Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

— Àz országgyűlés képviselőházának 398. ülése 193Ô május 26-án, hétfőn. 337 nek Tanácsa ennek az állandó bíróságnak jogi véleményét. Az eredmény az lett, hogy ezeket a javaslatokat kiadták a Tanácsnak tárgyalás végett. A Tanács azután elsőrendű temetést rendezett ezekre a javaslatokra, amely temetésen a funerátor szerepét Mello Franco brazíliai delegátus végezte, 'aki iakkoriban a kisebbségi ügyek előadója volt. Ekkor nyílt alkalma Mello Franconak, annak a kuriózus teóriájának felállítására, hogy a kisebbségi szerződések voltaképpen csak átmenetet alkotnak, a végből, hogy egyelőre megnyugtassák a kisebbségeket; ezeknek a kisebbségi szerződéseknek végcélja azonban az, hogy a kisebbségeket a többségbe beolvasszák. Lehet-e megértő eljárást várni kisebbségi ügyekiben attól a testülettől, amely testület referense, a kisebbségi érdekek hivatott szószólója ilyen perverz felfogást juttat kifejezésre (Kálnofki BedŐ Sándor: Ezt egymásközt kell elintézni!) és nem tudja megérteni, hogy közérdek az

% hogy a kisebbségek kifejthessék a maguk sajátos nemzeti karakterét, a maguk külön kultúráját és ez által az egész emberiséget gazdagíthassíák. E Mello Franeo-fiéle epizód után hosszú ideig teljes nyugalom állott be a Nemzetek Szövetsége Tanácsának kebelében a kisebbségi kérdésben, amíg végre két évvel ezelőtt Stresemann német delegátus, volt német külügyminiszter és Dandurand kanadai delegátus a kérdést újból felelevenítették a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt és erélyesen kívánták, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa e tekintetben aktív politikára térjen át és a kisebbségeket végre-valahára hatályosan vegye amaga védelmébe. Nincs időm arra, hogy a Stresemann és Dandurand-féle javaslatokat itt részletesen isimertessem, de Stresemannak egyik javaslatára mégis ki kell térnem, mert ez nagyon érdekes. Mindannyian méltóztatnak tudni, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa konokul ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy kizárólag csak a tanácstagoknak legyen joga, jobban mondva privilégiuma arra, hogy valamely kisebbségi panaszt, kisebbségi sérelmet kötelezőleg tárgyaltathassanak a Tanács által; sőt e jog gyakorlása, illetőleg e kötelesség teljesítése alól is mentesíteni akarta a Tanács a maga tagjait, kitalálták tehát azt a közvetítő módot, amely szerint ezt a funkciót egy hármasbizottságra, a Comité des Trois-ra ruházták át, «kimondották azonban ugyanakkor, hogy ennek a Comité des Trois-nak nem lehet tagja a panaszkodó kisebbség szomszédos állama és nem lehet tagja a panaszkodó kisebbség fajirokon-állama; tehát éppen azokat az államokat zárták ki a kisebbségi ügyek intézésének keretéből, amely államok a dolog természeténél fogva érdeklődnek a kisebbségek sorsa, a (kisebbségek boldogulása iránt. Akkor még Németország nem volt tanácstag, előre kellett tehát dolgozni arra az időre, amitkor Németország tanácstag lesz, előre ki kellett zárni őt annak lehetőségéből, hogy alaposan résztvehessen a kisebbségi ügyek tárgyalásában. Ugyanez áll reánk nézve is, ha valaha szerencsénk lenne a Nemzetek Szövetsége Tanácsában tanácstagságot elnyerhetni. Ez ellen az eljárás ellen, ez ellen az inkompatibilitás ellen emelte fel egyebek között szavát különös eréllyel Stresemann és követelte, hogy a& inkompatibilitás megszüntessék. Az eredmény az lett, hogy egy hármas albizottságot, tudniillik Adatéi elnökletével a volt angol külügyminisztert, Chamberlaint, s Spanyolország képviselőjét, QuAnones de Leont bízták meg azzal, hogy a kérdést minden oldalról tárgyalva, tegyenek javaslatot a Tanácsnak. Ez a hármasibizottság működött is s igen nagy anyagot hordott egybe, nagyon nagy dossier-vial jött a Tanács elé, azonban abból nagyon soványka kis javaslatokat emeltek ki és el kell pirulnia az embernek, ha látja, milyen módon, milyen eszközökkel képzelik ők azt, hogy a kisebbségek védelmét előbbreviszik, hogy a kisebbségek javát előmozdítani képesek lesznek. öt pontban vannak összegezve azok a javaslatok, amelyeket határozat erejére emelt a Nemzeteik Szövetségének Tanácsa tavaly, június hónapiban. E között az öt pont között egyetlenegy van olyan, amelyet némileg komolyan lehet venni; a többi annyira alant járó, annyira lényegtelen, hogy igazán nem állja ki a kritikát. Az első pontban a Nemzetek Szövetségének Tanácsa határozatilag azt mondja ki, hogy az a Comité des Trois, amelyről az imént szólottam, alkalmilag öttagúra is kiegészíthető. Nem nagyjelentőségű újítás, mégis a több szem többet lát elvénél fogva bizonyos mértékig súlya van ennek a határozatnak. A második határozat az, hogy felhatalmazták ezt a Comité des Trois-t arra, hogy a tanácsülések rendes ülésszakain kívül rendkívüli üléseket is tarthasson. A harmadik határozatban előzékenységet akartak mutatni a kisebbségekkel szemben. A kisebbségekneik ugyanis eddig semmi más joga nem volt, minthogy beadták a maguk panaszait. Hogy azután mi történt azzal a panasszal, arról soha semminemű értesítést nem nyertek. Ezután két kérdés felől fognak értesítést kapni. Az egyilk az, hogyha ez a Comité des Trois a limine elutasítja a panaszt, elutasítja azért, mért elfogadhatatlan, nem felel meg az elfogadhatóság feltételeinek, — az elfogadhatósághoz szükséges, hogy ne származzék anonim forrásból, szükséges, hogy ne hivatkozzék olyan ügyre, amelyhez hasonló már elintézést nyert, s hogy ne bontsa meg az összeköttetést a maga felettes államával, és végül szükséges, hogy higgadt hangon legyen^ tartva — ha tehát ezen okok bármelyike folytán a limine elutasítja, mint elfogadhatatlan panaszt, erről az elutasításról értesíteni fogja az illető kisebbséget. Hasonlóképpen, ha a Comité des Trois azt határozza, hogy nem terjeszti a kérdést a Tanács elé tárgyalás végett, erről a nemleges határozatról is értesíteni fogja az illető kisebbséget. Két ilyen esetet, két ilyen elutasítást kontempláltak tehát, amelyekről a kisebbség értesíttetni fog. Ennek az értesítésnek akkor lenne értelme és jelentősége, ha ahhoz jogi konzekvenciák fűződnének, ha tehát jogorvoslattal élhetne az illető kisebbség. Minthogy azonban semminemű jogorvoslattal nem élhet, ennek az értesítésnek semani más haszna nincs, mint csupán az, hpigy a kiyáncsiságot kielégíti. Következik azután az a határozat, amelyben úgy gondolták, hogy a nyilvánosság követelményeinek tesznek eleget, amely határozatban ki van mondva, hogy felhatalmazzák a Comité des Trois-t, hogyha (bevégez valamely ügyet, akkor, — risum teneatis — ha hozzájárul ehhez a panaszolt állam \kormánya, közzéteheti ezt a végleges elintézést a hivatalos lapban (Káinoki Bedő Sándor: Nevetséges!) Végül van még egy határozat, amely azt mondja, hogy meghagyják â Nemzetek Szövetsége főtitkárának, Ihogy évről-évre terjesszen elő jelentést a következő statisztikai adatokról: 5C*