Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

336 Az országgyűlés képviselőházának szemben niagyon nehéz ezt az elnézést gyakorolni, mert egészen nagyarányú mulasztásokkal és egyenesen kötelességmegszegésekkel állunk szemben e téren a Nemzetek Szövetsége Tanácsánál, azon kötelességeinek megszegésével, amelyek a kisebbségi szerződlésekben vannak lefektetve. Hiszen annak idején a Nemzetek Szövetségének Tanácsa kifejezetten elvállalta azt a kisebbiségvédő szerepet, amelyet ',a kisebbségi szerződések neki szántak, sőt a Tittoni-féle javaslatok elfogadásával határ ozatilag is leszögezte azt, hogy a kisebbségek védelme nem csupán jogot jelent a Nemzetek Szövetségének Tanácsára nézve, hanem kötelességet is, azt a kötelességet, hogy ellenőrizze az utódállamokat aJbban a tekintetben, vájjon tényleg megtartják-e a kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeiket és vájjon tényleg tiszteletben tartják-e a kisebbségek részére . a kisebbségi szerződéseikben megállapított jogokat. Tizenegy év leforgása után bizony sajnálattal kell kostatálnunk azt, hogy a Nemzetek Szö; vétségének Tanácsa ezt az általános felügyeleti kötelességét egyetlenegy esetben sem gyakorolta, de nem felelt meg annak a másik kötelességének sem, amely abban áll, hogy a kisebbségek által emelt konkrét sérelmeket orvosolni tartozik. (Erdélyi Aladár: Ez a súlyosabb!) Ahelyett, hogy hozzásegítette volna a kisebbségeket ahhoz, hogy hozzájuthassanak nemzetközi védőiórumaikhoz, teljes desinteressement-t jelentett be ebben a kérdésben és hermetikusan elszigetelte a kisebbségeket attól, hogy hozzájuthassanak a maguk védőfórumaikhoz. Olyan bürokratikus, olyan perverz eljárási szabályokat állapított meg, amelyek lehetetlenné teszik a kisebbségeknek azt, hogy panaszaikkal a maguk illetékes nemzetközi fórumai elé jussanak. Súlyos vádak ezek, de igazak és nagyon könnyű ezeket (bebizonyítani. A valóság ebben a kérdésben az, hogy az utódállamoknak sikerült szuggerálniuk a JNemzetek Szövetsége Tanácsának azt, hogy szuverenitásuk sérelmét jelenti az, ha bármely nemzetközi fórum beleavatkozik a kisebbségi kérdésekbe. Pedig a kérdésnek a szuverenitás szempontjából való ilyetén beállítása határozott félrevezetés, mert hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a Nemzetek Szövetsége nem valami superétait, nem valami magasabbrendű állam, hanem semmi egyéb, mint a szuverén államok társasága. Az államok szuverenitása azonban nem korlátlan, amennyiben maguk az államok emelnek bizonyos korlátokat a maguk szuverenitásának az általuk elfogadott és aláírt nemzetközi szerződésekben. (Ügy van! jobbfelől.) így az utódállamok is önmaguk korlátozták a kisebbségi kérdésekben saját szuverenitásukat akkor, amikor a kisebbségi szerződésekben nemzetközi érdekű kötelezettségeket vállaltak {Ügy van! jobb felől) és hozzájárultak ahhoz, hogy a kisebbségek részére nemzetközi védőfórumok jelöltessenek ki. (Erdélyi Aladár: Ügy van!) Akkor tehát, amidőn szuverenitásuk nevében tiltakoztak az utódállamok az ellen, hogy a ^ Nemzetek Szövetsége beleavatkozzék a kisebbségi kérdésekbe, ezen cselekményük által tulajdonképpen önmagukat cáfolják meg, tulajdonképpen megtagadják azt, ami pedig igaz, hogy ők maguk járultak hozzá ahhoz, hogy a kisebbségi kérdések nemzetközi ellenőrzés alá helyeztessenek, s ezen eljárásuk által a kisebbségi szerződéseket voltaképpen papirrongy nívójára süllyesztik alá. Sajnos, a Nemzetek Szövetsége ebben a tekintetben az utódállamok járszalagján mozog es eszközül adta magát oda az utódállamoknak 898. ülése 193Ô május 26~án

} hétfon. arra, hogy álszuverenitási-teóriájukat támogassa, amely támogatás közben azután teljesen elhanyagolta a kisebbségeknek kérdését, úgyhogy merem állítani, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ma nem a kisebbségek hivatott védője, hanem önként vállalta magára a többségeiknek hívatlan védője szerepét. (Erdélyi Aladár: Szomorú!) Erre a szerepére vallanak bizonyos epizodikus jelenségek is, például az, hogy amíg valahányszor konkrét kisebbségi sérelmek merülnek fel, a tanács szeret mindig alibivel tündökölni, addig unos-untalan módot és alkalmat talál arra, hogy hangsúlyozottan kiemelje a kisebbségeknek lojalitási kötelességét, A kisebbségi szerződések egyetlen szóval sem említik ezt a kötelességet. De én nem akaróin megtagadni azt, hogy bizonyos mértékig a kisebbségek iis hűséggel tartoznak a imaguk felettes államának, csakhogy ennek a kötelességnek ellentétele is van és az ellentétel az, hogy a felettes állam védelmébe vegye azt a kisebbséget, ne pedig elnyomja. Nagyon nehéz főleg az erőszakkal elszakított magyar kisebbségek masszája szempontjából felállítani ezt a lojalitási kötelességet, mert ha ezt tesszük, akkor voltaképpen csak tovább fűzzük a népek önrendelkezési jogával való visszaélést és az erőszakot, mert ennek a két tényezőnek eredménye az, hogy óriási nagy magyar masszáik ma idegen fennhatóság alá vannak hajtva. Nem kell azonbain azt hinni, hogy a Népszövetség Tanácsának ez a részvétlen eljárása világszerte nem okozott volna feltűnést. Azok a nemzetközi fórumok, amelyek hivatva vannak arra, hogy a világ közvéleményét alakítsák ki, így a Népszövetségi Ligák Uniója, az Interparlamentáris Unió, és az International Law Association időről-időre foiyton észrevételezik a Nemzetek Szövetsége Tanácsának a kisebbségi kérdésekben tanúsított eljárását, újabb és újabb reformokkal lépnek fel a Nemzetek Szövetsége Tanácsával szemben és kérik a Tanácstól, hogy lépjen végre a hatályos védelem útjára. Mindezek felett a Nemzetek Szövetsége napirendre tér, valamint napirendre tér a saját kebelébői e tekintetben jelentkező iniciativáik felett is. így annakidején már 2921-ben követelte Gilbert Murray, hogy; a Népszövetség Tanácsa a maga kebelében állítson fel külön kisebbségi bizottságot, amely szakszerűéin és állandóan foglalkozzék a kisebbségi kérdésekkel. Kívánsága felett a Nemzetek Szövetségének Tanácsa napirendre tért és napirendre tért Caivajiauxas litván delegátusnak a felett a kívánsága felett is, hogy a nemzetközi kisebbségi jogszabályok egyetemessé tétessenek és valamennyi ál'?mra kiterjesztessenek. Azután következtek a mi nagyszerű ApponyinknaJc javaslatai, amelyeket 1925-ben tett meg a Népszövetség közgyűlésén, amelyekben összegezte a magyar kívánságodat, amelyek ebben a kérdésben egyszersmind az igazság kívánságai is. Követelte nevezetesen a nyilvánosságot és követelte a kontradiktórins eljárást a kisebbségi kérdésekben, követelte azt, hogy az aktorátus ne csupán a Nemzetek Szövetsége Tanácsa tagjainak adassék meg, hanem joga legyen a Nemzetek Szövetségében helyet foglaló minden állam kormányának, vaiamint joga legyen legalább is a kisebbségek országos képviseletének, hogy valamely kisebbségi sérelemnek a tanács által való kötelező megvizsgálását kívánhassa. Követelte végül, hogy az állandó nemzetközi bíróságnak mennél nagyobb hatáskör adassék kisebbségi kérdésekben és hogy kisebbségi jogi kérdésekben minden egyes esetben hallgassa meg a Nemzetek Szövetségé-