Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Àz országgyűlés képviselőházának Si vény javaslatot újból elő kívánják terjeszteni, illetőleg újból be kívánják tölteni a nádori méltóságot, s a nádor a távollevő király jogait gyakorolná, aki e jogokat gyakorolván, nem marad más bátra, minthogy a 'hűségnyilatkozatot és az esküt letegye. (Erdélyi Aladár: Egyéb bajunk sincs!) Ezeket a kérdéseket illetőleg, ha már a külföldi közvélemény foglalkozik velük, akkor mi ne dugjuk a fejünket a homokba és ne mondjuk azt, hogy semmi közünk hozzá. Ez elsősorban Magyarországot érinti és érdekli, nem lehet tehát mindegy nekünk, hogy ez a kérdés miként intéződik el. Eltekintve ennek a kérdésnek most politikai vonatkozásától, nem árulok el titkot, ezt már számtalanszor elmondtuk, hogy mi a mi álláspontunk, de gazdasági szempontból is rendkívül fontosnak tartom azt, hogy azok a bírek, amelyek e kérdés rendezése körül külföldön el vannak terjedve, a magyar hitelképesség és a gazdasági élet talpraállítása szempontjából is ne legyenek ott mint olyan izgató anyag, amely alkalmas arra, hogy külföldi hitelezőket Magyarországtól távol tartson és ezzel akaratlanul is elősegítsük azt a szomorú gazdasági állapotot, amely itt van. T. Ház! Ezeket kívántam a rendelkezésemre álló idő alatt elmondani, s minthogy én természetesen már pártállásomnál fogva is bizalmatlansággal viseltetem a magyar kormány iránt, nem szólva arról, hogy külpolitikáját is a legmesszebb menőleg helytelenítem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyleslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! Teljesen igazat adok Wolff Károly t. képviselőtársamnak azon megjegyzését illetőleg, hogy a házszabályok olyan rövid időt engednek az egyes tárcák általános tárgyalásánál a felszólalásra, hogy legfeljebb egy-egy kérdéssel foglalkozhatik csak az ember kissé 'részletesebben. Ezek előrebocsátása után én a mai napon csak a kisebbségi kérdéssel kívánok foglalkozni, s ezért az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseinek bírálatába nem is bocsátkozom, s csupán csak annyiban, .amennyiben a kisebbségi kérdést érintette, vagyok bátor megjegyezni, hogy mi a legnagyobb készséggel és örömmel vettük azt tudomásul, hogy a romániai szociáldemokratapárt kisebbségtámogató álláspontot foglal el. A tekintetben azonban, amit ő MacDonald miniszterelnökségének kérdésében előadott, akinek kormánya nekünk jóbarátunk volna az ő előadása szerint a kisebbségi kérdésiben, fenntartás sal ^vagyok kénytelen élni, ímeirt und sokkal többet vártunk MacDonald kormányától .a kisebbségi kérdés előbbrevitele terén, mint amennyit eddig volt szerencsénk tapasztalni. Fenntartjuk a kritikát és reméljük, hogy a MacDonald-kormány alkalmat és módot talál arra, bogy a (kisebbségek kérdését a stagnálás stádiumából^ kiemelje. T. Képviselőház!^ Csupán a kisebbségi kérdésről kívánok beszélni. Nem akarom ennek a kérdésnek sem a hiisztorikumát, sem a jelenlegi állását bővebben f fejtegetni, mert erre nincs idom. Két kardinális tétel(re azonban mégis rá kell mutatnom, amelyek szempontjából ezt a kérdést meg kell ítélnem. Az egyik kardinális tétel az, bogy a kisebbségi szerződések az utódállamok óriási nagy területi gyarapodását ahhoz az egyenes feltételhez kötötték, "• hogy az utódállamok méltó és megértő bánásmódban részesítsék a kisebbségeket és bogy a kisebbségeknek a kisebbségi szerződésekben körülírt és kodifikált jogait tiszteletben tartsák. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. '. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 335 A másik kardinális tétel, amelyre hivatkozni kívánok az, bogy a kisebbségi probléma, amely ezelőtt kizárólag közjogi kérdés volt és az egyes államok belügyi hatáskörébe tartozott, a kisebbségi szerződések folytán több ágazatában nemzetközi jelleget nyert, mert a kisebbségi jogok a nemzetközi szerződésekben lettek megállapítva és kimondatott ezekben a szerződésekben, bogy az utódállamok t kötelesek ezeket a nemzetközi kisebbségi ihatározmányokat felvenni a maguk alaptörvényei közé, és kimondatott az is, hogy amennyiben a nemzeti törvények, vagy kormányzati intézkedések ellentétbe jönnek ezekkel a nemzetközi határozmányokkal ,akkor ezek a törvényhozási vagy kormányzati intézkedések önmagukban hatálytalanok ós semmisek. A legpregnánsiabban pedig azáltal nyert kifejezést a kisebbségi kérdés nemzetközi jellege, hogy a kisebbiségi szerződések a kisebbségeket a Nemzetek Szövetsége Tanácsának védelme alá helyezték és megállapították a kisebbségek nemzetközi 'védiőfórumait, kijelölve ilyenek gyanánt elsősorban magát a Nemzetek Szövetségének Tanácsát, másodsorban pedig bizonyos vitás kérdésekre vonatkozólag a hágai állandó nemzetközi bíróságot. T. Képviselőház! Ha eltekintünk attól, bogy (aaiyagilag a kisebbiségi jogoknak az a köre, amelyet a kisebbségi szerződések megszabnak, meglehetősen szűk, sokkal szűkebb, mint aminő jogkörrel mi szeretnők felruházva látni a kisebbségeket és nevezetesen sokkal szűkebb a jogoknak ez a köre, mint amennyi jogot mi 1868-ban egészen önként, saját jó voltunkból adtunk saját nemzetiségeinknek, bia mondom, eltekintünk a jog anyagát illetőleg ettől a különbségtől, mégis azt kell konstatálnom, hogy a kisöhbségi szerződésekben J$>

r kisebbségi jogoknak egészen szépen kiépített rendszere áll fenn. A sajnálatos dolog azonban az, hogy ez a szépen kiépített rendszer a gyakorlatba egyáltalában nem tudott átmenni, úgyhogy a kisebbségek ma is feltétlenül ós korlátlanul ki vannak szolgáltatva felettes álljaimhatóságaik önkényének. (Gr. Hunyady Ferenc: A törvények végrehajtásának kérdése mindig a közhangulat kérdése!) Röviden leszek bátor előadni felfogásomat abban a tekintetben, miképpen történhetett meg ez a XX. században. Itt belekapcsolódom a volt osztrák kancellárnak a napokban Budapesten történt látogatásába ós hivatkozom arra az előadásira, amelyet ő ebben az épületben, a volt delegációs teremben tartott a Nemzetek Szövetségéről. Seipel volt kancellár úr egészen őszintén feltárta ebiben az előadásban a Nemzetek Szövetségének hibáit és hiányait is; azt mondotta azonban, menteni lebet ezeket a hibákat azért, mert maga az intézmény kezdő stádiumban van. Seipel kancellár úrnak teljesen igaza volt abban, hogy magasztosabb emberi intézményt el sem lehet képzelni, mint laminővé hivatása lenne fejlődni a Nemzetek Szövetségének ós abbtan is egészen helyesek voltak fejtegetései, amidőn ráutalt azokra a nagy akadályokra, amelyeket a Nemzetek Szövetségének az úttörés terén végeznie kell. Kántált azokra a gyermekbetegségekre is, amelyeket le kell győznie, amelyekből ő azután azt a következtetést vonta le, hogy bizonyos kíméleti időt igényel a Nemzetek Szövetsége, hogy szabadon fejlődhessék a maga magasztos hivatásának útján. Igen áim, a kisebbségi kérdés terén azonban a Nemzetek Szövetségének Tanácsával 50