Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának U Legyen szabad még egy olyan kérdéshez hozzászólnom, amely kérdéshez talán egy kicsit értek is. (Derültség. — r Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés igazán sok képviselőtársamat foglalkoztatott, különösen a t. ellenzéket és a lapokat is, ez pedig Lillafüred kérdése. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Próféta senki se legyen ebben. En nem merném azt mondani, hogy jó lesz, nem merném azt sem mondani, hogy rossz lesz, de inkább azt merem mondani, hogy jó lesz és ezt a tudatot kell átvinni a népbe is, hogy jó lesz ez a Lillafüred, nem pedig azt, hogy rossz lesz. (Helyeslés jobb felől.) Megnéztem egy szerződést. Amikor Ausztriával még együtt voltunk, amikor az Osztrákmagyar monarchia még megvolt, volt egv szerződésünk arra, hogy a Délivasmtat ki kell építeni Abbáziáig, hogy utunk legyen a tengerhez és könnyebben tudjunk oda szállítani. (Zaj.) Ne nevessen előre Farkas Géza t. barátom, majd utólag. Megépítették a vasutat, az osztrákok pedig kimondták erre a bojkottot, hogy ez a vasút bukjék meg, mert ez a magyarok javára van. Es mi lett ebből? A Délivasút akkori vezérigazgatója lenn járt Abbáziában — mindannyian tudjuk, hogy igen kicsiny kis halászfalu volt akkor — és 150.000 aranyforintért megvette Abbáziát. Azt mondották, ez bolond, be kell vinni a bolondok házába, és íme, neki volt igaza, mert; ma mái* 288^ szálloda és penzió van Abbáziában és környékén. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások jobb felől: Meghosszabbítjuk kivételesen. — Kabók Lajos: A házszabályok! — Zaj. — Kabók Lajos: Lillafüredet dicsérni szabad!) Takách Géza: Rögtön befejezem. Az igen t. földmíyelésügyi miniszter úrnak csak azt óhajtom szíves figyelmébe ajánlani, hogy a magánvállalkozást ne tiltsa meg Lillafüreden, mert ha a magánvállalkozás meg lesz tiltva, akkor Lillafürednek nem lesz jövője. Meg kell engedni, hogy egyes vállalkozók ott szállodát és panziót építhessenek, mert ha ezt nem teszik, akkor Lillafürednek nem lesz jövője. De hogyha magánvállalkozók ott panziót és^ szállodát építhetnek, a mostani weekendezési divat mellett ott ezer és ezer ember fog megfordulni. (Felkiáltások jobb felől: Vasárnap!) Ha ott a szabadkereskedelem, a szabad vállalkozás meg lesz engedve, Lillafüred nagy lesz és a földmívelésügyi miniszter urat Lillafüredért még áldani is fogják. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! (Zaj.) Farkas István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halláuk!) Lillafüred nagy tapsokat kap a túloldalon. Prófétai lelkesedéssel beszélt a lillafüredi Palota-szállónak jövendő igazgatója hogy Lillafüred nagyszerű üzlet lesz. (Jánossy Gábor: ö a természet csodájáról beszélt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: A természet csodájához nem szükséges pénzpazarlás, a természet csodája pénzpazarlás nélkül is szép. Ha nem pocsékoltak volna annyi pénzt, mint amennyit ott elpocsékoltak, akkor is szép lett volna. Ebben megegyezünk. ^ Ellenben Lillafürednek olyan módon való beállítása, amint ezt t. képviselőtársam tette, engem arra a következte?. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 429 tésre indít, hogy ez élénk megcáfolása mindannak, amit például itt a miniszter úr a mezőgazdasági népesség szociálpolitikai védelmének megteremtése ellen felhozott. Elénk tanúbizonysága ez annak, hogy amire pénzt akarnak adni, arra van pénz. Lillafüredre, fúrásokra rengeteg összeget adtak, ellenben ebben a költségvetésben nyomorult csekélyke összeg van a mezőgazdasági népesség egészségügyének védelmére. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) T. képviselőtársaim, ön mint jövendő igazgató és mint kormánypárti képviselő helyeselheti ezt, kötelessége, hogy helyeselje, mert mást nem tehet, de én mint ellenzék, köteles vagyok rámutatni arra, hogy ebben az országban másfélmillió^ mezőgazdasági szegény nép nyomorog, éhezik és ez fonto«abb Lillafürednél. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem oda kellett volna a nénzt elkölteni, hanem arra a hasznos szociálpolitikai védelemre, amely ezt a mezőgazdasági népességet védené, felemelné és a pusztulástól megmentené. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezer, meg ezer embernek ad ez munkát! Kenyeret adnak!) A miniszter úr részletes expozéjában & mezőgazdasági munkások szociálpolitikai védelmére vonatkozólag azt mondotta, hogy nem lehet a házhatároziatok értelmében benyújtandó szociális törvényjavaslatokat beterjeszteni, mert a viszonyok ezt nem engedik meg. Ezt nem fogadom el, mert ha volt valamikor szükség arra, hogy akár maga a birtokosság, — hangsúlyozom, akár maga a birtokosság — áldozatot hozzon a mezőgazdasági népért, akkor most van itt az ideje annak. Itt sohasem érjük meg azt az állapotot, hogy a birtokos«iág azt mondja, hogy itt van az ideje a szociálpolitikai terhek elvállalásának. A gyáripar, a nagybirtok, a nagytőke, a finánctőke mindenkor tiltakozott és tiltakozni fog minden újabb tehernél és ha a miniszter úr komolyan veszi a mezőgazdasági népesség szociális védelmét, akkor szembe kell szállani a a nagybirtok érdekeivel és meg kell csinálnia azokat a szociális biztosítási törvényeket, amelyekre egyébként a Ház már amúgyis kötelezi a földmívelésügyi miniszter urat. A miniszter úr egy megállapításomból, egy szavamból kiindulva, mellékvágányon intézi el a bérmegállapító bizottságok dolgát. A miniszter úr éppen olyan jól tud^a, mint én, hogy ez a bérmegállapítási organizmus, amely a mezőgazdasági népességért ma megvan, rendelettel van megállapítva. A miniszter úr felhatalmazást kapott, hogy életben tartsa időrőlidőre és rendelettel állapítsa meg ezt az intézményt. Jól tudja a miniszter úr, hogy a mezőgazdasági népessségnek MZ ci képviselete, amely a törvény szerint formaliter igenis biztosítva van, nem tud érvényesülni. Nem tud érvényesülni azért, mert a mezőgazdasági népességnek nincs gyülekezési joga. Ha az a vidéki szolgabíró ott, ahol szervezetlenek a munkások, bevesz valakit ebbe a bizottságba, azt veszi be a gazdák mellé, aki a gazdák mellett foglal állást. Ez az egyik része a dolognak, ami miatt ez a bérmegállapító bizottság teljesen értéktelen. A másik része az, amiről a miniszter úr beszélt és azt mondotta, hogy tőle kell kérni. Hogyan lehett olyan bérmegállapító bizottság, amelynek működése & minisztertől függ, amelyet külön engedélyezni kell, mert hiszen kérni kell a minisztériumtól. Kifejtettem és megmagyaráztam már felszólalásomaban, de többször is rámutattunk erről az oldalról arra, hogy a bérmegállapító bizottsá-