Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának % 1—2*5 pengőig terjedő fenntartási költség is járul. Ügy látszik, igazuk van. Az egyes esetek, amelyeket ismertettem, mutatják, hogy egyrészük földönfutóvá fog válni, tönkre fog menni, ha sürgős intézkedés nem történik. Az érdekeltek kérését magamévá teszem, mert a helyszínén magam győződtem meg arról, hogy lehetetlen 5,700.000 aranykoronát fizetni ebből a földből a mai gazdasági viszonyok között. Indokoltnak tartanám én is, ha a kölcsön fele, mint talaj javítási segély elengedtetnék, míg az 5,700.000 aranykorona másik fele átváltoztattatnék hosszú lejáratú 30 vagy ötven éves amortizációs kölesönné. Ez volna az érdekeltek; első kérése. Amíg azonban ez megtörténik, sürgős intézkedés kell azokra nézve, aikiknek tíz pengő a földadójuk és ezer pengő az ártéri járulékok, kiknek tehát teherviselési képességét meghaladja az ártéri járulékok magassága. Nem nézhetjük összetett kézzel, ahogyan azokat végrehajtják, esetleg elárverezik. Ezekben a kivételes, kirívó esetekben, amikor a kivetett ártéri járulékok behajtása az illetők anyagi romlását idézné elő, függőben kell tartani az ártéri járulék beszedését, míg azok a területek termőfölddé válnak. Akiknek nincs miből fizetni, módot kell adnunk arra, hogy akkor fizessenek, mikor földjük termővé válik. Nagyon jól tudom, hogy ez pénzkérdés is és nagyon jól tudom, hogy nem a földmívelésügyi miniszter úr megértésén múlik a kedvező megoldás. Mi azonban igaz bizalommal és szeretettel elsősorban a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulunk, mert itt a föld népéről, annak sorsáról van szó, valamint vizimunkálatokról, talajjavításról és^ ezek a kérdések mind a földmívelésügyi tárca keretébe tartoznak. Mi a földmívelésügyi miniszter úr támogatását kérjük elsősorban. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, r hogy méltóztassék az érdekeltségnek azt a kérését, hogy a kölcsön adott Összeg fele nekik talaj javítási segélyként elengedtessék, megfontolás tárgyává tenni. Nem lehet^ ennek nagy akadálya, minthogy a pénzt már megkapta az érdekeltség, nem újabb pémaről van szó. Könnyen megvalósítható az is, hogy a kölcsön másik fele egy külön törvénnyel gyorsan átalakíttassék egy hosszú lejáratú amortizációs kölcsönné. Hiszen ezzel csak újabb törlesztési terv szabatik meg, mely alkalmazkodik az érdekeltek viszonyaihoz. Kirívó esetekben pedig indokolt volna az ártéri járulékok függőben tartása, ha annak behajtása az illető anyagi romlását idézné elő. Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szíves beszédét befejezni, mert beszédideje lejárt. Váry Albert: Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az általam elmondottakat megfontolás tárgyává tenni és az érdekeltség kérése tekintetében a pénzügyminiszter úrral egyetértve minél gyorsabban olyan intézkedéseket tenni, melyek a kérdést megnyugtatóan megoldják. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelen sajnálatomra konstatálom, hogy t. miniszter úr felelt ugyan arra, amit tőle kérdeztem, de olyan hiányosan, hogy attól eredményeket nem igen várhatunk. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nincs még döntés!) Nem abban a tekintetben beszélek. Még nem mondottam semmit és a t. miniszter úr már ellenkezik. Ez furcsa. A t. > miniszter úrnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. ). ülése 193Ó május 28-án, szerdán. 425 figyelmébe ajánlottam: ú^y tudom, hogy Jugoszlávia, .Románia és Bulgária velünk együtt esetleg hajlandó volna egy kooperációra azokkal az államokkal szemben, amelyek indokolatlan magas vámokkal, 60—100% -kai megdrágítják a mi gabonánknak abba az országba való bevitelét. Azt hittem, hogy felszólalásomra határozott választ kapok a t. miniszter úrtól, ha már ezt a kérdést érinti. (Mayer János íöldmívelésügyi miniszter: Nem akadályozom. Ne várjon többet tőlem a képviselő úr, nem mondhatok többet.) Nem állja útját annak, t. miniszter úr, hogy az idegen agrárállamokkal együtt menjünk. De t. miniszter úr, minthogy odaátról sokkal amikálisabb hangok hallatszottak, ez a kijelentés nem elégséges azoknak, hogy megkíséreljék azt, hogy az agrár államokat összefogva, tényleg valamiféle eredményt tudjanak elérni. Én tehát szívesebben hallanám a t. miniszter úr szájából, — és ezért érintem ezt a kérdést ebben a negyedórában, ameddig jogom van szólani, — hogy méltóztassék kijelenteni azt, amiben, azt hiszem, velem mindenki egyetért ebben a teremben, hogy amennyiben a Balkán agrárállamok velünk karöltve akarják ezt a kérdést megoldani, mi készségesen állunk rendelkezésükre a tárgyalások tekintetében és örömmel fogjuk üdvözölni, ha ebben a tekintetben eredményt érünk el. (Helyeslés a bal- és* a szélsőbaloldalon.) Mert mindhiába, bármilyen intézkedéseket teszünk is a mezőgazdaság megsegítésére — és kell, hogy intézkedéseket tegyünk — ezek az intézkedések nem elégségesek arra, hogy ezekkel a mi mezőgazdasági cikkeink árát felemeljük. Mint ahogy a múltkor már voltam bátor megmondani: mi be vagyunk kapcsolva a világforgalomba, mi csak a világforgalmi árak alapján tudjuk eladni a gabonánkat, drágábban nem. Ez a világforgalmi ár pedig a kínálat és kereslet törvényéhez igazodik. Tehetünk bármit, mi sokkal kisebb nemzet vagyunk, semhogy ráerőszakolhassuk másokra annak az árát, amit mi termelünk.. Itt tehát csak a kereslet és kínálat törvénye fog határozni, a többi tényezők talán í számítanak valamit, de nézetem szerint nagyon keveset. Ittt belekapcsolódom mindjárt — miután sürgönystilusban kell beszélnem — abba, amit a miniszter úr mondott a raktárházakra vonatkozóan. A fedezetlen határidőüzletről majd akkor beszélek, amikor ezt a házszabályok megengedik. A t. miniszter úrnak bizonyára van tudomása arról, hogy ebben az országban 3,600.000 métermázsa gabonára való raktár van. Biztosan tudja ezt a miniszter úr, hiszen ez — úgy tudom ~ 'hivatalosan is konstatálva van. Most az a terv, hogy itt centrális raktárakat akarnak létesíteni. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, ki vegye igénybe ezeket a centrális raktárakat? Elképzelhető-e, hogy a nagybirtokos oda fogja szállítani a centrális raktárakba a búzáját? (Br. Prónay György: Nem!) Vagy talán a kisbirtokos, kisgazda oda fogja adni a búzáját, hogy azt más búzával össszekevérhessék? Hogy képzelik el, hogy a magyar paraszt oda fogja szállítani a saját búzáját, amelyet mindig a legjobb minőségűnek tart? (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) De feltéve, hogy ilyen centralisztikus gabonaraktárak valamiképpen a kisebb egyedek gabonáját magukhoz vonzzák, kiszámította már a t. miniszter úr, hogy mibe kerül ennek az eltartása? Először az oda vitele, azután a kiraktározása, a raktárbér, a kamat, a kezelés, 63