Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

426 Az országgyűlés képviselőházának a mankó, amely itt beáll? (Ügy van! Ügy van! half elől) Kiszámították már önök? (Br. Prónay György: Igen! — Bottlik József: Az arbitrazsőröknek kifizeti magát?) Ha kiszámították, akkor nem tudom megérteni, hogyan lehet általában centrális raktárházak gondolatával foglalkozni. (Br. Prónay György: Félreértette a képviselő úr!) Aki gyakorlati ember, az tudja, hogy mibe kerül a búza manipulálása, s hogy az milyen veszélyeket foglal magában a kvalitás tekintetében is, milyen visszaélésekre ad alkalmat, különösen ha a búzát olyan hivatalnokok kezelik, akiket egyes állami alakulatok alkalmaznak. Ha ezt tudják, akkor csak általános elégedetlenséget fognak előidézni, de nem érnek el vele semmit. Ha azonban Magyarországnak annyi kidobni való pénze van, hogy van pénze ilyen felesleges, haszontalan experimentumokra is, ám csinálják meg, garantálom, t. államtitkár úr, hogy blamázs lesz belőle. Látom, 'hogy az államtitkár úr kétkedéssel fogadja szavaimat. (Br. Prónay György: Mert nem úgy lesz, mint ahogy a képviselő úr mondja. Ez a tévedés! — Zaj. — Elnök csenget.) Akárhogy csinálj raktárbérletet, a kezelési díjat, a fuvardíjat, a kamatot ön nem tudja elvarázsolni, t. államtitkár úr. Ez még sokkal nagyobb embereknek sem sikerült. Ez mind pénzbe kerül. E mellett egyszerűen azt mondják az illetőknek: te spekulálj! Meddig spekuláljon? Ameddig ő akar, vagy pedig addig, ameddig az állam akarja? T. miniszter úr, méltóztassék elhinni nekem, hogy ez Abderába való gondolkozás, nem pedig a magyar államhoz méltó, ahol olyan emberek vannak, akik a kereskedelemnek ezt a részét alaposan ismerik. Nem fognak mást hallani egyetlen gabonakereskedőtől sem, mint amit én most mondtam. A kérdés harmadik részié, amire ki akarok térni, a kiviteli prémium vagy, mondjuk, kiviteli adó ügye, mert kiviteli prémiumot statuálnunk a trianoni szerződés alapján nem szabad. Azt látom ; ugyan, hogy más államok ezt kijátsszák:, tehát nekünk is volna jogunk erre, különösen a mai viszonyok között, dé látom, hogy adó alakjában akarják ezt meg* csinálni. Nem akarok erre kitérni, bár körülbelül ismerem a kérdést s tudom, hogyan óhajtják megoldani, de nem akarok addig kitérni a kérdésre, míg a Ház előtt nem fekszik. (Várnai Dániel: Nem hozzák ide!) Az alaptételt azonban ismerem és nem tudom megérteni. Közbeszólásképpen kérdeztem a t. miniszter úrtól, hogy ismét a privilegizált cégeknek adják-e, vagy pedig az egész ország gabonakereskedelmének, amely eddig gabonakivitellel foglalkozott, úgyhogy nemcsak a milliomosoknak és bankoknak, hanem a kicsiknek is jogukban volna magyar búzát kivinni Magyarországból. Bocsántot kérek, nincs az országnak érdekében, ha akármelyik kisember vihet ki gabonát? (Mayer János földmívelésüjryi miniszter: De nem vitt ki soha! Az .a kisember ma sem visz ki! Vagy legfeljebh egy vagonnal visz ki, másoknak veszi meg!) Azt hiszem, t. miniszter úr, hogy én ezt a kérdést ismerem. A nagy cégek — magam is voltam nagy cég — (Mayer János földmívelésügyi miniszter: De a kicsiről volt szó! — (Zaj.) — a vidéken másképp, mint vagy saját hivatalnokukkal, va^y bizományos által nem vehetnek. Ha bizományos utján vásárolnak, akkor bizományosi díjat fizetnek, ha saját rezsijükben vesznek, saját rezsijükben kell a hivatalnokaikat és azoknak költségeit fizetIfOO. ülése 1930 május 2S-án, szerdán. niíÜk. Teljesen mindegy az, hogy a nagy cég az egyik vagy a másik módon vesz-e. Vannak azonban cégek a vidéken, meglehetősen nagy számban, amelyeknek ilyen rezsijük nincs, amelyeknél ilyen közvetítés nincs, önök tehát azoktól akarják elvenni az exportlehetőséget, akik könnyebben exportálhatnak és azoknak akarják adni, akik nagyobb rezsivel dolgoznak. Ez így van. Ezt megcáfolni nem lehet. A múltban megadták a refakciákat a Hitelbanknak, a Leszámítoló Banknak — természetesen a Futura vezetett — és egyetlenegy cégneik, a Strasser és König cégnek, a többiek csak később kanták meg a refakciákat, miután már bekövetkezett a nagy felzúdulás az országban, önöik ezt ismételni akarják, önök megint az ország kárára akarnak a nagyoknak és gazdagoknak privilégiumot adni. Az ilyesminek semmi értelme nincs. Miért kapják csak ezek a refakciákat és miért ne^ kapja minden magyar állampolgár, aki gabonát akar kivinni? Ha tud kivinni, miért akadályozzuk meg, ha nem tud, akkor úgysem, fog kivinni. De hogy szabad privilégiumot adni ebben az országban, amelyben annyi és annyi ember van ma kenyér nélkül, aki küzd a sorssal, akiktől, ha elveszik eddigi üzletüket,, mehetnek megint más foglalkozás után máshol keresni a kenyerüket, vagy elpusztulnak. Ez nem lehet intenciója a magyar kormánynak. Képtelenségnek tartam, hogy ilyen gondolkodás általában helyet foglalhat. Azt hiszem, hogy az urak nem gondolták teljesen végig az egész^ gondolatot. Én ezt végzetes hibának tartom és mint a merkantilizmus egyik kifejezett képviselője, ismét tiltakozom az ellen, hogy nagyoknak és gazdagoknak adjanak privilégiumot a kisemberekkel széniben. Mindig ezen az állásponton voltam, amióta képviselő vagyok, és kötelességemnek tartom ennek most is kifejezést adni és megmondom most is, hogy amennyiben ilyen formában fogja akarni a t. kormány (megoldani ez a kérdést, akkor igenis^meg fogom tenni iámét kötelességemet és ami indokot és kellemetlenséget idehozhatok a kormány nyakára a többi kérdéseikben is, azt ide fogom hozni. Legyenek meggyőződve erről, mert ez a Ház arra való, hogy az igazságot kimondják akkor is, ha kellemetlen és népszerűtlen is és ezt fogom megtenni a határidőüzlet tekintetében is abban a pillanatban, amint időm lesz erre vonatkozólag felvilágosítani a t. Házat. Ami évtizedek óta mint tengeri kígyó lebegj itt a levegőben, az úgynevezett fedezetlen határidőüzlet, erre vonatkozólag elsősorban azt fogom kérni, adjanak nekem definíciót: mi az a fedezetlen hataridőüzlet Állítom, hogy nem lesz ebben a Háziban senki sem, de a Házon kívül sem senki, aki meg fogja tudni adni azt a definíciót, (Ellenmondások a jobboldalon.) hogy mi az a fedezetlen határidőüzlet, önök eltörölhetik a fedezetlen határidőüzletet, (Bottlik József: Az volna a leghelyesebb!) de fel fog újulni Prágában, Pozsonyban, és Bécsben (Farkasfalvi Farkas Géza: Annyi baj legyen!), ott íogják kötni a határidőüzleteket, és ha ott nem fogják megcsinálni, akkor meg fogják csinálni Liverpoolban. Önöknek ez jobban jtog tetszeni? t Nem tagadom, vannak visszaélések ezen a téren, de mindenütt vannak visszaélések. Nincsen olyan intézmény, ahol visszaélések ne lehetnének és ne lennének, azonban acmint a német mondja: das Kind mit dem Bade ausgiessen, egy ilyen közgazdasági intézményt egyszerűen megszüntetni mégsem lehet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ne csinálj Br