Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Az országgyűlés képviselőházának 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 341 Majd azt mondja (olvassa): «...Mert nincs tagadás, hogy valahol több képzeleti tehetség, de egyszersmind több nyavajgó képzet is létezzen, mint magát szünet nélküli mámorban hintázni szerető..,» A jó magyar külpolitika, mint már annyiszor mondották a túlsó oldalról is és ezen az oldalon is, nem lehet más, mint jó belpolitikát inaugurálni, a jó belpolitika pedig az, amely mellett az ország fiainak túlnyomó nagy többsége jól érzi magát. Ez magyarra lefordítva az, amit nyugateurópai demokráciának hívnak. A demokrácia annyiszor emlegettetik a magyar közéletben, hogy már úgy tűnik fel, mintha arkanum, Wunderlichné valamilyen orvossága, egy csodaszer volna, amelytől rögtön, földöntúli babonás hatást lehet várni. Az én véleményem az, hogy demokratikus belpolitika mellett sem fog Nyugat-Európa öanosisát járni hozzánk azért, mert rajtunk a békeszerződésben égbekiáltó igazságtalanságokat követett el. (Barabás Samu: Ez igaz! Ez így van!) Ez így van. Ezzel szemben a demokrácia sokkal több annál, mint amennyi közkeletű szólam; óriási regeneráló ereje van már abban is, ha egyre új és új rétegek adják pihent új termésüket a nemzeti életnek. A külpolitka felelős irányítója ma voltaképpen gazdasági miniszter is kell, hogy legyen. Az igazi gazdasági fominiszternek valójában a külügyminiszternek kellene lennie. Egészséges gazdasági politikát ma csak külpolitika útján lehet inaugurálni. Legelsősorban tehát azok felé az országok felé kell fordulnunk külpolitikai érdeklődésünkkel, amelyekkel kereskedhetünk, (Ügy van! balfelőlj amelyeknek eladhatunk, amelyektől vehetünk. Nem duzzogni kell, hanem dolgozni, (Bródy Ernő: Úgy van! Keresni az összeköttetéseket!) és keresni az összeköttetéseket. A kisentente is osaik addig kötheti gúzsba nemzeti és gazdasági fejlődésünket, amíg vele farkasszemet nézünk, amíg tőle való elhajlásunkkal lehetővé tesszük számára, hogy érdekei védelmében fennmaradjon és befolyásolja ellenünk Franciaországot, amely ma pedig egy Lengyelországgal. Varsóba is Párizson keresztül visz az út. T. Képviselőház! Ügy vélem, hogy ma már nyíltan meg lehet mondani: külpolitikánk egyik irányzatának annak kell lennie, hogy kooperációt keressünk agrárszomszédainkkal, akikkel mezőgazdasági trösztöt kell alkotni. A rivalizálással csak önmagunkat gyöngítjük. Egy agrártröszt egyformán hasznára lenne úgy Jugoszláviának és Románián a!k, mint Magyarországnak. Nem érdektelen ennek a problémának tárgyalásánál, hogy milyen népszerű már ma is Franciaországban a zöld internacionálé Elnök: A képviselő úrnak rendelkezésere álló idő lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Lázár Miklós: T. Képviselőház! Európában két.. Elnök: A képviselő úrnak csak annyi idő áll még rendelkezésére, hogy kijelentse, elfogadia-e a külügyi költségvetést, vagy nem fogadja el. Lázár Miklós: Az utolsó mondatnál tartok. Két hatalom küzd Európában: a statikus és a dinamikus erőknek mérkőzése folyik. A statikus erők azok, amelyek a mai status quot akarják fenntartani, a dinamikus erőket a békeszerződéseknél kisemmizett, jogfosztott és megcsonkított országok képviselik. A legkitűnőbb angol publicisták egyike, Norman Ängell azt mondta, hogy vagy bekövetkezik a dinamikus erőknek előretörése, vagy revideálják a statikus hatalmak eddigi álláspontjukat, vagy pedig a rebellió jön. Tehát a kérdés felvetése ez: revízió vagy rebellió. Azt hiszem, hogy ami áll a külpolitikára, az áll minden országnak belpolitikájára. (Ügy van! half elől.) Ami áll Európára, a «vagy revízió vagy rebellió» szempontjából, fájdalom — bár csak rossz jós lennék — áll Magyarországra is. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés half elöl) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő? Fitz Arthur jegyző: Görgey József! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás !, Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónoki Fitz Arthur jegyző: Bogy a János! Bogya János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó úr érdekes beszédében új irányt adott a külpolitikai vitának azzal, hogy a gazdasági szempontot helyezte előtérbe akkor, amikor Briand politikáját tárgyalta. Amennyire helyeslem, hogy a 'kapcsolatot a külpolitika és a gazdaságpolitika között az előadói székből hirdette a kép viselő úr, annyira szembe káli szállnom bizonyos következtetésekkel, amelyeket ő a maga előadásában levont. A Briand-féle terv első pillanatra természetesen impressziónál Magyarországon mindenkit, merit hiszen Magyarországon, ahol egy súlyos gazdasági krízissel állunk széniben, á gazdasági krízisnek lényege tulajdoniképpen nem más, minthogy az ország agrártermékeinek nincsen piacuk. Ez a krízis egyszerűen, röviden megnevezve a piacnak a krízise. Ha a Briand-féle terv Európa népeit úgy tömörítené, hogy az európai államok elsősorban európai államoknál fedeznék szükségletüket, aikkor a magyar gazdasági krízis már ól-holnapra megoldódnék, mert a magyar búza azonnal piacra találna. (Ügy van! balfelől.) Ezzel 'a tervvel szemben azonban azért vagyok aggállyal eltelve, mert tudom azt, hogy Franciaországnak nem érdeke az, hogy az amerikai gabonával szembeszálljon, és tudom azt, hogy Franciaországnak, gabonában importra szorulván, nem érdeke az, hogy az amerikai konkurrencia kizáratván az európai versenyből, itt a gabonaárak emelkedjenek és Franciaország drágábban legyen kénytelen megvásárolni az általa szükségelt gabonát. Ha ezt a kérdést közelebbről* tekintjük, akkor nagyon egyszerűvé devalválódik a kérdés. Búzáit exportáló állam Európában tulajdonképpen négy van. Első helyen áll Magyarország, körülbelül 10 millió métermázsa évi búzafelesleggel, második helyen áll Bulgária, körülbelül 3 millió métermázsa felesleggel, harmadik helyen áll, azt hiszem, Jugoszlávia, 2*5 millió métermázsa felesleggel, negyedik helyen pedig Románia körülbelül 1-5 millió, métermázsa felesleggel. Ezzel szemben az európai államoknak külfÖIdről fedezendő búzaszükséglete évente körülbelül 75 millió métermázsa búzát tesz ki. Eltekintve tehát attól, hogy Franciaország maga búzában importra szorul, ha a statisztikát tekintjük, evidens, hogy az európai államok bármilyen egyesülés formájában sem lesznek képesek saját háztartásukban, mondjuk így, saját kebelükben fedezni Európa búzaszükségletét, mert az a körülbelül 16, vagy 17 millió