azután közbelépni közegei útján erélyesen és határozottan és ne tűrje azt a hamisítást, amely ezen a téren folyik. (Helyeslés.) Ne tűrje azért sem, mert a magyar lisztexport lecsökkenésében is nagy része van annak, hogy a magyar lisztek túlzottan nagy víztartalmúak, amilyeneket, amint mondottam, Görögország nem is enged be. (Csontos Imre: Az jó, ha nagy víztartalmúi Az jó!) Micsoda jó? (Csontos Imre: Ha nagy víztartalmú, az jó! — Zaj.) Ujabban is tanultam valamit. A harmadik pedig az, hogyha már a kormány nem tud lemondani tervéről és megvalósítja azt a boletta-rendszert, amely; szerint az export ár és a belső ár közötti differenciát a fogyasztók fizetik meg és ennek védelmében egy egységes kenyértípust vezet be, akkor igen szigorúan ellenőrizzék, hogy milyen legyen az a liszt és gondoskodás történjék arról, hogyha barnább is az a kenyér, de egészségesebb, jó tápértékű kenyér jusson a munkássághoz, nem pedig olyan, mint amilyen a mai. Csak ezeket voltam bátor elmondani. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi tárca vitája soha olyan érdeklődést még nem váltott ki a nagyközönség köréből, mint a folyó esztendőben. Ez is azt mutatja, hogy úgyszólván az ország élete dobog ennek a tárcának keretében és számjegyéi között. Amikor azt kérdezzük, mi lehet ennek az oka, csak rá kell néznünk a mezőgazdasági népesség mai helyzetére, a legkisebbtől a legnagyobbig. Természetes az, hogy mind a parlament, mind a szaksajtó, mind a napisajtó, mind a kormány és a képviselők általában keresik azokat az orvosszereket, amelyeik ezeket a különböző irányból eredő és különböző módon megnyilvánuló bajokat valamennyire is orvosolhatják. Én nem fogok általánosságban a bajok lényegével és formájával foglalkozni, inkább rátérek arra, hogy miben látom a legsürgősebb tennivalókat és egyébként mely tárcacímek azok, ahol sürgős tennivalók és alapos munkák volnának még eszközölhetők. A legfontosabb ma a terményértékesítés h 00. ülése 19$Ö május 2B-án, szerdán. kérdése. Az a meggyőződésem, hogyha ma 25 pengőt kapnának a gazdák a megtermelt búzájukért, akkor fizetőképesek volnának, akkor tudnának fizetni kamatot, tudnának fizetni adót, tudnának gépet, ruhát és mindent vásárolni s egy új élet, új folyamat indulna meg a gazdasági életben, új pénz, új vagyon, új termékek kerülnének vissza a gazdasági életbe és ennek következtében volna fogyasztás és vennék az iparcikkeket és a termékeket, nagyobb volna általában a fogyasztás. (Zaj.) Arra kellene cehát törekedni, hogy a gazda hozzájusson munkájának gyümölcséhez a termény árában. E mellett az elgondolás mellett azonban még más megoldásra is lehet terveket készíteni, lehet gondolni más tervekre is, amelyek alkalmasak volnának a kisgazdáknak felsegítésére. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a vetésterület után lehetne adni egy bizonyos prémiumot. Ezáltal közvetlenül tudnánk a gazdákhoz juttatni azt a segítséget, amivel az államkassza a bajba jutott gazdának megsegítésére kíván sietni. Ha ebből az elgondolásból indulok ki, meg kell állapítanom, hogy mintegy hárommillió holdat tesz ki az a terület, amelyet búzával és rozzsal évente bevetnek a gazdák. Ha már most holdanként adnék egy 10 pengős vetési prémiumot, akkor már ezáltal minden gazda, aki bevetette és megmunkálta földjét, egy bizonyos, segítséghez juthatna, amelyből kiadásait aztán fedezhetné, elláthatná többi gazdasági ág munkáját, szóval a termelési költségekhez már volna egy hozzájárulás és ez megkönnyítené a termelést. Ez körülbelül 30 millió pengőt jelentene évente az államháztartás terhére. (Forster Elek: Kidobott pénz lenne! — Kabók Lajos: Ki fizetné ezt meg!) Természetes, hogy a saját részére való termeléshez szükséges vetésre nem kapna prémiumot. Csak az apró magvakra, a kenyérmagvakra gondolok. Ügy kell gondolni, hogy családtagonként egy holdat nem részesítenénk vetési prémiumban. Ha ez a gondolat beválnék, akkor ezt a prémiumot az államháztartás mindaddig adhatná, a meddig csak a mezőgazdaság jobb helyzetbe nem kerülne. Természetes, hogyha ilyen prémiumot adunk, számolnunk kell azzal, hogy a gazdák nagyobb mennyiségben fognak húzat vetni, forszírozni fogják a búzatermelést. (Forster Elek: Nem lehet korlátlan mennyiségben!) Bocsánatot kérek, vannak rablógazdálkodásra hajlamos gazdák is; el tudom képzelni, hogy nagyon is nekimennének a búzatermelésnek és többet igyekeznének yetni búzából. Ez ellen azonban azzal az orvossággal lehetne élni, a vetésforgó arányában való búzavetések után adnók meg csak az ilyen prémiumot. Bátor vagyok ezt a gondolatot itt felvetni és. ez talán hozzájárulna ahhoz, hogy a megoldást ebben az irányban megtaláljuk. (Kabók Lajos: Ki adja a 30 milliót? Azt is tessék megmondani!) Az államkassza! A fedezetre is rámutatok, t. képviselőtársam. (Kabók Lajos: Mindent az adózók!) Mégpedig azt gondolom, hogy abból a vámtöbbletből, amellyel az önök részére, az önök munkástestvérei számára megvédjük a hazai ipart, bőségesen lehetne adni a mezőgazdaság javára ilyen vetési prémiumot, ilyen vetési terület utáni jutalmat. Nem tartom lehetetlennek, hogyha mi a mezőgazdaságot a behozott gépek és iparcikkek után olyan erősen megsarcoljuk és megterheljük, akkor ebből a teherből neki valamit vissza ne térítsünk. Ez nem olyan idegen gondolat. Vannak államok, amelyek be is vezették ezt a módszert. Felvetem a gondolatot, méltóztassék ezt is belekalkulálni a lehetőségek sorába. Fontos dolog az értékesítésnél, hogy a kül-