Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

338 Az országgyűlés képviselőházának 1. Hány kisebbségi panasz érkezett be? 2. Ezek közül h.ányat utasítottak el a limine? 3. Hánynyal foglalkozott a Comité des Trois? 4. Hánynak tárgyalását végezte be a Comité des Trois? (A .bevégzés tudniillik azt jelenti, hogy nem terjeszti Tanács elé.) Végül 5. Hány ülést tartott az egész esztendőben? Ez az öt pont, amely öt pontban a Nemzetek Szövetségének Tanácsa összegezte azokat a reformokat, amely reformok szerint ezután fogja intézni a kisebbségi ügyeket. Elszomorító ez az eredmény és annál inkább elszomorító, ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen követelményeiket utasított el a Nemzetek Szövetségének Tanácsa. Láttuk, hogy milyen puruttya eredményeket hoz, most lássuk, miket utasított el. Elutasította először is azt, hogy külön kisebbségi bizottság legyen a Nemzetek Szövetségének Tanácsában; olyan bizottság, amely ex asse szakértően foglalkozzék napról-napra és gyakorlatot szerezzen magának a kisebbségi ügyekben. Ezzel az elutasítással maga alatt ivágja a Nemzetek Szövetségének Tanácsa a fát, mert más problémákban, például a koloniális problémában igenis küld ki külön bizottságot, olyan problémákban, amelyeknek fejlesztését óhajtja. Minthogy azonban a kisehbségi kérdést nem kifejleszteni, hanem viszszafejleszteni kívánja, ennélfogva nem találja szükségét külön kisebbségi bizottság kiküldésének. Elutasította a kontradiktorius eljárásra vonatkozó kívánságot, és pedig a kisebbségekre nézve nagyon is sértő indokolással. Elutasította azért, mert a kisebbség nem fél. Fél csak a panaszolt állam kormánya és fél a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ha vállalja a kisebbségi panasz képviseletét. (Erdélyi Aladár: Hát csak iféljenek is!) A kisebbség sohasem fél, mondják ők, csak informátor. Ez azt jelenti, hogy joga van panaszra, de semmi egyébre; nincs joga követelni, hogy beadhassa bizonyítékait, hogy 'felsorakoztathassa a maga érveit, hogy szembeállíthassák a másik féllel, hogy a kontradiktorius eljárás előnyeiben részesülhessen. Minderre nincs joga, mert nem fél. Elutasították azt árkövetelést is, hogy az actorátus ikiterjesiztessék a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagjairól minden állam kormányára, valamint a kisebbségek országos képviseletére is. Hallatlanná tették azt a kívánságot is, hogy az állandó nemzetközi bíróság sűrűbben foglalkoztattassék kisebbségi kérdésekkel. Egyet azonban megint hangsúlyoztak, azt tudniillik, hogy a kisebbségek lojalitási kötelességgel tartoznak a fennhatósági állammal szemben. A lelket szomorúsággal tölti el, ha látjuk miiképpen fejlesztik vissza a kisebibségek ügyét. Az pedig egyenesen komikus^ hogy amikor a Nemzetek 'Szövetségének Tanácsa meghozta ezt a határozatot, hogyan bókoltak egymásnak és halmozták el egymást elismerésekkel a tisztelt tanácstagok, hogy (milyen dicső módon vitték Ők most előre a kisebbségek ügyét! (Káinoki Bedő Sándor: Megalapozták az új háborút!) Ezeknek rövid előadásából is nyilvánvaló az, hogy a kisebbségi nemzetközi ^ védelem a gyakorlatban nem létezik. Nem létezik azért, mert az egyik ^nemzetközi védő fórum egyáltalában nem teljesíti e téren fennálló kötelességeit és a 11 év alatt fényesen levizsgázott arról, hogy teljesen alkalmatlan, teljesen képtelen ennek a feladatnak teljesítésiére. Nem létezik másodszor ez .a kisebbségi nemzetközi védelem .azért, mert a másik védőfórum, az állandó nemzetközi bíróság nem tud abba a 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. helyzetbe jutni, hogy foglalkozzék a kisebbségek ügyeivel, a kisebségek vitás kérdéseivel. A kisebbségek kérdése — meggyőződéssel mondhatom — csőd előtt áll. Arra kérem a magyar kormányt, méltóztassék a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt ismertetni ezt a helyzetet, ismertetni azt, hogy^ a kisebbségi kérdés csőd elé jutott, és méltóztassék még egyszer komolyan és indokoltan felkérni a Nemzetek Szövetségének Tanácsát arra, hogy végrevalahára vegye kezébe a kisebbségi kérdést, és amely feladatot vállalt: a kisebbségek védelmét, azt gyakorlatilag is vigye a megvalósítás útjára. (Helyeslés.) Azt hiszem, a t. kormány nem fog eredményt elérni, de ez nem haj, mert ezzel új, nagy, hatalmas indokot kapunk kezünkbe a revizió követelésére, hiszen urbi et orbi nyilvánvalóvá lesz az, hogy a kisebbségi szerződések is a nemzetközi szerződéseknek abba a kategóriájába tartoznak, amelyek alkalmazhatatlanoknak bizonyultak. (Ügy van! Ügy van!) Alkalmazhatatlanok azért, mert az utódállamok szuverenitásukra való hamis hivatkozással nem tartják be a kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeiket, és azért, mert a Nemzetek Szövetségének Tanácsa nem tudja őket kötelességeik teljesítésére rászorítani. ( Ba rács Marcell : Nem i s akarj a ! ) Bevégzem. Az utódállamok azzal a feltétellel részesültek óriási területi gyarapodásban, hogy tartsák tiszteletben kisebbségeiknek a kisebségi szerződésekben megállapított jogait. Ennek a kötelességüknek nem feleltek meg és erre a kötelességükre nem tudja őket rászorítani a Nemzetek Szövetségének Tanácsa. Érvényesüljön ennélfogva a népeknek az az önrendelkezési joga, amely hangosan hirdeti és hangosan követeli, hogy az erőszakkal elszakított magyar kisebbségek millióinak egyedül csak az anyaország kebelében lehet helyük. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) A költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Amikor a reparációs vita során összeállítottuk a hágai tanácskozások és párizsi egyezmény veszteségés nyereség-számláját és felállítottuk a mérleget, mindenki öntudatosan vagy öntudatlanul — úgy hiszem — azt érezte, hogy ennek legnagyobb eredménye, amely mázsás súllyal esik a serpenyőbe, az, hogy túl vagyunk a reparációs problémán, hogy túl vagyunk ennek a problémának egész komplexusán, hogy a négyéves lidércnyomás elmúlt külpolitikánktól és hogy felszabadulva, megtehetjük az első kapavágást, amely a viszonyokkal, a helyzettel és az új Európával I számoló új külpolitikának útját megnyitja. Az eliramlott évek során, míg a reparációval és az optánsüggyel kapcsolatos problémák foglalkoztattak bennünket, egy új Európa keletkezett körülöttünk.^ Ennek az új Európának diplomáciai sakk-tábláján talán egyetlen figura sincs, amelynek politikai célja, orientálódása és preokkupációja ugyanaz volna, mint a háború előtt. Arról nem is szólva, hogy egész sora keletkezett az új államoknak^ a régiek is, legalább is jórészt megváltoztatták mentalitásukat. Egészen .bizonyos, hogy a világkereskedő és a világ-itengerjbajózó Anglia ma más szemmel néz egykori riválisára Németországra, mint a háború előtt. A mai Angliát elsősorban saját domínium-j ai, saját kolóniái és saját protektorátusai kötik le; ezeknek érzékenységét kell figyelnie és a lehetőség szerint minden teljesíI tenie, amit ezek kívánnak.