Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

434 Az orszápgyules képviselőházának UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. ellene vannak^ a munkások. Ez nem lehetséges, mert egy agrárállamban az ipari munkásságnak is elsősorban érdeke, hogv a gazda éljen, mert ha a gazda nem él, akkor az ipar sem tud élni és az ipari munkásságnak sincs munkája. Ez természetes következmény egy agrárállamban. Méltóztatott azt is mondani, hogy a mezőgazdasági proletariátus ellene van ennek a tervnek, ellene lesz, mert annak kárára van. Hiszen a mezőgazdasági proletariátus nagyrészben részért dolgozik. Ha nem kapja meg aratórészében • azt, amiből elláthatja magát egész esztendőre, akkor^ tönkre van^ menve. Hiszen ha 18 pengős búzát kap az aratásáért... (Zaj a szélsőbaloldalon.) En nagy türelemmel hallgattam a képviselő urakat, nagyon kérem, méltóztassanak engem is meghallgatni. (Várnai Dániel: Kap az a munkás egész évre kenyeret? — Szabó István: Egész évre megkapja!) Ma azáltal, hogy házhelyhez és kisbirtokhoz jutottak az egyes emberek, mindenki megműveli kevés földjét, de egész évi keresete, a miből élnie kell, csaknem teljesen az aratásból van.

( Ha a búzája értékes, akkor el tudja magát látni az egész esztendőre, különben éhen pusztul. (Ügy van! Ügy van! jobbfe161.) Amennyire nem szívesen üdvözli ezt az előttem szólott t. kénviselőtársam, én annyira egyenesen életkérdésnek tartom, mert azzal bukunk vagy állunk, hogy meg tudjuk-e ezt csinálni? (Helyeslés a jobboladlon. — Ellenrnondások a szélsőbaloldalon.) Az államháztartás is összeomlik, ha senki adót fizetni nem fog tudni, már pedig senki nem fog tudni adót fizetni a mai búzaárak mellett. (Várnai Dániel: A fogyasztás le fog szállani, majd meg fogják látni!) Rövid az időm, most tehát egy másik kérkérdésre térek át. Itt van a sertéstenyésztés kérdése, amelyet az igen t. miniszter úr figyelmébe vagyok bátor ajánlani. A magyarországi sertéstenyésztés legrettenetesebb betegsége a sertéspestis, ennek a széruma azonban olyan drága, hogy ezt éppen ennek az országnak az az osztálya nem veheti igénybe, amely a legjobban rá van szorulva a támogatásra: a kisgazdaosztály. A miniszter úrnak ezelőtt két esztendővel voltam bátor adatokat odaadni és nem is hitte el nekem, míg számlákkal nem igazoltam. . Igazoltam, hogy ismerek egy gazdaságot, amely tizennyolc sertést szérnmoztatott és magáért a szérumért fizetett 140 "71 nergőt, tehát egy sertés szérumoztatá

sa belekerült 7'81 pengőbe

v Méltóztassék azt venni, hogyha egy kisgazdának csak öt sertése van, mábe kerül a szérumoztatás és még e mellett — precíz adatokat tudok — 25—30 km-re van az állatorvos, azt is ki kell hozatni. Méltóztassék ezt a költséget elosztani: sertéseinek szérumoztatására rámegy^ egy sertésnek az ára. A szérum drágaságának, oka főiként az, hogy az állami oltóanyag termelő intézet sertéspestis elleni szérumot nem termel, tehát árnivelláló hatását, amely tulajdonképpen hivatása az állami oltóanyag termelő intézetnek, ebben az esetben nem gyakorolhatja. De ez^ a körülmény más ' következményekkel is jár, mert az állatorvosok annak ellenére, hogy voltam bátor többször felszólalni ebben a kérdésben, — úgy az állatorvosok, mint mindenki más, akik az oltóanyaggal kapcsolatosan közreműködnek — jutalékot kapnak még ma is, a termelő intézettől, tehát ott veszik az összes oltóanyagot és szérumot, ohal mindkettőt jutalék mellett adják. A mellett tehát, hogy a gazdákra nézve rettenetes károsodással jár az oltóanyagnak ilyetén való beszerzése, az állami oltóanyag termelő intézet is tönkre fog menni, mert^ mindenki a magánintézetektől veszi az oltóanyagot. Ezzel kapcsolatban nagyon kérem a t. miniszter urat, méltóztassék az állami oltóanyag termelő intézetet sertéspestis elleni, szérum termelésével kibővíteni. Ez nélkülözhetetlen egy agrárállamban. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok felhívni a 1 miniszter úr figyelmét azokra a visszás jelenségekre, amelyek a kötelező oltással kapcsolatban nagy elégedetlenséget okoznak. El van rendelve ugyanis az,, hogy ha valamely községben lépfene fordult elő, ott a legelőre való kihajt ás előtt oltani kell. Előfordul nagyon sok esetben, — saját tapasztalatomból állítom — hogy az oltással kapcsolatban elhullások történnek. Nagyobb gazdaság elviseli ezt, leszámítja a százalékot, de ha annak a szegény embernek az állata hull el, akinek csak egy állata van, erre az emberre nézve ennek katasztrofálisan súlyos következményei vannak. Nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy ennek a kérdésnek rendezésére nagy gondot fordítson. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon kérem a miniszter urat, találjon módot arra, hogy ezeket az embereket, akik így kár ér, kártalanítsák annál is inkább, mert az oltás kötelező és állítom saját tapasztalatomból, hogy ilyen elhullások olykor bekövetkeznek. T. Ház! Most sietve áttérek egy másik nagyon fontos kérdésre és pedig arra, amit Eri Márton és Melczer László t. klénviselőtáTsaim és barátaim is érintettek, mégpedig a nem állami kezelés alatt álló folyók szabályozására. Az 1914 : XXXVIII. te. kimondja, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók kártételei ellen teljesítendő munkálatok támogatására az 1914/15. évi költségvetési évtől kezdődőleg húsz éven keresztül hárommillió^ koronát engedélyez az érdekeltség részére segélyek és^ kamatmentes kölcsön címén. Az ilyen munkák a háború alatt teljesen szüneteltek, a legutóbbi években is csak mintegy három éve történik ebben a dologban erőteljesebb munka. Huszonhatezer pengő van az idén is felvéve erre a célra. Az ezelőtti években a beruházásoknál egymillió... (Zaj a közében.) Sürgetésünkre, akik olyan kerületet képviselünk, ahova ilyen folyók tartoznak, a miniszter úr igen nagy belátással kiverekedett még körülbelül egymilliót erre a célra a beruházásoknál, azonban ezzel az öszszeggel úgyszólván csak a mellékpatakokat tudta szabályozni. Megjegyzem, ezért a legnagyobb hála és elismerés illeti a miniszter urat. Odáig azonban nem jutottunk, hogy a nem állama kezelés alatt álló nagyobb folyók, a Hernád, a Sajó, a Boldya, a Torna, a Rába stb. hozzájussanak a szabályozáshoz, mert nincs anyagi fedezet hozzá. Ezelőtt két esztendővel, amikor előfordult az, ami szinte minden évben bekövetkezik, hogy a Hernád folyó kiont, elárasztja a völgyet, interpellációt intéztem ebben az ügyben a miniszter úrhoz. Ezek az áradások, mivel itt a termékeny részek csakis a völgyekben vannak, a domboldaliak már kevéssé termékenyek, egy egész nagy vidék egész lakossága egyévi verejtékes munkájának gyümölcsét viszik el. Azon sincs áldás, ami megmaradt, mert ott a mételykór üti fel a fejét. Nem méltóztattak ta/án tájékozva lenni arról, hogy itt ezen f oly óknál cca 300.000 katasztrális hold földről van szó. Addig hiába beszélünk többtermelésről» minő-