Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-399

404 Az országgyűlés képviselőházának átcseréljék. Nem félek azért, mert biztos vagyok abban, hogy a következő években érvényesülésünk következményeképpen meg fogja köszönni az államnak azt a beavatkozó kezét, amely őt ebbe az irányba terelte. Igénytelen felszólalásom elején egy példát hoztam fel, a békéscsabai Rosenthal malomtulajdonos esetét említettem és én nem kétlem, hogy az egész vonalon biztosítani tudnók ezt. Nem kell hozzá más, csak erélyesebb rendszabály a törvényhozás, illetőleg a kormányhatóság részéről, amely mellett lehetővé válik az, hogy egy-egy termelővidéken, például a Dunántúl vagy a Duna-Tiszaközén és más vidékeken egységes típusú búza termelésére térjünk át. Ez annyival is inkább lehetséges, mert az a kiváló búza, amelyet az előbb említettem és amely a legjobb Manitoba^búzával versenyezhet, Somogy megyében terem, egyszóval olyan területen, amelyet a régi bécsi tőzsdei térkép a leggyengébb minőségű osztályba sorozott De mondom, a beavatkozásra szükség van más egyéb szempontból is általában. En őszintén üdvözölnék egy olyan törvényt, amely a mezőgazdaság fejlesztése érdekében hozatik. Ennek intézkedésére szükség van »azért is, mert a jelenleg érvényben lévő törvényeinkben vannak olvan intézkedések, amelyek nagyrészt elavultak, idejüket múlták, mia már egyenesen akadályokat képeznek. Szóvá akarom tenni ezzel összefüggésben a gyümölcstermelés kérdését is. Gyümölcstermelésünkkel sem tudunk addig az exportban nagyobb eredményeket elérni, amíg gyökeres változás nem történik. Hiszen mélyen t. barátom, az előadó úr most ihivatkozott arra, hogy «az egyik külföldi vevő, amikor magyar almát akart kivinni és meg akart vásárolni abból egy nagyobb tételt, kisült, hogy nincs belőle összesen csak négy láda. Amíg mi vagonszámra egységes típusú gyümölcsöt nagyszerű csomagolásban a külföldi piac kívánalma szerint nem tudunk szállítani, addig gyümölcsexportunkról valóban szó isem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfe161.) Ennek pedig akadálya részben a ma érvényben lévő törvény is. A mezőrendőri törvény hatodik feiezete, amely — és erre már hivatkoztam egy ízben — a községi faiskolák rendszerét tartja fenn. Ez a gyakorlatban teljesen ihatálytalan. Az az összeg, amelyet a községtől vonnak el, teljesen elvész. Tessék azt kumulálni és járásonként vagy két járásonként a szakszerűen vezetett, teljesen kifogá&talanul működő, a szakszerűség és export céljai szerint egységes organizmusba foglalt faiskolák rendszerére tessék áttérni és ennek anyagi szüségletéről a községnek eddig való megterheléséből, de ha kell, állami dotációból méltóztassék gondoskodni. De itt is szükségesek lesznek más intézkedések is, mert területet vásárolni alig lehet. Erre • a célra való kisajátítási r jogra is szükség lesz. Törvényes intézkedések kellenek, hogy a törvényeknek idejétmúlt és ma a való praxissal^ a való szükséglettel ellentétben álló, de tényleg érvényben lévő rendelkezései ihatályon kívül (helyeztessenek, részben pedig, hogy a beavatkozási jogkör biztosíttassék , a kormányhatóság részére, amely jogkör az egyéni gazdálkodásnak bizonyos irányba való terelését is biztosítani tudja. Amíg ez nem történik meg, addig én nagyobb eredményeket^ nem várok. Ha ctnost^ megtudná valósítani a magyar gazdaközönség azt, hogy ezekből a nemesített búzákból, amelyekből ma -háromszáz vágón 399. ülése 1930 május 27-én, kedden. elvetve rendelkezésre áll, úgy nagyobb termelő vidéken kizárólag ezt vesse, vagy a kormányhatóság lefoglalná azt azért, hogy a további termelés céljaira a szükséges magmennyiség rendelkezésre álljon, annak két év utáni utántermése éppen elegendő volna (hárommillió métermázsával arra, 'hogy az egész ország vetési területére a vetőmagszükségletét biztosítsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Természetes, hogy pro és kontra lehet felhozni érveket, 'hogy egy bizonyos búzaminőség, egy bizonyos búzatípus ezen a vidéken vagy a másik termelő vidék en nem felel meg, de az ellen nem lehet érveket felhozni, hogy a bizonyos termővidéken kipróbált búzák ma nem felelnének meg és a mai viszonyok között két-lhárom megyére vagy több megyére^ kitérjedőleg egységes típusú búzák termelésére térjünk át. Ha ezt megtesszük, akkor már meglehetősen előtérbe jut az export emelkedésének kérdése. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy még egy kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon fontos dolognak tartom, hogy mi teljes mértékben a minőségbúza termelésére térjünk át. Igaz, ho

0

^ a hazai malomipar azt fogja mondani: «Kérem, nekem erre mind nincs szükségem. Ausztriába is Manitoba-búzát az összes lisztszükségletnek csupán 20 percentje erejéig •. szállítanak, ugyancsak Csehországba is, tehát a feljavítás érdekében csak 20 percentre van szükség.» Erre a válasz az^ lehet: ám tessék felőrölni a minőségi búzát és kivinni azt a ilisztanyagot, amely a Manitobát vevő legjobb nemesített búzából származik. Tessék kivinni és eladni azt a békéscsabai molnárnak vagy malomtulajdonosnak példája szerint 31 pengőért és a mi szükségletünkre »helyette tessék behozni például Szerbiából 17 pengős búzát. Ez anynyit jelent, hogy kereskedelmi mérlegünkben évente hozzávetőleg 2 és félmillió métermázsa búza értékének megfelelő differenciát fogunk kapni javunkra. Evi kivitelünk a mai viszonyok között búzában f és lisztben 7—8 millió métermázsa között változik. Ha ennek csak egy harmadát tudjuk kivinni és helyette kisebb értékű, alacsonyabb sütőértékű búzát behozni, már akkor is lényeges árkülönbözetre teszünk szert a kereskedelmi mérlegünk javára. Es hozzájárul ehhez még az is, hogy a magyar malomipart, amely úgyis csak kapacitásának 20%-áig van foglalkoztatva, foglalkozáshoz tudjuk juttatni. De különös nyomatékkal vagyok bátor felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdaközönség organizáltan való elhelyezkedésére, az exporttevékenység és a raktári, é mondjuk, malom- és raktárgyüjtési tevékenység mögött való elhelyezkedésére okvetlenül szükség van. Es isimétlem, nem félek olyan rendszabályoktól, amelyek esetleg^ a magángazdaságba, a magántermelés rendjébe,^ egyes búzafajták kötelező használatát (biztosítandó, általában a gazdálkodás belső életrendjébe folynak be, mert ebben az esetben olyan erőt és olyan eredményeket várok az ország és a közérdek javára, amelyeket csak őszinte szívvel kívánhatunk mindannyian. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Krúdy Ferenc: Tudom, hogy a mélyen t földmívelésügyi miniszter úr ebben az irányban alapos, részletes és eredményes munkát végez, éppen ezért várom tőle a további intézkedéseket is és ebiben a reményben a költség-