Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának U00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 417 termelés kérdését ezáltal megoldjuk. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) T. Ház! A tudományos és kutató intézmények tárgyalása során az összes felszólaló képviselőtársaim azok fejlesztését kérték és kevésnek tartották azt az összeget, amely erre a célra be van állítva. (Farkas István: Ügy van, én is kértem!) Bátor vagyok közölni a t. Házzal, hogy a hasznos beruházási összegekből most is 150.000 pengőt fordítottam ezeknek a tudományos intézeteknek fejlesztésére, amelyek a momentán szükségletet fedezik $ továbbra is tervbe van véve ezeknek az intézményeknek fejlesztése és előbbrevitele. Méltóztassék megengedni^ hogy most röviden, csak távirati stílusban választ adjak a vita során elhangzott felszólalásokra. Farkas István t. képviselőtársam a munkások bérmegállapítására vonatkozó jogszabályokat úgy jellemezte, hogy az «nesze semmi, fogd meg jól» szociálpolitika, mert szerinte a földmívelésügyi minisztertől függ, hogy kérelem esetén elrendeli-e a munkabér megállapítását, igen vagv nem, továbbá, hogy a munkások a bérmegállapító bizottságban nem vesznek részt és nem működhetnek közre. Nem tudom, hogy Farkas István t. képviselőtársam hogyan értette ezt, de hiszen ez merőben ellentétben van mindazzal, ami ezen a téren történik. (Farkas István; Igen, mert nem tudnak szervezkedni, nincs szervezkedési szabadságuk! Ez a nélkül nem ér semmit! Ezt a miniszter úr nagyon jól tudja. Majd meg fogom magyarázni részletesen. — Krisztián Imre: Kenyeret jelent a szervezkedés? Isten- és hazatagadást jelent a szervezkedés.. — Nagy zaj: — Elnök csenget.) Itt a jogszabályokról van szó, hogy a jogszabályok megfelelnek-e és elérik-e a célúkat. (Farkas István: A jogszabályok formailag igen, de a gyakorlati életben nem lehet érvényesíteni a jogszabályokat. Ez a valóság. Ezért mondtam, hogy humbug az egész. — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy párhuzamos beszédeket ne tartsanak. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Az 1923 : XXV. tcikk 14. §-a ott, ahol a minimális munkabért a bérmegállapító bizottság már megállapította, kihágásnak minősíti azt, ha valamely munkaadó a minimális, megállapított munkabérnél kevesebbet fizet, tehát az illető ellen a kihágási eljárás megindítható és minden esetben meg is indul. A munkás fel van hatalmiazva arra, hogy 90 napon belül azt a differenciát, amely a neki kifizetett munkabér és a minimális munkabér között fennáll, bírói úton is követelhesse. A törvény tehát teljes mértékben megvédi a munkást. (Farkas István: Az elméletben így van, de a gyakorlatban nem. — Zaj.) Eddig ebben az évben 366 helyen állapitól tűik meg a minimális munkabéreket és öt megyei városban. Igen komolyan ellenőrizzük aat, hogy ez a törvény iés ennek rendelkezései a munkások védelme szempontjából úgy hajtassanak végre, ahogyan azt tulajdonképpen céloztuk akkor, amikor a törvényt megalkottuk. "ugyancsak Farkas István t. képviselőtársam szóvá teszi azt, hogy házhatározat kötelez engem arra, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosításáról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjesszem és szerinte valamely más hatalmak és erők működnek- itt közre. Felveti a kérdést: hogy hát ki parancsol a miKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. niszternek, a Ház-e, avagy más tényezők azok, amelyek a minisztert kötelezik? Teljesen igazat adok Farkas István t. kép' viselőtársamnak, hogy a miniszternek a Ház parancsol. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) A miniszter köteles is alkotmányos felfogás szerint teljesíteni azt, amit a Ház parancsol. Van azonban még egy nagyobb hatalom és ez a lehetetlenülés esete s a gazdasági helyzet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En a rendes határidőre elkészíttettem a törvényjavaslatot, az benyújtásra alkalmas is, azonban a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett többszörösére emelné a földadót és olyan terhet hárítana a termelésre, amelyet a termeilés előreláthatólag nem bír el. Mármost, hogy én egy tessék-lássék, tényleg «nesze semmi, fogdd meg jól» szociálpolitikát csináljak, arra nem vagyok hajlandó. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez becsületes beszéd!) Inkább szükségesnek tartom, hogy várjunk egy kis ideig, amíg a gazdasági helyzet alkalmas lesz arra, hogy ezen a téren igen komoly és olyan reformot alkossunk, amely a célját teljes mértékben el fogja érni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem hiszem, ^hogy ha most a Ház elé jönnék ezzel a törvényjavaslattal, a Ház vállalná a felelősséget — mint ahogy nem is lehet vállalnia — azért, hogy azokat a terheket, amelyeket ez a reform maga után vonna* a termelésre áthárítja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Rossz az atmoszféra! — Zaj. — Elnök csenget.)Ugyancsak Farkas István képviselőtársam kifogásolja, hogy ménílovakra többet költünk, mint a mezőgazdasági munkásokra. T. Ház! Ez a kérdés a közvéleményt már igen sokszor foglalkoztatta és pedig abból az alkalomból, hogy a ménesek részére két telivér mént vásároltunk. Mármost mindenkinek tudnia kell azt, hogy nem a közadókból, hanem a totalizatőralapból lesz fedezve az az összeg, amelyen a telivér méneket vásároljuk. Ez az alap annakidején tisztára ebből a célból alapíttatott. Azok. akik nem tudják ennek jelentőségét, hogy mit tesz az, ha egy kisgazda évenként egy remonda lovat a hadsereg céljaira jó pénzért elad, azok nem tudják mérlegelni ennek jelentőségét. Telivér ménjeink teljesen kiöregedtek, tehát most választanunk kell a között, hogy vissza engedjük süllyedni lótenyésztésünk színvonalát a balkáni nívóra, vágy törekszünk fenntartani úgy, hogy a legkényesebb igények és szükségletek céljaira is alkalmas lóanyagot tenyésszük. Ma, amikor a külföld érdeklődése i fokozottan Magyarország felé irányul és hadseregük szükségleteit jórészt itt szerzik be, választanunk kell a között, hpgy a vérfelfrissítés szempontjából, lótenyésztésünk nívójának megfelelő fenntartása céljából meghozzuk-e ezt az áldozatot, vagy vissza engedjük arra a színvonalra süllyedni, hogy lóanyagunk kelletlenül vonszolja az ekét, más célra nem alkalmas, azután le lehet bunkózni és a kutyákkal felétetni, vagy pedig olvan színvonalra emeljük és azt a színvonalat tartsuk meg, hogy különleges célokra elegendő magyar melegvérű ló legyen. Azt hiszem, a képviselő úr az én helyemben ugyanezt tette volna, mint amit én tettem. (Jánossy Gábor: Nemzeti érdek ez! Lovas nemzet vagyunk! — Zaj.) Schandl^ Károly t. képviselőtársam az ő nagyon értékes és szakszerű beszédében azt a kijelentést tette, hogy az dönti el, hogy a mezőgazdasági krízis meddig tart, hogy az európai 62