Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-399

Az országgyűlés képviselőházának 399. ülése 1930 május 27-én, kedden. 405 vetést általánosságban elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Vanczák János! Vanczák János: T. Képviselőház! Hogy annak a parlamenti szokásnak is eleget tegyek, amely szerint a felszólaló képviselő belekapcsolódik az előtte felszólalt képviselő beszédébe, szívesen ismerem el, hogy előttem szólott Krúdy képviselőtársam fejtegetése igen értékes, érdekes volt, nagy figyelemmel hallgattam. Sajnos, ennél több hasznom nem lesz, mert én már úgy sem fogom megtanulni, amit ő ezen a téren tud. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Vanczák János: Meg kívánom ellenben állapítani, hogy Krúdy képviselőtársam rámutatott -arra, mennyire fontos és szükséges, hogy a gazdatársadalom megszerveztessék, felvilágosíttassék és így azután a saját érdekei szempontjából is megértse mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány azért tesz, hogy a földmívelés folytatását gazdaságosabbá tegye és annak jövedelmezőségét elősegítse. Ezt csak azért kívánom megjegyezni, hogy erre később rátérhessek. (Folytonos* zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon! Ne méltóztassanak csoportos beszélgetéseket folytatni. Egy szavát sem hallom a szónoknak. Vanczák János: A reggel óta folyó vitában felszólalt képviselő urak azokat a bajokat sorolták fel, amelyekkel a gazdaközönség, a kisgazdák és nagygazdák egyaránt küzdenek. A felszólalások közül az ellenzéki oldalról hangzottak el mindazok a panaszok, amelyek feltárták azokat a bajokat, amelyekkel az ország gazdatársadalmának meg kell küzdenie, az ellenzéki oldalról hangzottak el azok a súlyos, nehéz szavak és megállapítások, amelyek szerint a magyar gazdatársadalom újra teljesen el van adósodva és sokkal súlyosabb helyzetbe került ezzel az eladósodással, mint volt adóssága esetén a békeidőben, mert hiszen akkor az az eladósodás nem jelentette egyúttal a hitelképesség teljes kimerülését a gazda számára, míg a mostani megterhelt birtokok 30—40%-a teljes hitelképtelenséget jelent a gazdálkodóra. Ezek a súlyos, nehéz bajok annyival is inkább tekintetbe jönnek, mert hiszen az egész magyar gazdaságpolitikát tulajdonképpen a földmívelésre kellene felépíteni, lévén az ország lakosságának közel 56%-a földmívelő. Az .a furcsa csak az egészben, ihogy ezeket a panaszokat, amelyeket a kormánypárti képviselők éppen úgy ismernek, mint az ellenzéki képviselők, mégis az ellenzéki képviselők teszik szóvá, és elsősorban azok a képviselők, akiket titkos kerületekben választottak meg. Igen furcsa az, hogy amikor a magyar gazdatársadalom képviselői ott ülnek a túlsó oldalon, akkor egy Farkas István ipari miunkás, egy Ernszt Sándor Drelátus, egy Lázár Miklós író s egy Szilágyi Lajos császári és királyi kamarás kell, hogy megvédelmezze a magyar gazdatársadalom érdekeit a kormánypárttal és kormányzattal szemben. Azt hiszem, egészen helyénvaló, ha innét megizenjük most a magyar gazdatársadalomnak, kísérje figyelemmel ennek a mai napnak tárgyalásait és vegye számba, kik voltak azok, melyik oldal volt az, amely az ő panaszaiknak és bajaiknak kifejezést adott itt az ország .színe előtt, és miként állott az;a védelem, amely a kormánypárt részéről visszhangképpen erre elhangzott. (Simon András: Sokorópátkainál jobb beszédet nem mondtak!) Igaz, hogy sokorópátkai Szabó István képviselőtársam szóvátette itt a mezőgazdasági munkásság sorsát amúgy nagyjában, de az ő panaszai is csak panaszok voltak a kormányzat dien, mert azt mondotta, hogy téves volt az egész állattenyésztési akció, mert csak uraságoktól levetett állatokat kaptak a kisgazdák tenyésztésére; és más oldalról ismét itt van azután a nemesített vetőmagakció, amelyet szintén kifogásolnak ugyancsak arról az oldalról, s végül ott volt az a . hatalmas taps a túlsó oldalon, amely felhangzott, amikor ellenzéki képviselők a gazdatársadalom bajait szóvátették. Ez bizonyítja a legjobban azt, hogy a gazdatársadalom nem találja meg a túlsó oldalon és a kormányzatnál azt a szükséges vezetést, irányítást és támogatást, amelyre az ország gazdasági életének szüksége volna azért, hogy tényleg erős legyen a magyar gazdasági élet. Minthogy az egész napon felszólalt képviselőtársaim mind a gazdatársadalom bajaival foglalkoztak, csak érthető, hogy most én itt ebben a felszólalásomban a mezőgazdasági munkásság bajaival kell, hogy foglalkozzam, hiszen ezekről szó sem esett, eltekintve attól a néhány jóindulatú kijelentéstől, amely Szabó István képviselőtársam részéről hangzott el. Ha azt mondják, hogy a kisgazdák és a középgazdák el vannak adósodva s nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek és nincsen hitelük, mit mondjon akkor a mezőgazdasági munkás, akinek elejétől fogva nincs hitele, mert nincs mire felvennie 25—30—40% erejéig kölcsönt, mert semmije sincsen, csak a két keze meg ia nagy családja, amelynek eltartásáról gondoskodnia kell. Ha itt éppen iménti felszólalásában Krúdy f képviselőtársunk azt mondotta, hogy a gazdákat meg kell szervezni, fel kell világosítani, kérdezem, hogyan segítsen magán az a mezőgazdasági munkás, akinek nem szabad szervezkednie? (Simon András: Az ő búzáját is meg akarjuk javítani! A konvenciós búzát!) Majd erre is rá fogok térni kedves Simon képviselőtársam. Hogyan segítsen magán az a munkás, amikor a gazdatársadalom, amely ennyi panasszal van tele és amelynek panaszait reggel 10 óra óta minden felszólaló elsírta, (Rothenstein Mór: Sírni tudnak!) itt van az Ő félszázados régi Omge.jével, a szervezetével, azután itt van a kisbirtokosság is megszervezve, vannak azonkívül pénzintézeteik, az ország minden gazdasági intézményében képviselve vannak, benne vannak, a mezőgazdasági munkás pedig sehol sincs!? Hogy az ő búzájáról is szó van? Ez jelenti iazt, amit joggal kifogásolunk, hogy ne tessék a munkásság felett gyámkodni. f Elvégre a XX. századba jutottunk el és^ a munkásságnak nincs szüksége erre a gyámkodásra. Ellenben szüksége van annak a gazdatársadalomnak ,.. (Zaj a balközépen.) Nem okoskodás ez, hanem ez így van. ez az igazság és . Vass József népjóléti miniszter úr igen helyesen mutatott rá arra a veszedelemre, amely ebből a gyámkodásból ki fog kerülni* (Graál Mihály: A szociáldemokraták miért akarnak gyámkodni a mezőgazdasági munkásság felett? ön ott volt és o-yámkodni akart, de attól elesett!) Hogy megmondjuk, hogy miért kellett nekik azt megválasztaniuk, akit nem akartak. (Gaál Mihály: Dehogy nem akarták!) Dehogy akarták, látszott, hogy nem akarták. Azt mondja a néjv