Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

034 Âz országgyűlés, képviselőházának Franeiaorszálggal szemben, holott mindenki tudja, hogy soha eszébe sem jut, soha meg sem kísérli, és soha. meg nem merné kísérelni azt, hogy valaha ezt a kérdést hatalmi szóval döntesse el. (Gáspárdy Elemér: Honnan tudja ezt?) Tessék a külföldi lapokat elolvasni s akkor meg méltóztatik látni, hogyan mosolyogják le és milyen nevetséges módon kezelik ezeket a nagyhangú kijelentéseket. Nem kell csak a Budapesti Hírlapot olvasni, hanem külföldön is érdeklődni kell s akkor meg méltóztatnak látni, mennyire komolytalannak tekintik ezeket a kijelentéseket Olaszország határán kívül. T. Képviselőház! Látom azt, hogy ez az orientáció nekünk egyáltalában nem hozott semmit. Már a múlt tárgyalás alkalmával elmondottam, hogy hibának tartam az egész olasz orientációt, hibának tartom, amint előbb elmondottam, gazdaságilag és politikailag is. Magyarország nem kötheti sorsát egy olyan országhoz, amely ^ állandó fenyegetésekkel és fenegyerekeskedésekkel egész Európának békéjét veszélyezteti, (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet mondani!) amelynek állandóan törekvései vannak a Balkánon, ós mi nem lehetünk eszköz arra, hogy bennünket úgy játszanak ki, mint a sakktáblán a figurákat, hogyha pedig Jugoszláviával nekem konfliktusom lesz, a magyarok lesznek azok, akik a másik oldalon, a sakktáblán a figurákat mozgósítani fogják. Ilyen szerepre nem lehet Magyarországot odaadni, s amíg Magyarország erre a szerepre vállalkozik, addig természetesen nem lehet vele szemben olyan szimpátia, amilyenre szüksége van, s amit nélkülöztünk a párizsi tárgyalásnál is. Hiába volt ott ugyanis Olaszország, nekem egészen jó információim vannak, hogy mit ért ez a barátság, s tudom, hogy ez a barátság a gyakorlatban majdnem egyenlő volt a semmivel, a gyakorlatban többet ért az angol barátság, amely azóta áll fenn^ mióta az angol munkáskormány van uralmon és nem állt fenn abban az időben, amikor a konzervatívok voltak kormányon, mert az a barátság akkor inkább Kománia felé orientálódott. Hiszen láttuk, éveken keresztül megakadályozták azt, hogy az optánsügyben valami döntés történjék. Én tehát helyesnek tartanám, r ha^ Magyarország azon állam felé orientálódnék, amely maholnap Európáiban a teljes

1 politikai és gazdasági hatalmat és irányítást magához fogja ragadni. Anglia el van foglalva a maga gyarmataival, és területénél és egyéb szerkezeténél fogva sem alkalmas arra, hogy az európai belpolitikára nagyobb befolyást tudjon gyakorolni és nem is kíván gyakorolni. Látjuk azt, hogy mindenütt és minden alkalommal a francia befolyás érvényesül. Látjuk azt, hogy Franciaország gazdaságilag milyen óriási erőre tett szert, milyen nagy nemzeti vagyon halmozódik ott fel es milyen nagy értékek vanak. Azzal az országgal, amely ma a bank-kamatlábat — azt hiszem — a legalacsonyabbra szállította le, amely Amerikával képes versenyezni, csak előnyére válhat Magyarországnak, ha gazdaságilag és politikailag is összeköttetést és nexust keres. Még egy kérdésre kívánok rámutatni és erre a miniszter úr figyelmét felhívni. A magyar sajtóban, de a külföldi sajtóban is, hetek óta különböző hírek jelennek meg a királykérdés körül. (Halljuk! Halljuk!) Kendkívül szükségesnek tartom, hogy a magyar Képviselőházban a külügyi tárca költségvetésével kapcsolatosan ez a kérdés is megoldást nyerjen. Beszélnek arról, — és ez egyáltalán még ma is rejtély — hogy a miniszterelnök úr leg398. ülése 1930 május 26-án, hétfon. utóbbi, Olaszországba történt utazása is evvel a tervvel állt volna összefüggésben. (Jánossy Gábor: Pletyka!) Tagja vagyok a külügyi bizottságnak, azonban mindezideig nem jutottam abba a helyzetbe, hogy megismerjem ennek az utazásnak célját. így tehát kénytelen vagyok a külföldi lapok híreszteléseinek bizonyos mértékben hitelt adni, amelyek egyértelműleg azt állítják, hogy a miniszterelnök legutóbbi római utazása is a magyar királykérdés rendezésével volt kapcsolatban. (Jánossy Gábor: Kövér kacsa!) Nem tulajdonítottam ennek a kérdésnek nagyobb jelentőséget, (Jánossy Gábor: Ügy helyes!) és úgy kezeltem, mint külföldi hírt, amelyről nem tudni, mi módon jutott a lapokba, de amikor most legutóbb olvastam az Albrecht főherceg hűségnyilatkozatáról szóló tudósítást, (Meskó Zoltán: Privát ügyek!) mégis kénytelen voltam azt mondani, hogy úgy látszik, ezek a lapok jobban, vannak értesülve, mint mi. Ne méltóztassék feltételezni azt, hogy valaki hiába költött el Magyarországon körülbelül 14 milliót azért, hogy a trónt a maga részére meg tudja szerezni, s hogy erre aztán minden nélkül egyszerre lemondjon. (Jánossy Gábor: Ezt honnan tetszik tudni! — Meskó Zoltán: A házszámot honnan vette?) Az összeg is kicsit nagy. r Ebből láthatjuk, hogy tényleg volt ennek a kérdésnek komoly alapja, ha valaki erre az állásra ilyen nagy befektetést eszközöl. Most ez a befektetés elveszett, ez a befektetés hiábavalónak bizonyult és Albrecht alávetette magát annak a nemtudom milyen rendelkezésnek és hűségesküt tett a Habsburgház törvényei szerinti családfőnek. (Meskó Zoltán: Privát ügye! Nem érdekli a nemzetet!) Lehet, hogy a t. képviselő urat ez a kérdés nem érdekli, de aki a külföldi lapokat olláthatja azt, hogy ez a kérdés benne van a külföldi közvéleményben és amikor a külügyi tárcát tárgyaljuk, kell hogy a miniszter urat figyelmeztessem erre, már csak azért is, hogy alkalmat adjak neki, hogy nyilatkozzék és a, leghatározottabban cáfolja ezt meg, vagy erősítse meg, vagy pedig legalább is precizirozza e tekintetben a kormány elfoglalt álláspontját. Beszélnek arról, hogy novemberben, amidőn a Habsburg-ház mostani feje nagykorú lesz, a Képviselőház és a Főrendiház elnöke is nyilatkozatot kíván tenni, amely szerint a detronizációs törvényt nem tekintik magukra nézve kötelezőnek, illetve a magyar nemzet nem tekinti magára nézve kötelezőnek, mert ez az erőszak hatása alatt keletkezett. (Jánossy Gábor: Honnan tudja!?) Elnök: A képviselő úr a Képviselőház elnökére is értette kijelentését? Peyer Károly: Igen. Elnök: Erre a megjegyzésére vonatkozólag kijelenthetem, hogy semmiféle nyilatkozatot nem kívánok tenni. (Derültség a jobboldalon.) Peyer Károly: Nem tudom, hogy novemberben a Képviselőház akkori elnöke azonos, lesz-e még a mai elnökkel. Nem tudom, addig ki lesz az elnök. Be kell várni novembert. (Mozgás és derültség.) Csak hivatkozhatom azokra a jelentésekre, amelyek külföldön el vannak terjedve. (Meskó Zoltán: Majd megcáfoljuk!) Nagyon fogok örvendeni, ha az államtitkár úr megcáfolja (Derültség. — Meskó Zoltán: Csak a nagy-kabinetben! Mondtam már! —- Derültség.) és tiszta'helyzetet teremt ebben a> tekintetben. Szó van arról is, — ugyancsak a külföldi lapok híresztelései szerint —• hogy a közeljövőben a nádori tör-