Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

l™ Àz országgyűlés képviselőházának hOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 44§ juk!) ha ezeket a kubikos munkásokat a föld­mivelésügyi miniszter úrnak fennhatósága alól . kivonnék és . áthelyeznŐk a kereskedelemügyi miniszter úr tárcája körébe. (Kabók Lajos: Ak­,kor majd. mind járt lesz munkájuk! — Kothen­stein Mór: Ez igazán nem fontos!) Azért aján­lom ezt, mert a földmivelésügyi miniszter ha­táskörébe egyedül csak a vízszabályozási mun­kák esnek, minden egyéb munka, ahol a kubi­kosokat alkalmazzák, mint a vasutak, utak és egyéb objektumok, megépítése a kereskedelem­ügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik. A ke­reskedelemügyi miniszter sokkal jobban megta­lálja az alkalmat, arra, ha ez a kis csonkaország nem tudja kellőképpen foglalkoztatni ezeket a nagyon sajnálatraméltó embereket, sokkal in­kább módjában van neki, hogy a külföldön a megfelelő munkaalkalmat megteremthesse a. részükre. Ezeknek megállapításával ezt a címet el­fogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A délelőtt folyamán bátorkodtam a miniszter úr beszédébe közbeszólni, mire a miniszter úr kijelentette, hogy a munkásságnak nem kell attól tartania, hogy a gabonaértékesítés új rendjét a kormány úgy vezeti be, hogy annak különbözetét a fo­gyasztókra hárítja át adó formájában, bolet­ták formájában, mert hiszen a munkásság azt a kenyeret, amellyel a jövőben táplálkozni fog, nem fogja drágábban fizetni, mint eddig. (Mayer János földmivelésügyi miniszter: Lehe­tőleg! — Kabók Lajos: Így lesz ez tényleg? — — Mayer János földmivelésügyi miniszter: Le­hetőleg! — Kabók Lajos: Csak lehetőleg!) El­tekintve elvi álláspontunktól, amelyből kifolyó­lag határozottan ellene vagyunk minden olyan megoldásnak, amely a fogyasztókat terheli meg egy bizonyos foglalkozási ág javára, mert azt igazságtalanságnak tartjuk, azt haszontalannak tartjuk, mert a célt, amelyet ezzel el akarnak érni, nem érik el, — azt mondjuk, hogy a vám­tételekben, amelyeket az autonóm magyar vám­tarifa tartalmaz, sokkal több, jobb és megfele­lőbb tételeket találhatna a miniszter úr, ame­lyeknek felemelésével pótolni lehetne a külön­bözetet. De ettől az elvi álláspontunktól elte­kintve, hogy ellene vagyunk minden olyan adó­nak, amely a fogyasztókat terheli, még egy má­sik szempont is késztet arra, hogy felszólaljak és e tekintetben egyet-niást a miniszter iir fi­gyelmébe ajánljak. ^ ' Tudvalevő dolog, — és ezt minden túlzás nélkül mondhatjuk — hogy Magyarországon elsőrangú búza terem. Nem akarom azt mon­dani, hogy a világ legjobb búzája, mert nem értek annyira hozzá, de kétségtelen, hogy első­rangú búza terem, mégis a liszt minősége év­ről-évre romlik. A munkásság több pénzt kény­telen sokkal silányabb táp értékű lisztért ki­adni, mint amilyet békeidőben kapott. (Egy hang a jobboldalon: Nem silányabb!) Az új, magasabb víztartalmú lisztet a tőzsdeszokvá­nyok szerint át kell még venni, olyan lisztet, amelynek víztartalma 15%, nem lehet az átvé­telnél kifogásolni, mert a tőzsdei szokványok szerint nem tartalmaz annyi vizet, hogy az ár­tana. Görögország tudtommal^ a vámtarifa ki­dolgozása alkalmával megállapította, hogy Görögországba 11%-osnál nagyobb víztartalmú lisztet behozni nem szabad. Tehát a búzatermő Magyarországon lehet forgalombahozni 14—15 százalékos víztartalmú lisztet. Az a szövetkezet, amelyet szerencsés vagyok szolgálni, kifogá­solt egy liszttételt, amelyet túlságosan nedves­nek tartott, mégis át kellett venni, mert azt mondották, hogy az ilyen víztartalmú liszt még megfelelő. A munkásság tehát nagyobb pénzért rosszabb minőségű lisztet kap. Ha most méltóztatik bevezetni ezt az új rendszert és a búzát keverik rozszsal, akkor egy és ugyanazért az összegért, vagy még nagyobb összegért még silányabb tápértékű kenyeret fog kapni a munkás. (Gyömörey Sándor: De­hogy! A rozskenyér nagyon táplál!) Kérem, nem félek én a rozstól. Nem a rozson van itt a hangsúly. Azon van a hangsúly, hogy a mal­mok őrlési módja ma egészen más, mint béké­ben voll A liszt vízfelvevő képessége ma sok­kal csekélyebb, mint békében volt. (Csontos Imre: Miért?) Nem tudom, miért, talán nedve­sen őrlik a gabonát; nem vagyok molnár, tehát nem tudom, de tény az, hogy különösen a mült­évi termésből származó liszt 1—2 vidéki malom kivételével mind silány és túlzott víztartalmú, 13—14—15% víztartalom van benne és azt át kell venni, mert az a börzei szokványnak megfelel. Az ilyen liszt természetesen silány, nem bír azzal a táperővel, mint amilyen táperőt az a munkás pénzéért joggal elvár. Ha ezt a silány lisztet silány rozsliszttel keverik, az lesz az effektusa a ; dolognak, hogy a munkás drága pénzéért még' silányabb értékű kenyeret kap. Csak, természetes, hogy lázadozik ellene, hogy nem akarja elfogadni, és nem is szabad csodál­kozni, ha. lázadozik ellene, mert ma is ha jó tápértékű kenyeret akar a munkás kapni, na­gyon fehér lisztet kell neki venni,' mert a 4-és lisztből lefelé a liszt tápértéke olyan silány, hogy azért a pénzért nem is érdemes "megvenni. A kenyérfogyasztás kérdése elsősorban gaz­dasági kérdés s amilyen mértékben javulnak a viszonyok, amilyen mértékben válik a munkás keresőképessé, olyan mértékben fog nagyobb es nagyabb kenyérrel táplálkozni. Ma az a hely­zet, hogy a munkás a gazdasági viszonyok rosszasága következtében egyszerűen nem tud kenyérrel táplálkozni. Tessék elképzelni, hogy az útépítési munkánál,. amely ugyebár nagyon nehéz munka, itt közvetlenül Budapest környé­kén 12 órai munkaidő mellett 2 pengő napszá­mot fizetnek.. Mit vegyen az az ember magának? Neki odahaza semmi sem terem, mert annak, aki elmegy oda munkára, odahaza bizony sem­mije sem terem, és 2 pengő napszám mellett dolgozik 12 órát. Az ilyen ember nem bir ke­nyérrel táplálkozni, nem bir burgonyával táplál­kozni, nem tud szalonnát venni, egyszóval nem tud semmi olyat venni, amivel testének vissza­adhatná azt az energia-veszteséget, amelyet a munkánál elveszített. (Zaj.) Pestmegyében Pilis­től Vécsésig építik az utat. Tessék kimenni Pi­lisre, méltóztassék ott kérdezősködni s meg­mondják, hogy egy fiatalember 1 pengő 90 fib lért, égy felnőtt ember pedig 2 pengőt kap na­ponta. Kérdezem, mit vehet ebből táplálkozá­sára? (Zaj.) De továbbmegyek: elfogadom azt, amit az urak mondanak, hogy 3 pengő a nap­szám a vidéken, ibár ritka az a hely, ahol ma 3 pengős napszámot fizetnek. (Csontos Imre: Még hozzá koszt is!) Akkor nem szabad csodál­kozni, hogy nem tud több kenyeret venni. Percig se tessék azt hinni, hogy a kenyér­fogyasztás csökkenése azért van, mert az úri­hölgyek karcsúak akarnak maradni és mert az idős urak is karcsúak akarnak maradni s nem fogyasztanak: kenyeret. A kenyérfogyasztás csökkenése szorosan Összefügg a gazdasági helyzet leromlásával. A munkás egyhónapi ke­resetéből lakbérre ep-y heti, keresetét kénytelen adni, ha tehát egy hónapban dolgozik négy he­tet, egy heti keresetét kénytelen lakbérre adni 65*

Next

/
Thumbnails
Contents