Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-399

406 Az országgyűlés képviselőházának jóléti miniszter úr (olvassa): «T. Ház! Abban a tekintetben, amit Sohandl Károly t. képviviselőtársam ezzel kapcsolatban a falusi pauperizmusról említett, koncedálom, hogy ez minden mértéket felülmúl, különösen az Alföld városaiban.» Ez tehát egyrészt azt jelenti, hogy a népjóléti miniszter úr maga is látja azt a borzalmas népelszegényedést, amely végigvonul az ország egész falusi népességén, az egész vidéki vagyontalan népesség életén; másrészt rámutat arra, 'hogy okosság lesz elébe menni annak a bajnak, amelyet az fog előidézni, hogy ha elhanyagoljuk à fialu lakosságát, ha nem törődünk vele és az majd maga fogja megtalálni azt a medret, amelyben a maga elégületlenségét le fogja vezetni. Kétségtelen, hogy ezek előrelátó bölcs szavak, és én csak hozzátehetem... (Rothenstein Mór: Csiak nem őszinték!) En nem vonom kétségbe az őszinteségüket sem. (Rothenstein Mór: En igen.!) Azért nem vonom kétségbe, mert ha még nem is lennének őszinték, akkor is igazak, akkor is igaz az, hogy a népnek az az elégületlensége, amelynek nem mennek elébe, amelynek nem engednek medret, vagy nem ásnak előre medret, hogy abban folyjék le, tényleg fog majd magának medret ásni, és amint itt a Hernád és a Sajó rakoncátlanságáról beszélt Melczer László t. képviselőtársam, akként fog magának utat és medret törni az a folyam is, amelynek nem engedtek szabad folyást. (Gaál Mihály: Próbálják meg! — Br. Podmaniczky Endre: Nem jó próbálni!) Ezek a gyámkodások, amelyeket itt a foldj míves népesség felett egyik-másik jóhiszemű képviselőtársam jónak tart, csak rontanak a helyzeten. Mindenkinek, aki a magyar történelmet ismeri, tudnia kell azt, hogy a magyar parasztság századok óta bizalmatlan mindazzal szemben, amit nem ő maga csinál. Itt van például Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak egy nagyhangú nyilatkozata arról, hogy ötezertagú bizottság szervezi a falu népét. Itt van azután egy másik közlemény, amelyben «Egy magyar város szomorú keresztmetszete» cím alatt az van meg, hogy Kalocsán a földmunkások között nem szabad tagokat gyűjteni a nemzeti szabadelvűpártnak. (Simon András: Majd jelentkeznek önként! — Zaj.) Elég az hozzá, kétségtelen az, hogy itt most már nem beszélhetünk arról, hogy a földmunkások szervezettségét azért állítják meg és azért teszik lehetetlenné, mert akkor a szocialista táborba térnek. Mi nem vágyunk őket megkapni a mi táborunkba. Itt mondottam a keresztény gazdasági pártnak, hogy szervezzék meg ők^ a földmunkásokat a saját pártjuk keretében és éppen Csik József képviselőtársam volt az, aki egy beszédében itt kijelentette, hogy ők akarták, a kormányzat azonban nem engedi meg nekik sem ezeknek a megszervezését. Most azután, amikor az a földmunkás látja, hogy sem a munkásság táborában, sem pedig egy nemszocialista táborban nem engedik a megszervezését, azt hiszi a t. Képviselőház és azt hiszi a kormányzat, hogy az a munkásság nem fogja megérteni, nem tud azon eligazodni, hogy mi itt a cél, és hogy nem fogja tudni, mit jelent az, hogy senki sem törődife azzal, hogy ő kap-e annyi bért, amennyiből maga és családja meg tud élni? Hiszen az a munkás tudja, hogy amikor télen dolgozik a gyárban, akkor legalább valahogy szűkösen megél a családja, amikor pedig a gyárban nincs munka és kénytelen otthon élni, akkor nem keresi meg azt, amivel családjáról gondoskodhatnék. 399. ülése 1930 május 27-én, kedden. Annak a munkásnak tehát nem kell izgató! (Zaj. — Csontos Imre: Édes testvér, többet keres a «földmíves munkás,mint mi! — Rothenstein Mór: A dupla szita eléggé izgat! — Csontos Imre: Na, na!) Kedves Csontos képviselőtársaim, én nem szoktam a fülemre feküdni akkor, amikor szabad időm van, hanem figyelem és nyitott szemmel nézem a falvakat, és azokat a legalább olyan jól ismerem^ mint Csontos képviselőtársam, mert én munkás vagyok és hozzám eljön az a munkásember pa, naszkodni, Csontos bátyámhoz pedig legfeljebb elmegy valamelyik kisgazda panaszkodni, hogy sok az adó. (Viczián István: A képviselő úr munkás? A képviselő úr munkaadó csakúgy, mint Csontos! — Csontos Imre: János, János! — Derültség.) Ezen nem segít a földmívelésügyi miniszter úr jóakarata sem ezekkel a bérmegállapító bizottságokkal. Amint már egyszer rá is mutattam, a háború alatt kénytelenek voltunk az úgynevezett panaszbizottságokat beállítani, azért, mert a kivételes törvények tiltották a sztrájkot. Ezek a panaszbizottságok, amelyekben benne volt egy miniszteri tisztviselő, e^v munkaadó, egy munkás, illetőleg a munkaadó- és munkásszervezetek képviselője és egy magasrangú katonatiszt, kiszálltak minden gyárba, ahol hadiszert gyártottak, ha a •munkásoknak panaszuk volt,

1 és számbavették azt, hogy mit fizetnek a munkásoknak

r és megnéztek, hogy a megélhetés minimumához mi szükséges abban a városban vagy községben, ahol ezek a munkások dolgoztak. Ha megvolt az aránytalanság, akkor minden teketória nélkül megállapították azt, hogy itt pedig a munkásoknak ennyit meg kell fizetni, különben becsukják a gyárat. De ott volt a munkásság képviselete. Ezekben a munkabérmegállapító bizottságokban nem lehet ott, mert az a képviselet, amelyet a törvény megállapít, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: De ott van!) nem az a képviselet, amelyre a munkásoknak szükségük van. (Felkiáltások a jobboldalon: Ott van!) Tudom, hogy ott van, de ne tessék elfelejteni azt, hogy képviselet és képviselet között különbség van. Tessék megnézni a Felsőházban a magyar földmíves munkásság képviselőit, és tessék arra -gondolni, hogyan képviselte itt a Képviselőháziban a földmunkásokat Szeder Ferenc volt képviselőtársunk. (Simon András: Nagyon értelmes ember!) Nagyon jól képviselte. (Mayer ' János földmívelésügyi miniszter: Nagyon értelmes és nagyon józan gondolkozású ember!) Nem hallunk soha egyetlenegy jó szót a magyar földmunkásság jobb sorsáért a Felsőházban. (Eri Márton: Nem mindig beszéddel lehet ám segíteni!) Az volna a furcsa és csúnya, ha úgy beszélnénk, hogy tetszene. Nekem az a fontos, hogy azt a magyar jövőt, amelyet annyiszor emlegetnek, azt a sok áradozást, amelyet hangoztatnak, a munkásságnál egyszer váltsuk készpénzre és lássuk annak a hasznát és értékét nemcsak a földmunkások, hanem az egész or! szag jövője érdekében. Mert ne higyjék azt igen t. képviselőtársaim és ne higyje a kormány sem, hogy egy ilyen elégületlen tömeg, mint a milyent a földmunkásság képvisel Magyarországon, nem jelent állandó veszedelmet. Az, hogy a kormányzat fel van fegyverkezve... (Simon András: Dehogy van!) Mindenki el tudja képzelni, mit jelent az, ha egy falu fellázad és ott van egy pár csendőr és ott van az a kevés intelligencia, amely a falut kormányozza. Mindenki tudja, hogy ez az egész közigazgatási apparátus nem jelent ott semmit, ha ez a láza-