Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

430 Az országgyűlés képviselőházának gok ilyen formában nem kellenek. A miniszter úr úgy is megcsinálhatná ezt a bérmegállapító bizottságot, hogy kötelezően kimondaná, hogy mindenhol, minden évben, minden járásban meg kell alakítani ezt a bérmegállapító bizottságot. Ezzel, ha mást nem tenne, enyhítené a mai helyzetet, ( nem kellene instanciázni és nem kellene először a miniszterhez fordulni a bürokrácián keresztül, mert ez hónapokat vesz el azoktól, akik bérmegállapítást akarnak. El kell ismerniök az uraknak, akármennyire érzik, hogy rossz a mezőgazdaság helyzete, akármilyen nagy a nyomorúság, akármilyen nehéz az értékesítés, hogy az önök falvaiban itt ebben a szerencsétlen országban a mezőgazdasági népesség rettenetes rossz viszonyok között van. Ha pedig rossz viszonyok között van, ha éhhalalállal küzd, akkor el kell azt is ismerniök, hogy az ilyen rettenetes rossz viszonyok közt lévő munkásrétegeket kapzsi vállalkozók, kapzsi emberek kihasználhatják. Végső fokon azt is el kell Önöknek ismerniök, hogy valamiből élniök kell az embereknek. Tegyék meg tehát azt a minimális dolgot, hogyha már valaki munkához jut, kapjon legalább annyi bért, amennyiből meg tud élni. Tegyék lehetővé és tegye lehetővé a miniszterúr azt, hogy ezekett a bérmegállapító bizottságokat ne kelljen ,a miniszter úrtól kérni, hanem adjon ki a miniszter úr olyan rendeletet, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Törvény szabályozza!) amelynek értelmében minden járásban kötelező legyen ennek a bérmegállapító bizottságnak megalakulása és ennek a megállapító bizottságnak kötelessége legyen, hogy januárban az egész évszakra megállapítsa a minimális, a legkisebb munkabérösszegeket. Ezzel legalább azt érnék el, hogy a birtokos osztályon belül levő kapzsi embereket rendes bérek fizetésére szorítanák. Ez olyan keveset jelent és annyira nem jelent megterhelést, hogy ezt igazán megtehetnék annak a nagy nyomorúságnak megszüntetése, csökkentése érdekében, amelyben a mezőgazdasági népesség szenved. A miniszter úr azonban csak úgy mellékesen érintetté a fő-kérdést. Mindaz, amit a miniszter úr itt elmondott a különböző mezőgazdasági ágazat fejlesztéséről- a minisztériumok tevékenységéről és mindazokról a tervekről, amelyekkel egyrészt a mezőgazdaságot fejleszteni, másrészt a mezőgazdasági terményeket értékesíteni akarja, nagyon szép, eredményt hozhat ebben a mai gazdálkodási rendszerben is, de nem változtat az alapbajokon, nem szünteti meg sem a mezőgazdaság válságát, sem főleg a szociális nyomorúságot és nem teremt munkaalkalmat a nagy nincstelen, kisbirtokos- és mezőgazdasági népességnek. Itt csak egy kérdés van, az a nagy főkérdés; lesz-e a mai időknek megfelelő egészséges, becsületes, demokratikus földreform, vagy sem? Erről a kérdésről a miniszter úr nem beszélt részletesebben, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Dehogy nem!) pedig én azt vártam volna, hogy a miniszter úr, aki ott volt az októberi földreform születésénél, aki tudia, hogy az az elgondolás, amely 1918-ban kialakult, három-négy esztendő alatt érlelődött meg a gazdákban, az államférfiakban, a népességben, igenis lássa be, hogy erre az elgondolásra vissza kell f térni és nem lehet másképp segíteni w

a mezőgazdaság mai bajain, nem lehet a mezőgazdasági népesség eltartásának, megélhetésének, munkalehetőségének megteremtésére más eszközt, más módot találni, mint vissza kell térni erre a földreformra, egy 4-00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. I olyan földreformra, amely nem úgy oldódik meg, amint ahogyan azt most megoldották. Abban igazat adok Szilágyi Lajos képviselőtársamnak, hogy elsősorban azokon kell segtíend, akik már eddig földhöz jutottak. Szomorúan ekll azt iis tapasztalnunk, — most már két év óta látjuk, amióta a mezőgazdasági krízis mindig nagyobb lesz, — hogy azokat a hatvanszoros terheket, amelyeket kiróttak a földhöz jutottakra, r ezek nem tudják megfizetni. Még sem történik semmi lényeges intézkedés ezen a téren, és azok a kis exisztenciák, akik földhöz jutottak, nem tudják megtartani ezt a kis földrészt sem a maguk számára, mert akkora terhet viselnek, hogyha a belefektetett munkát nem is számítják, még akkor sem teszi ki az e'erész jövedelem azt az összeget, amelyet fizetniök kell. A földbirtokos unak, akiktől elvették a földeket, kaptak a gyufakölcsönből, és ennek a révén legalább elvett birtokuk egy részének értékéhez hozzájutottak. De ezeknek a iszegény embereknek most is fizetniök kell a magasan megállapított összegeket. (Farkasfalvi Farkas Géza: Le van szállítva!) Bocsánatot kérek, most foglalkoznak vele az urak is, nincs végig leszállítva, csak tervezik. Már régen le kellett volna szállítani, mert így természetes dolog, hogy értéktelenné válik az egész elosztás és semmi gazdasági vagy szociális jelentősége nincsen. Ha mi a földreformról beszélünk, akkor a magyar népért küzdünk; a magvar mezőgazdasági népességnek akarunk földet, nem a vitézeknek, nem a papoknak, nem az egyházaknak; annak a parasztságnak akarunk földet, amely túrja a földet, amely ért hozzá, tud vele bánni és tud azután belterjesen gazdálkodni. Ez az egyetlen megoldási lehetőség; ez elől nem szabad a?, uraknak elzárkózni.nV mert ha elzárkóznak előle, végleg eltemetik ezt a szegény magyar népet és olyan végtelen nyomorúságba süllyesztik, amelyből kiemelni többé nem lehet. Elnök: Szólásra következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Eri Márton! tíri Márton: T. Ház! En is csak röviden kívánok a tárcához hozzászólni. Sajnos, az általános vitában nem vehettem részt, miután a házszabályok erre nekem módot nem adtak, ennélfogva néhány olyan kérdésre^ akarok rámutatni, amelyekre való rámutatással ugyan ismétlésekbe bocsátkozom, . de ez is mutatja, milyen általános óhaj az, hogy ezek a kérdések minél előbb megoldassanak. Eöviden reflektálok előttem szólott Farkas István igen t. képviselőtársam felszólalására, amelyben ő bennünket azzal vádolt, mintha nem volna bennünk szociálpolitikai érzék. Ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom, tiltakozom az ellen, a beállítás ellen, mintha^ ez egyenesen csak az önök pártjának kisajátított joga volna. (Ügy van! jobbfelől) Minekünk éppen olyan szociálpolitikai érzékünk van, mint önöknek, mi éppúgy szeretjük ezt a nemzetet, a mi fajtánkat, mint önök. (Nagy zaj. — Farkas István: Adják át a kormányt, majd megcsináljuk! — Krisztián Imre: Százharmincnapos uralmukba majdnem belepusztult a nemzet! — Jánossy Gábor: Érző és szenvedő magyarok vagyunk valamennyien!) Itt kiszínezve úgy beállítani ezeket a kérdéseket, hogy odakünn tessék, és azokat az egyszerű embereket abban a gondolatban éltetni tovább, mintha ez a párt, ez a kormány egyenesen ellensége volna a kis embernek: ez ellen az én magyarosan érző lelkem határozottan tiltakozik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Lillafüreddel is számoljunk már le egy-^