Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Àz országgyűlés képviselőházának 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 331 vajban, aki bizonyára nem beszélt volna, ha előbb nem vált eszmecserét a külügyminiszter úrral. En az ő szavaiban látom azokat a jogos aggodalmakat, amelyek arra engednek következtetni, hogy ebben a kérdésben a kormány következetes marad önmagához. A miniszterelnök úr ugyanis a múltkor itt egy olyan tételt hangoztatott, amelyet pártkülönbség nélkül mindenki magáévá tett, hogy Magyarország addig él litt a Duna-medencében aimíg el nem adja elsőszülöttségi jogát. Ezzel el is van intézve az egész Briand-féle koncepció. Végeredményben politika nélkül nincs gazdasági előny, a politikát pedig nem akceptálhatjuk az általam előterjesztettek alapján, kétségtelen tehát, hogy a Briand-féle koncepcióval szemben a kormánynak ez a kijelentése szabja meg az irányt. Ugyanerre az eredményre jutott higgadt gazdasági argumentáció után Beck Lajos igen t. képviselőtársam. Megint csak azzal folytatom: én csak egy vagyok a 8 millióból és mint egy a nyolcmillióból kiegészíthetem a miniszterelnök úr kijelentését azzal, amit ő, mint felelős államférfi nem mondhatott, de én mondom, hogy addig él itt a magyarság, amíg teljesíti történelmi hivatását. (Ügy van! Ügy van!) Mert van történelmi hivatása, aímelyet én mindig hangoztatok. Ez az az erkölcsi fölény, amely többet ér a

r materiális tényezők minden akadályánál, szabályánál. Mi egy nemzet életében egy párszáz esztendő? Mi várhatunk az igaziság jegyében az erkölcsi igazságunk érvényesülésére. Addig kell itt maradnunk, ameddig történelmi •' (hivatásunkat gyakoroljuk és meg fogunk szűnni, ha elsőszülöttségi jogunkat nem a Duna-medencében, hanem az ezeréves történelmi Magyarországban nem tartjuk fenn. Én kiegészítem a Duna-medencét az ezeréves Nagy-Magyarország határaival. (Elénk helyeslés") Külpolitikánknak egy reális irányát értékelem és ez az olasz orientáció az angol szimpátia biztosítása mellett. En őszinte lehetek. Franciaország annyira lekötötte magát decenniumokra előre, hogy a hivatalos nyilatkozat mindig csak az legyen: minden államánál a lehető legbarátságosabb viszonybaori vagyunk. Ezt mondja a külügyminiszter úr. Biztosítsa is ezt a barátságos viszonyt. En a magam felelőtlen állásában, mint a nyolcmillióból egy, elmondhatom, hogy konkrét eredményeket az angol szimpátia és az olasz világtörténelmi ambíciókhoz való csatlakozás jelenthet reánk nézve. En az olasz orientációban igenis egy konkrétumot látok. Ennek a nagyhatalomnak érdeke a mieinkkel és a «szent önzés» jegyében is azonos marad. Azért helyesnek tartom ezt a külpolitikai orientációt, amely gyakorlati eredményeket is mutatott, mert hiszen bebizonyította, hogy Olaszország mellettünk áll és szót emel érdekünkben. De én különösen azt a ténykörülményt látva, hogy az olaszok érdekei a magyar nemzet érdekeivel szorosan kapcsolódnak, nyugodtan nézem azt az irányzatot, amely Olaszországgal karöltve igyekszik a miagyar igazság jegyében dolgozni. Es elsőszülöttségi S

gunkat nem fogjuk eladni a törénelmi agyarország határán belül, — egy kormány sem adhatja el — mert ez mindnyájunknak közös érdeke: a munkásságnak, a polgárságnak, az értelmiségnek közös érdeke. A mi belső gazdasági krízisünknek ez az egyedüli igazi oka. Ezért most, amikor befejezem beszédemet, megint csak azzal fejezem be, hogy a hivatalos külpolitika dolgozzék a kedvező atmoszféra jegyében, a nyolcmillió magyar pedig bízzék az ő történelmi igazságának érvényesülésében. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! En a külügyminisztérium előterjesztett költségvetésével a számszerűség szempontjából csak egypár kérdéssel kívánok foglalkozni. Meg kívánom állapítani, hogy az a redukció, ^amelyet a kormány kilátásba helyezett, itt sem" következett be. Ha megnézem azokat a tételeket, amelyek a külügyminisztérium költséervetésébe fel vannak véve, azt kell látnom, hogy van köztük egy egész csomó olyan tétel, melynél véleményem szerint a redukció nagyon könnyen végre lett volna hajtható. Ig

TT például rendelkezési alapra fel van véve 163.200 pengő, sajtóalapra 500.000 pengő, lapok előfizetésére 174.000 pengő és külföldi hírszolgálatra még külön 689.000 pengő, ami végösszegben 1,600.000 pengőt tesz ki, úgyhogy azt hiszem, ezen a téren igen nagy megtakarításokat lehetett volna eszközölni, mert hiszen ezen a címen olyan kiadások esziközöltetnek, amelyekről én magam is tudom, hogy némelykor túlzásba mennek. T. Ház! Rákívánok mutatni arra, hogy a külügyi tárcánál ezek a tételek, amelyek előttünk vannak, olyan homályosak, hogy ezekből valami tiszta képet nem lehet alkotnunk arról, hogy az illető összeg mire fordíttatik. Csak egy esetet kívánok felhozni. A magyar kormány éveken keresztül egy tisztviselőt tartott künn Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kötelékében, akit eleinte ő maga díjazott, később azután az illető ettől a hivataltól is részesült díjazásban. Nem vagyok egészen bizonyos a számokban, de ha jól tudom, az illető a magyar kormánytól éveken keresztül kapott 800 pengőt. vagy 800 frankot, ugyanilyan összeget kapott a genfi munkaügyi ihivataltól is, és azt ihitte, hogy ha majd a magyar állam részére megszervezett ez az* állás rendszeresíttetik, akkor már nagyobb esélyei lesznek. Az ilyen nemzetközi hivataloknál természetesen a protekció keveset ér. Magyarországon ugyan sokat ér, de ott ugyancsak keveset ér, ott a tudásra helyezik a súlyt. Annak ellenére, hogy az illetőnek így módjában volt versenytársait, vagy pályázó társait háromévi gyakorlattal megelőzni, mégis az történt, hogy amidőn döntésre került a sor, minősítés tekintetében az illető 13. helyre került. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a magyar kormány nem helyesen válogatja meg — nem akarok egyéb szót használni — azokat az embereket, akiket külföldire kiküld. Ennek a •következménye azután az, hogy ez a tisztviselő ott már elhelyezkedett annak ellenére, hogy a minősítés szerinti rangsorban a tizenharmadik helyre került, mégpedig az ottani egyetemi ta nárokból és egyéb tisztviselőkből összeállított teljesen pártatlan jury ítélete alapján. Az illetőt a Népszövetség mellé rendelt követséghez osztották be tisztviselőnek. A népszövetségi követség nélkülözte tehát ezt a munkaerőt, amely ilyen megállapítások alapján nem tartozik éppen a legkiválóbbak közé. Most tehát ott megtörtént ez a végleges elhelyezés. Valószínűnek tartom, hogyha mindennek gondosabban utánanézhetnénk, lehetőség kínálkoznék erre a^ külföldi követségeknél és főképpen, ha mód és alkalom kínálkoznék egyszer megnézni a knrirszámlákat is, amelyeken elszámolják a különböző kiküldetéseket, amikor például egy levelet vagy aktacsomót kellett elvinni Amerikába