Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának 3 elfogadott határozatokban, ezzel szemben Ma­gyarországgal, amelynek elvették területe két­harmadát, amely már eddig is rettenetes nagy összeget fizetett, olyan hangon beszélnek, ami­lyen hangon még Bulgáriával sem beszéltek. Miért beszélnek ilyen hangon? Mert tudják azt, ihogy azt az egyességet, amelyet a német kormánnyal kötöttek, olyan parlament rati; fikálja, amely parlamentben a nép képviselői ülnek és nem akarták megnehezíteni a német kormány helyzetét azzal, hogy olyan feltétele­ket, olyan nüanszoíkat vesznek be az egyez­ménybe, amelyek esetleg alkalmasak arra, hogy szélsőséges hangulatot teremtsenek a né­met népben ezekre az egyezményekre vonat­kozóan. Magyarországgal szemben ilyen aggá­lyai ott senkinek nem voltak, mert tisztában voltak azzal, hogy a magyar parlament egy ál­parlament, amelynek semmi köze a magyar néphez. (Zaj és élénk ellenmondások a jobb­oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék a tárgyra térni. Ezek a megállapítások al­kotmányunkba és sarkalatos törvényeinkbe üt­köznek, miért is kérem a képviselő urat, mél­tóztassék az ilyen megállapításoktól tartóz­kodni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók La­jos: Ez tudott dolog.) A képviselő úrnak semmi joga sincs közbeszólni. (Györki Imre: Miért? Megválasztották, joga van! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldkilon. — Br. Podina­niczky Endre: Halljuk az elnököt!) Úgyszintén a többi képviselő uraknak sincs joguk közbe­szólni. (Zaj.) I Peyer Károly: Ennek a parlamentnek ní­vója és belső értéke sokban különbözik a né­met parlamentétől és a német parlamentben ülő képviselők felelőssége sokkal tovább ter­jed. Nemcsak odáig terjed, hogy bizalommal legyenek a kormány iránt, hanem egyúttal te­kintettel kell lenniök választóikra és válasz­tóik teherbírására is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez jut kifejezésre ezekbén az egyezményekben és ha végigvágtak Magyar­országon ezekben az egyességekben, ez a végig­vágás szól annak a rendszernek, amely rend­szer oda küldte képviselőit, mert tudják, hogy annak nem kell parlament, nem kell nép, ott nem kell félni semmiféle néphangulattól, nép­képviselőktől, mert a magyar kormány olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel minden egyezményt el tud fogadtatni. E mellett azután idehaza is megtörtént a megfélemlítés minden lehetőségének alkalma­zása. Igénybe vették annak a kevés szabadság­jognak korlátozását, amely eddig még meg­volt. A sajtót megfélemlítették, hogy ne mer­jen a hágai egyezményekről éles bírálatot írni. (Jánossy Gábor: Mivel félemlítették meg?) Ez legjobb bizonyíték arra, amire se­hol a világon nincs példa. Németországban a legszélsőbb agitáció folyt a Young-tervek el­len és ott még a köztársasági elnök személyét is bevonták a szélső nacionalisták az agitá­cióba. (Jánossy Gábor: Nem ártott neki! — Zaj. — Farkas István: Itt még Bethlen István­ról sem lehet írni!) Nem hiszem, hogy egyet­len német lap port kapott volpa, amiért ebben a bírálatban tovább mert, mint talán szüksé­ges lett volna. Egyetlenegynek sem kellett ezért odaállnia az ügyész elé és az előtt az ügyész előtt felelnis, aki az igazságügyminisz­tertől kap utasítást a vádemelésre. A Nép­szava 18 pert kapott azért, mert bírálatot mert mondani a hágai egyezményről és kifogásolta azt, hogy a nép összeségéből egyeseknek adja­nak javakat. Sehol sincs arra példa, hogy a 91. ülése1930 május lU-ên, szerdán. 33 közvélemény megfélemlítése olyan eszközök­kel történnék, mint ahogy nálunk történik. A gyülekezési jog és a sajtószabadság nálunk csak fikció. (Farkas Gyula: Kérdezze meg a csehországi magyar újságokat! — Fábián Béla: Csak nem akarja, képviselő úr a csehe­ket követni?) Ha én azt írnám itt Budapesten, amit a prágai magyar újságnak meg lehet írni, vagy azt mondanám el ebben a magyar parlamentben, amit a prágai parlamentben a magyar képviselők elmondhatnak, akkor én már régen nem ülnék itt ezen a. helyen, önök már találták volna módot, hogy engem man­dátumomtól megfosszanak. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr szólásszabadságát senki sem korlátozza. Az egész Képviselőház megállapíthatja, hogy a képviselő úr teljesen zavartalanul, mindenféle korlátozás nélkül el­mondhatja a maga véleményét, legfeljebb abbói a szempontból van korlátozva a képviselő úr, ha a parlamenti illembe, vagy a házszabályokba ütköző kifejezéseket ihásznál. (Farkas István: Ez nem ütközik az illembe! Ez tények megálla­pítása!) A képviselő urat nem is kívántam kor­látozni, csak arra a kijelentésére tettem meg­jegyzést, mintha a képviselő úr nem mondhatná el itt a magyar parlamentben függetlenül és szabadon a maga véleményét. Ez nem felel meg a tényeknek, a képviselő úr szólásszabadságát a házszabályok keretén belül senki sem korlátoz­hatja. (Farkas István: Ne provokáljanak! — Zaj.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni, általában kérem a képviselő urakat, hogy nyugalmukat és higgadtságukat méltóztassanak megőrizni, hogy egy ilyen fon­tos, nagyjelentőségű tárgyat megfelelő nyugodt­sággal és higgadtsággal tárgyalhassunk le. (Propper Sándor: Az elnöki enunciáció beleszá­mít az időbe?) A képviselő úr közbeszólása mindenesetre beleütközik a házszabályokba. Ne vegye el a képviselő úr a szónoktól az időt! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Peyer Károly: A másik körülmény, amely ezeknek a súlyos feltételeknek megállapításánál közrejátszott, az a tévhit, amely Magyarország­ról el van terjedve, amely tévhit szerint Ma­gyarország annak ellenére, hogy ilyen szomorú sorsra jutott a háború után, még mindig jólét­ben van. A miniszterelnök úr tegnap itt Ras­say képviselő úrral szemben vitatta, hogy kül földön ilyen a hangulat, bár úgy emlékszem, — igen jól emlékszem, és többen is emlékszünk rá — hogy a miniszterelnök úr maga is ezt a kije lentést használta s rámutatott arra, hogy e tév­hit következtében mennyire megnehezült a ma­gyar kormány helyzete. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az, hogy én már a külügyi bí­zottság ülésén is rámutattam, hogy ez a tévhit bizonyos jelenségekre támaszkodik, amely jelen­ségek alkalmasak arra, hogy az idejövő idegent elkápráztassák attól, ami itt van és ennek az elkápráztatásnak következtében tényleg nem látja a nyomort olyan módon, olyan arányban, mint ahogy ez tényleg van. Annak az idegen­nek, aki idejön, nem nyomják a kezébe az anya­nyelvén megírva például a pénzügyminiszternek minden hónapban^ kiadott jelentését, amelyben a fizetésképtelenségekről s a csődökről van szó. (Propper Sándor: Bankettet rendeznek a tiszteletére!) Nem látjuk azt, hogy adnának neki .tájékoztatót arról, hogy milyen alacsony bérből él meg ma a magyar munkásosztály, a tisztviselőosztállyal együtt. Nem adnak kimuta­tást arra nézve, hogy nemcsak a, húsfogyasz­tásban, de már a kenyérfogyasztásban, a cipő fogyasztásban és a kékfestő által készített anyagnak, a legolcsóbb ruhaanyagnak fogyasz­6*

Next

/
Thumbnails
Contents