Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
428 Az országgyűlés képviselőházának letes kisgazdákat abba a helyzetbe, hogy legyen olyan útjuk, amelyen terményeiket be tudják takarítani, hisz ez mein csak magánérdek, hanem nemzetgazdasági érdek is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és középen.) Ugyancsak Mezősasról kaptam leveleket arról, hogy ott különösen nagyon igazságtalanul van megállapítva a földhöz jutottaknak a kataszteri tisata jövedelme. Magam is meggyőződtem róla, hogy teljesen szikes, bozótos, zsombékos a föld, — öt kilométerre van a községtől és 11 aranykoronára van becsülve ezeknek a földeknek kataszteri tiszta jövedelme — Ez lehetetlen állapot. Éppen ezért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a gabonaértékek leszállításával a tegnapi napon létrejött rendezése a földhözjutottak által fizetendő összegeknek kapcsoltassék össze azzal, hogy azok a földek, amelyek túlmagas kataszteri jövedelem után vannak megbecsülve, újra megbecsültessenek, de ne csak úgy, hogy kimenjen a becsüs és megkóstolja a földet, hanem hallgassa meg az elölj áróságot és a szomszéd gazdákat is, hogy mit ér az a föld és mennyi annak a hozadéka. T. Ház! A falu bajairól lévén szó, felhívom még az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a traktorakcióra is, és kérem, hogy ezt a kérdést úgy méltóztassék szabályozni, hogy ne sózhassanak rá egy kisgazdára egy trakort, hanem a kisgazdák szövetkezetbe tömörülve vegyenek egy-egy traktort. A kerületemben megtörtént több 30—40 holdas kisgazdával, hogy az ügynökök rábeszélték őket arra, hogy vegyenek traktort és most már árverésekre került a sor a traktor miatt. Legyen szabad felhívnom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra is, hogy kerületemben Mezőpeterdnek és még 4 községnek nincs teherrakodóállomása, úgyhogy 15—16 kilóméterre kell a gabonájukat szállítani, ami nemcsak időveszteséggel, hanem állatkínzással is jár, mert még a legjobb akarat mellett sem tudnak ezek a gazdák naponta egy fordulónál többet megtenni a rakodóállomásig. A debreceni üzletvezetőség pénzügyi okokból húzódik a peterdi állomáson felépítendő rakodóállomástól azért, mert 76.000 pengőbe kerülne. Nem palotaszerű épületet kívánnak a peterdiek, hanem csak egy fabódét, amely 10.000 pengőből is megépíthető s ezzel évi 3Ü0 vagy 400 vágón gabona leszállítá fc sa volna biztosítva. Legyen szabad a földmívelésügyi miniszter úrnak szíves figyelmét felhívnom arra is, hogy sok a panasz a tejtermelésre. (Halljuk! Halljuk!) Vasárnap kint voltam a vidéken, egy Budapesttől 100 kilométerre és az ottani vasútállomástól 38 kilométerre levő községben. Mivel mindig érdeklődni szoktam, hogy minek mi az ára, megkérdeztem, hogy mennyi egy liter tej. Erre azt a választ kaptam, hogy 32 fillér. Hála Istennek. — mondtam örülök neki — ez Karafiáth Jenő t. képviselőtársam kerülete — boldogok lehetnek maguk, mert az én kerületemben 11 fillér egy liter tej ára. Arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, aki mindig megértéssel fogadja felszólalásainkát és kérésünket, legyen szíves eljárni oly irányban, hogy a kultuszminiszter úrral való közös megállapodással kötelezővé tétessék az, hogy az összes iskolákban bevezessék a tejfogyasztást, orvosi felügyelet mellett adjanak két decis palackozott tejet 10 fillérért, minden ötödik üveget ingyen, így^ azután r a szegény gyermekek tejjel való ellátásának kérdése is meg lenne ezzel oldva. ^—^— hÖO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. Kérem továbbá az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a honvédelmi miniszter úrral megbeszélve a dolgot, feketekávé helyett, amelyet úgyis külföldről kell behozni, tejet kapjon a legénység minden reggel, (Egy hang jobbfelől: ^ Es bort minden délben!) továbbá minden héten egyszer vajat és kétszer túrót vagy sajtot. Ezzel elérjük azt is, hogy jó táplálékot kap a legénység, az előbbi intézkedés pedig azt biztosítaná, hogy a gyermek már az iskolában hozzászokik a tejfogyasztáshoz. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy vidéken a tejet és tejterméket maga a kisgazda sem tartja élelmiszernek; jobban szereti a szalonnát, mint a tejet. Ha tehát már a gyermeket rászoktatjuk a tejre, nagykorában is tudni fogja, hogy sokkal jobb a tejterméket elfogyasztani közszükségletre, mint a szalonnát, mert bármennyi szalonnát termelünk is, azt külföldön el tudjuk adni, értékesíteni tudjuk, de a tejet magunknak kell elfogyasztani. Ezekre kérem a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezését, mert ezek közügyek és a nemzetgazdaság szempontjából eléggé fontosak. Legyen szabad most már egy olyan kérdéssel is foglalkoznom, amelyben talán nem minden képviselőtársam ért velem egyet. (Halljuk! Halljuk!) A borházakkal kapcsolatban többen aposztrofálták a földmívelésügyi miniszter urat. En is jártam külföldön és meggyőződtem arrról, hogy ez egyike a legjobb propagandának, amely Magyarország mellett szól. Nehogy felületes legyek, utána jártam, hogy van-e értelme a borházak fenntartásának a Magyarországból való borkivitel szempontjából. Meggyőződtem arról, hogy 1927-ben 616, 1928-ban 1212, 1929-ben pedig már 3132 vágón bor ment ki Magyarországról a külföldre. (Eilénk helyeslés.) Különösen meg kell itt emlékeznem Svájcról. Svájcban nagyon agilis igazgatója van a Svájci Magyar Kamarának, névszerint Laskay Dénes, aki a következő szállításokat végezte: 1927-ben 8, 1928-ban 16, 1929ban pedig 246 vágón bort vitt ki a Svájci Magyar Kamara. (Farkasfalvi Farkas Géza: A számok beszélnek!) Igen, a számok beszélnek és ezek megadják az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak a felmentvényt. (Ügy van! Ügy van!) En nem vagyok szőlőtermelő gazda, kerületemben is nagyon kevés szőlő terem, nem lehet tehát érdekkel meggyanúsítani. Csupán azért beszélek, hogy a jövő évben ne 246, hanem 1000 vagonnal vigyen ki Laskay igazgató. Arról a kormán^ igazán nem tehet, ha egyes borházaknak vezetői nem váltak be. A miniszter úr, meggyőződésem szerint, mindenhova a legtekintélyesebb magyar kocsmárost vagy vendéglőst állította oda. (Erdélyi Aladár közbeszól.) Elismert vendéglős és elismert szakember Spolarich is. Magyarországon mindenki elismeri szaktekintélynek. Magyarországon bevágott neki, Berlinben pedig plűre csúszott, nem sikerült a vállalkozása. (Derültség.) Nem lehet tehát a miniszter urat felelőssé tenni, hogy egyes emberei nem válnak be. (Ügy van! jobbfelől.) Meggyőződtem róla, hogy a berlini borházberendezés nem 7 millióba került, hanem az Európában lévő összes magyar borházak berendezése van benne kétmillió pengőben. Ezek az értékek pedig mind megvannak és örömmel jelenthetem azt is a t. Háznak, — személyesen meggyőződtem róla — hogy a berlini borházra újólag rengeteg nagynevű vendéglős pályázó van. Az állam pénze itt tehát nem veszett el. (Ügy van! Ügy van-! jobbfelől.)
