Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
Àz országgyűlés képviselőházának nak fedezetlen határidőüzletet! Csak erről van szó! — Zaj.) Tessék megmondani, hogy mi az, nem tudja t. képviselőtársam ezt nekem megmondani. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Ezt a kérdést én abszolúte nyugodtan tárgyalom, de nem tudom magamnak megmagyarázni azt az egyet, hogy ha ősszel nagy kinálat fog beállani, ezt máskép, mint úgynevezett arbitrázs révén, azaz határ időüzlettel mikép fogják tudni megoldani. (Bottlik József: 100%-os hasznot is megkeresnek az arbitrázsőrök!) Önök valamennyien játszanak határidőüzletet, (Zajos ellentmondások a jobboldalon.), vagy legalább is legnagyobbrészt játszanak. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Egyszer boldogult Rubinek Gyula, amikor még nem volt miniszter, csak az Omge-nél működött, tartott egy rettenetes beszédet, majdnem olyan formában beszélt, mint ahogyan most a t. képviselő urak, azt mondotta, hogy a határidőüzlet nagy uzsora — mert ez a harc már két évtized óta folyik — és amikor leszállott az emelvényről, odament egy bizományoshoz azzal a felszólítással, hogy: «vegyen részemre 10.000 mázsa búzát». (Zajog ellentmondások a jobboldalon.) Ezeket a dolgokat én nagyon jól ismerem. Titokban bűnözik, ha lehet, az egész társadalom; az emberek megteszik ezt kevés kivétellel. (Mattá Árpád: Nem valószínű, hogy Rubinek megtette!) Magam is voltam bizományos, mégpedig a legnagyobb és mondhatok az uraknak példát, amennyit csak akarnak. Nekem ez ellen kifogásom nem lesz, de hogy az ország a legközelebbii időben, még ezen az őszön, ha eltörlik a határidőüzletet — csak az egész határidőüzletet lehet eltörölni, másként nem lehet a fedezetlen határidőüzletet eltörölni — ezt meg fogja keserülni, még ezen az őszön, ez olyan biztos, mint kétszer kettő négy. En> aki egész életemben talán az egyik legnagyobb gabonakereskedő cégnek állottam az elén, két és fél millió mázsát vettem az országban és adtam el a külföldnek és a belföld különböző vidékein, azt hiszem, hogy ezt a kérdést alapo-. s an ismerem. (Farkasfalvi Farkas Géza: De valóságos búzát méltóztatott eladni! — Folytonos zaj) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni l (Zaj.) Sándor Pál: Nincsen időm válaszolni. Miután ma abszolúte nem kereskedem semmivel és távol állok ezektől a dolgoktól, így teljesen higgadtan beszélhetek és talán azt az egyet elhiszik a t. urak nekem, hogy amit mondok, azt úgy is gondolom, úgy is érzem, (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) úgy r tudom, mert úgy tapasztaltam és ennek révén beszélek. Semmiféle indulat engem nem vezet, semmiféle szerelem a határidőüzlet tekintetében bennem nincsen, azonban az ország érdekében valónak tartom azt, hogy különösen az ősszel legyen egy olyan eszköz az ország kezében, amely fontos a gabonaértékesítésre nézve, amely nemcsak a gabonakereskedelemre fontos, hanem éppen olyan fontos a malomiparra is. (Baracs Marcell: Sőt!) Ha a malomipart fenn akarják tartani önök, 'ha lehetővé akarják tenni, hogy őröljön, akkor ettől el nem zárkózhatunk. (Bottlik József: Fedezze magát kész búzával! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szivíesfcedjék befejezni. Sándor Pál: A házszabályok megakadályoznak engem abban, hogy a t. képviselő uraknak választ adjak, meg fogom tehát adni a választ akkor, mihelyt erre nekem az elnök ). ülése 1930 május 28-án, szerdán. 427 úr alkalmat fog adni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik: Urbanics Kálmán jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy örömmel hallgattam a földmívelésügyi miniszter úr fejtegetéseit. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, így csak azt jelentem ki, hogy teljes egészében magamévá teszem azokat, nemkülönben a Szilágyi Lajos képviselőtársam által előadottakat. Szilágyi Lajos t. képviselőtársammal egy megyében vagyok képviselő, ö régebbi képviselő, mint én, tudja a bajokat, tehát nem tudnám nála jobban azokat előadni s azért az általa elmondottakat teszem magamévá. Legyen szabad azonban t. földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét felhívnom arra, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésével — jóllehet örülök annak, ha a kormány takarékoskodik — a magam részéről nem vagyok igen megelégedve, mert szerintem a földmívelésügyi tárca költségvetését nem leszállítani, hanem emelni kellene. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt tudnunk kell mindnyájunknak s pártkülönbség nélkül el kell ismernünk, hogy a földből jön minden, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) a földnek tehát meg kell adni a magáét, mert ha ezt nem kapja meg, nem is adja ki azt, amire szüksége van az emberiségnek. (Úgy van! Ügy van!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Felhívoim az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét a következőkre. Az én kerületemben is igen sok a talajvíz. Minél több áldozatot kellene hoznia a t. földmívelésügyi kormánynak ezek lecsapolására, mert azokat a földeket, amelyek a leesapolás révén megmenthetők, nemzetgazdasági szempontból mind értékesíteni lehetne. De ezzel együtt gondoskodnia kellene a t. földmívelésügyi kormánynak mezőgazdasági Öntöző eszközök bevezetéséről^ is. Igaz, hogy súlyos helyzetben van az ország, és talán korai erről beszélni, de a próbát mégis mielőbb meg kellene kezdeni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezenkívül felhívom még az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak^ a figyelmét az úgynevezett dűlőutafkra, — bár tudom, hogy az utak a kereskedelemügyi minisztériumhoz tartoznak, — amelyekre a kormány nem gondol, (Bottlik István: A dűlőutak a földmívelésügyi miniszterhez tartoznak!) hanem azt mondja, tartsa fenn azokat a megye vagy a község. Példa gyanánt a saját kerületemet hozom ide, ahol már volt szerencsénk látni a t. földmívelésügyi miniszter urat. Méltóztatott meggyőződni arról, hogy olyan utak vannak a határ mentén Biharban, hogy ha negyedóráig esik az eső, hat ökör sem tudja kihúzni a szekeret a kátyúból. Az egyik ilyen utat éppen a földmívelésügyi miniszter úr szíves intézkedésére természetesen a vármegye súlyos hozzájárulásával Biharkeresztes és Berekböszörmény között meg is csinálták. De van nekem egy másik ilyen községem is: Mezősas. Mezősas egy igen jóravaló kisgazdaközség, de van egy öt kilométer hosszú olyan rossz útja, hogy a kisgazdák alig tudják földjeiket megközelíteni még akkor is, ha nincs eső, ha pedig csak egy kis eső is esik, egyáltalában nem^ tudnak kimenni a földjeikre. Éppen azért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, aki ismeri Biharvármegyét, juttassa ezeket a becsü63*
