Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-399

Az országgyűlés képviselőházának 3 egységes típust képviseljen, olyan típust, 'amelyet évek során át (megtart és amelyet garantál a szállító cég abban az értelemben, hogy 100%-ig azt az árut kapja az illető vevő, amelyet meg is vett. Most következik r egy másik szempont, következik a márkázás kérdése. Ha mi ellátjuk^ a vidéket ilyen laboratóriumokkal és lisztkísérleti állomásokkal, ezekkel legfeljebb konstatálhatják a termés minőségét magát, de nem javíthatnak, csak útmutatásokat adhatnak. Ha a raktárba behozzuk minden rendszer nélkül az új anyagot, akkor esetleg megtörténhetik, hogy az egyes raktárak között tologatni kell, mert bizonyos mennyiséget arányba kell hozni epvmással. A malmok mit csinálnak? A malmok különválasztják az acélos piros búzát, az aprószemű, lisztes, puha búzát és külön vásárolnak nagyszemű, durvahéjú búzát és ezt bizonyos arányban összekeverik. (Csontos Imre: így van!) A karcagi malom, a törökszentmiklósi malom felvesz kiváló minőségű magyar búzákat, amelyeket majdnem mind exportál. A nagy budapesti malmok a tömegbúza keverékéből csinálják az ú. n. malterjukét és úgyszólván kizárólag ez kerül a belföldön fogyasztásra. Méltóztassék elképzelni, mit jelentene ebből a szempontból, ha a mi raktárházaink, vagy malmaink mögött a magyar termelés úgy helyezkedik el, hogy termelő vidékenként egységes típust termelve, már a raktárházba, vagy malombaszállítás előtt egységes típust adjon, úgy, hogy ez nagyobb tömegben álljon rendelkezésre. Ez azt jelentené, hogy Magyarországhoz igazodhatnának a külföldi malmok, amelyek a magyar búzát vásárolják. Az angol malmok felfogása a magyar búzával szemben a következő: «Mi 30 esztendő óta Manitobához vagyunk szokva, erre vagyunk berendezve, és ezért, bár ez a magyar búzaszállítmány egyes kivételes részeiben mint kiőrlésre való anyag jó, nem vállaljuk annak kockázatát, hogy a magyar búzára rendezkedjünk be, mindaddig, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy nagyobb mennyiségben konformis minőségű, egységes típusú magyar búza ide nem jön.» Ez nagyon természetes dolog és ettől eltérő magatartást semmiféle külföldi vállalattól nem lehet várni. Most nézzük helyzetünket. A magyar tömegbúzáról én — és ez a szempont, amelyre igénytelen felszólalásom elején mint bizonyos megfontolandó és közelebbről energikusabb intézkedéseket kiváltó parancsoló körülményre hívtam fel a figyelmet — azt tartom, hogy a magyar tömegbúzának nincs jövője. Méltóztassék megnézni, Kanada, amelyik kényszerül arra, hogy búzaterületét növelje, a marquisbúzától már eltért, s áttért a garnet-foúzára. A marauis-búza ugyanis 114 nap alatt érik be. Most kitenyésztettek egy 104 nap alatt beérő búzát, azóta pedig kitenyésztettek egy újabb, 94 nap alatt beérő búzát. Ez annyit jelent, hogy Kanada búzatermelésének északi határa, ameddig a búza termelhető volt, most feljebb tolódott másfélmillió acreval. Méltóztassék elképzelni, hogy egy kétszer akkora területről, mint Csonka-Magyarország, milyen tömeg fog idezúdulni. Ez igazán tömegbúza lesz. Méltóztassanak arra gondolni, hogy Franciaország, Belgium és Bajorország erélyes intézkedéseket tett folyamatba azért, hogy a búza minőségét felfokozza. Ausztria vámokkal védekezik és hallomásom szerint a mai vámokat két pengővel majdnem 10 pengőre fel akarja emelni. Csehország erélyesen viselkedik és azt kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. 99. ülése 1930 május 27-én, kedden. 403 mondanom, túlzottan magyarellenes álláspontot foglal el a maga mezőgazdaságának védelmére. Mi a legközelebbi övben, amelyen belül az aanerikai búzával érintkeztünk, — ezen az érintkezési vonalon belül, .— valahogy megéltünk, mert hiszen az érintkezési pont nem anessze van, itt húzódik Passau fölött Svájcnál és az^ északolaszországi városoknál, ahol bizonyos árnívón találkozik az amerikai búzával. Erre is voltam bátor két év előtti felszólalásomban figyelmeztetni. Ez a zóna most kell, hogy kitolassék nyugat felé, arrafelé, ahol agrárvámokkal nem védekeznek. Ezeken a területeken pedig a Manitobával kell felvenni a versenyt. Azt mondom, hogyha a magyar agrártársadalom elég egyöntetű ahhoz, hogy ezt a feladatot vállalja, akkor ezeken a területeken, ahol agrárvámokkal nem védekeznek és a magyar agrártársadalom egységesen tud fellépni, a Manitobával a magas belértékű búzák elterjesztése után fel is tudja venni a harcot. Ez az egyik probléma, a másik a keleti export kérdése. Ez megint minőségi kérdés, de reá kényszerítenek a szomszéd agrárállamok is. Itt van a kezemben egy tervezet, Romániának egy tervezete a búza minőségének feljavítására nézve. Románia most kutatja fel a magasabb, a belértékben legmagasabb búzáit, most koncentrálja agrikultúr intézményeit és semmiféle költséget nem kímélve, állítja fel azokat a kísérleti intézeteket, amelyeken^ keresztül a maga búzatermelésének nívóját a legmagasabb fokra emelheti. Ebből a tervezetből idézem ezt a mondatot (Olvassa): «A legjobb, a Manitoba-^búzák minőségével egyértékű búzákat kell kikeresni.» Szerbia a múlt év szeptemberében hozott egy mezőgazdaság fejlesztési törvényt, amely alsófokú hatóságainak és gazdasági társadalmi egyesületeinek erélyes beavatkozásra ad jogot azért, hogy a maga közönségét bizonyos irányban organizálja. Ez a bizonyos irány pedig a termelés magasabb nívójára emelésének érdekét szolgálja. A szomszédunkban lévő agrárállamok tehát reánk kényszerítik, hogy arra törekedjünk, miszerint minél hamarább abba a helyzetünkbe jussunk, hogy az európai piacon a magyar búza fölényével megjelenjünk, amely fölényt nekünk az Úristen különös kegyelméből adott, a magyar klíma és a magyar föld által, hogy minél előbb elfoglalja a magyar búza azt a helyet, amely őt megilleti. Ehhez azonban, igénytelen nézetem szerint, az eddig megszokottaknál lényegében erélyesebb rendszabályok szükségesek. Már két évvel ezelőtti felszólalásomban hivatkoztam arra, hogy ezt organizálni kell. Fájdalom, hogy a magyar gazdaközönség az erélyesebb beavatkozásokhoz ellenvéleményekkel szól hozzá. Egy része azt mondja, hogy nem vállal másféle búzára való áttérést, mint amit megszokott, a másik uedig azt mondja, hogy a nemesített búza nem jó és arra hivatkozik, hogy a nemesített búzák elterjesztésével rontották a ma^ar búza belértékét. Egyszóval a kérdés lényegével nincsenek tisztában. Az egész magyar gazdaközönséget fel kell tehát világosítani, hogy saját érdekében van az, hogy olyan egységes, egytípusú búzára térjen át, amely búzának érvényesülése a világpiacokon okvetlenül előrelátható. En nem félek olyan kormányzati, államhatósági beavatkozásoktól sem, amelyek a gazdaközönség összessége érdekében erélyes rendszabályokkal kényszerítenek arra, hogy a termelés nívóját 59