Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

44$ Az országgyűlés képviselőházának i is méltóztassanak komoly mérlegelés tárgyává tenni. Ebben az országban — sajnos — a háborúutáni mentalitás és nem kis mértékben Európának teljesen irracionális feldarabolása, "nagy gazdasági területeknek apró kis egységekre szaggatása és itt száz esztendővel ezelőtt már elmúlt gazdasági rendszernek erőszakkal való ránkkényszerítése szükségessé tette, hogy a kormány az elmúlt boldog békeidőknél sokkal erőteljesebben foglalkozzék az állami beavatkozás gondolatával. Sajnos, a társadalom nem értette meg, hogy a kormánynak ilyen akciói és beavatkozásai csak múló jelenségek lehetnek, felsegíteni az embereket, hogy járni tudjanak, de gyermekcipőben tartani egy nemzetnek gazdasági fejlődését, veszedelmes a nemzetre és veszedelmes a kormányra is. A ko-rmány t. i. minden jóakarata mellett sem képes a növekvő igényeket kielégíteni, ha mindenki elhagyja magát és senki seau akar segítségére menni a vergődő nagy gazdasági nehézségekkel küzdő kormányzatnak. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meg kell értenie ebben az országban mindenkinek, hogy a jóakarat megvan minden felelős tényezőben, de meg kell értenie azt is, hogy eszközei korlátoltak. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és \ a középen.) Ha az 500 millió kölcsön azonnal itt volna, ez akkor sem volna elégséges arra, hogy minden éhes szájat, be tudjunk vele tömni és ínég kevésbbé elégséges arra, hogy mindenki a maga elgondolását a saját maga érdemének tudja be, ha jól sikerül, ha pedig rosszul sikerül, az államot tegye felelőssé és a kormánnyal fizettesse meg a maga ideáit. , T. Ház! Nekünk az a célunk, hogy visszavezessük a normális mértéikre a gazdasági életet. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ebben a célban egyek vagyunik a kormánnyal és azért ezt a címet, , valamint az egész földmívelésügyi költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és laps'a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gyomörey Sándor! Gyömörey Sándor; T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi hónapokban az értékesítési vajúdásokkal kapcsolatban nagyon sok szó esett a közraktárakról, a tárolásokról. A költségvetési vita alkalmával is többen megemlékeztek erről a kérdésről, a miniszter úr is megemlékezett róla és most az, imént Czettler ; -Jenő igen t. barátom elaboratumában szintén megemlítette a közraktáraknak siló-rendszerű berendezését Németországban. Ez a fogalom tulajdonképpen mint egy mentőgondolat lett ;peledobva a megoldási lehetőségiek közé. Ez a mentŐgondolat azonban úgy pottyant bele a köztudatba, hogy ez mind szélesebb és szélesebb gyűrűket és hullámokat vert maga körül -annyira^ hogy ma minden falu egy-egy köz-raktárról álmodik, minden tanyaközpont azt gondolja, hogy ott egy közráktárat, vagy legalább is egy nagyobb gyüjtőállomást kell felállítani. Ez nem valósítható meg. Sándor Pál % képviselőtársam a délelőtt folyamán igen helyesen rámutatott arra, "hogy a közraktárak •felállítása — ha megvolnának, igen szép és hasznos dolgok lennének —borzasztó költséges dolog és nagyon is meg kell gondolnunk azt, hogy vájjon ebben a tempóban, ahogy nagyon i sokan képzelik, különösen a teoretikusok és mindazok, akik ezek által bele lettek vonva a •hullámokba, hogy 4—5—6 száz ilyen tárházat állítsanak fel az országban. Ez teljesen lehetet- j len- dolog. Elismerem, hogy néhány nagyobb ; 00. ülése 193Ô május 28-an, szerdán. közraktárra tényleg szükség van az országban abból a célból, hogy azokat a nagy összpontosított búza tömegeket, illetőleg, gabonatömegeket kellően megtisztítsuk, megvizsgáljuk, osztályozzuk és tekintettel a sütőképességükre, yízfelvevöképességükre stb., stb., egyszóval tekintettel mindazon szempontokéra nézve, amelyekre a külföld súlyt fektet, megfelelően meg lehessen vizsgálni és conditionálni. Erre a célra a legmodernebb tisztítóeszközökön kívül, szeleiktorokon, rostákon, hajtómotorokon és elevátorokon kívül rengeteg zsák is kell. Aztán ott van a fuvarköltség", az épületnek a tűzbiztosítása, bérleti díjak, a fuvarköltségek, a kezelési személyzetnek, a raktárszemélyzetnek, az elszámolószeimélyzetnek fenntartási költségei stb. Mindezek számottevő dolgok. Ezután következik még az eltárolt gabonának, mondjuk a beszáradási vesztesége, elromlási lehetősége. Ezek mind ugyancsak a közraktárakat terhelik, illetőleg azokat a gazdákat, akik gabonáikat ezekbe a közraktárakba beszállították, annak arányában, amennyi gabonát beszállítottak. Én ezeket a közraktárakat inkább osakiiiagy gyűjtőhelyeken, gócpontokon állítanám fel. Az Alföldön, mondjuk Szolnokon, amely predesztinálva van erre, esetleg Debrecenben. Miskolcon, talán Szegeden. A Dunántúlon elsősorban Szombathelyen, Nagykanizsán és Győrött, esetleg Sopronban, (Pintér László: És Mosonban. — Derültség.) és Barcson, ahol már vannak megfelelő raktárak. Ezek a dunántúli helységek, amelyeket megemlítettem, mind olyan vasútvonalak mellett feküsznek, amelyek kimennejk az országból, nagy vasúti gócpontok és azonkívül nagy mezőgazdasági gócpontok is. természetes dolog tehát, bogy, idetolulnak a nagy gabonamennyiségek. Itt ke'llően megvizsgáltatnak s esetleg márkázásnak is alávetve megindulhatnak vonatokszámra külföldre, vagy uszályokon exportálhatók a külföldre. T. Ház! En tehát azon a nézeten vagyok, hogy amennyire szükséges ezeknek a közraktáraknak a felállítása, éppúgy szükséges, hogy azokat a túlságosan nagy számokat, amelyekről itt a köztudatban szó van, nagyon mérsékeljük le, mert akármennyire a közérdeket állítják is elénk, azért nekünk az országnak a pénzével megfelelően kell gazdálkodnunk és tekintetbe kell vennünk azt is, hogy ezek az elraktározás] költségek igen tetemes összegre rúgnak, amelyeket viszont a gabona árából le kell ütni a varráns hitelek kamataival együtt. Egy másik dologra szeretném az igen t. miniszter úr figyelmét még felhívni. Sok szó esett itt e Házban interpelláció formájában is és egyébként is^ a munkanélküliekről és mindig közibe számították a mezőgazdasági munkanélküliek közé a földmunkásokat, az úgynevezett kubikusokat is. Én és velem együtt azt hiszem, nagyon sokan, különösen a gazdák közül a kubikusokat nem tartják mezőgazdasági munkásoknak, hanem ipari munkásoknak, éppúgy, mint a téglagyári munkásokat. (Ellenmondások a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a középen.) A kubikusok a földet elmozgatják, de nem megmozgatják. Ezek a földből építenek és nem termelnek. (Szabó István: Ügy van!) Ezek a földet vájják és a földből vasúti töltéseket, úttöltéseket és egygb töltéseket vagy védőgátakat emelnek, vagy a folyószabályozásoknál a partokat vájják. Már a nevükben is meg van mondva, hogy miért kubikusok. Azért, mert a teljesítményük szerint állapítják meg, bogy mennyi köbméter — kubikméter — földet termelnek ki. /Én tehát azon a nézeten vagyok, hogy sokkal helyesebb volna, (Halljuk! Hall-