Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

332 Àz országgyűlés képviselőházának vagy máshová — hogy akkor különféle megtakarítási lehetőségekre bukkannánk. Mibe kerül egy ilyen ikurirszolgálat? Nagyon hálás lenne a Ház és azt hiszem, az egész magyar közvélemény, ha a miniszter úr tájékoztatná a Házat arról, hogy az ilyen kurárszolgálat mibe kerül évente és nem lehetne-e ott nagyobb arányú megtakarításokat eszközölni. r Általában úgy látom, hogy nagy baj, hogy még ma is a magyar kormány arra helyezi a fősúlyt, hogy az illető külképviseleteknél alkalmazott akár követek, akár másbeosztású tisztviselők megfelelő diplomáciai jártassággal bírjanak, de nem helyez árra súlyt, hogy az illetőknek megfelelő gazdasági szaktudásuk is legyen. A külföldi követségeknél azt látom, hogy éppen erre helyezik a fősúlyt, tisztában vannak azzal, — hogy tami kevésbbé fontos ma már és külföldön a legikevéshbé fontos az — hogy valaki a nagyker észtet oldalt, vagy fordítva hordja-e, hanem sokkal f ontosabb, hogy >a,búza Amerikából Hamburgba szállítva mibe kerül és mibe kerül a mi búzánk innen Hamburgba szállítva. Ezek a problémák sokkal fontosabbak, mint az egyéb ceremóniák, hogy mikor kell frakkban és mikor kell egyéb öltözékben megjelenni, mert hiszen ezek valamikor talán szükséges külső kellékek voltak. Nem mondom, talán vannak ma is egyes helyek, ahol talán adnak erre valamit. Az; életben azonban azt látom, és láttam ezt főkép az amerikai követnél, akit közvetlenül a bolsevizmus után ideküldtek, mint ezredest, — egy ^nagyipari vállalat igazgatóját — aki soha életében nem volt diplomata és aki mégis nagyszerűen látta el ezt a szolgálatot, hogy senki sem érezte annak "hiányát, hogy ő talán ezekben az apró kis diplomáciai fogásokban nem bír annyi jártassággal. Az ilyen dolgok elintézéséhez tartani kell egy irodatisztet, aki megmondja, hogy mikor kell frakkban elmenni és mikor kell másképpen menni, mikor kell cilindert felvenni, stb., erre a célra ez egészen jó, azonkívül az ilyesmit nagyszerűen meg lehet tanulni is. Szükséges azonban, hogy gazdasági tudásuk legyen azoknak az embereknek, akik külföldre mennek és főkép ismerjék Magyarország gazdasági és politikai helyzetét, hogy ne következzék be az, mint ami megtörtént római követünkkel, hogy megkérdezték tőle, az olasz királynak, vagy másnak az estélyen, hogy az egyik város még Magyarországhoz tartozik-e, és az illető zavarban volt, mert nem tudta hamarosan megmondani, hogy az a város még Magyarországhoz tartozik-e, vagy pedig nem. Kevésbbé fontos a raccsolás tudása, de annál jobban kell tudni a közgazdaságot, annál jobban kell ismerni az ország földrajzát, főképpen ismerni kell a mai Magyarország gazdasági és politikai összetételét és tudni kell azt, hogy mit lehetne külföldre kivinni, mit lehetne^ külföldről behozni és mik volnának a lehetőségek arra, hogy külföldi államokkal szorosabb viszonyba kerüljünk. A külkereskedelmi 'mérleg szempontjából látom azt, hogy sikerült elérnünk, 'hogy az év végén valószínűleg aktívum fog mutatkozni, azonban, ha ezt az aktívumot megnézzük, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ez minden tekintetben örvendetes, mert ennek az aktívumnak keletkezése részben összefügg azzal is, hogy a lakosság belső fogyasztása lényegesen csökkent, de ennek ellenére még mindig nem voltunk képesek megszerezni magunknak azokat a piacokat, amelyeket elvesztettünk és amelyek a háború előtt, mint például Németország, főleg . mezőgazdasági szempontból nagy értéket képviseltek számunkra. Általában minden állam igyek398. ülése 1930 május 26-án

} hétfon. szik berendezkedni a maga önellátására minden tekintetben, a mezőgazdaság tekintetében is. Aki ismeri az újabb amerikai területeket, amelyeket búzával bevetnek, >az el lehet rá készülve, hogy a kormány minden védekező tervének és mesterkedésének ellenére, amellyel a búzaárat felszínen kívánja tartani, a külföldi búza olyan olcsó áron fog beözönleni az országba, hogy ez minden egyéb rendszabályt át fog törni és lehetetlenné fogja tenni azt, hogy ilyen mesterséges árak alakuljanak ki a versenyben. Ebben a helyzetben én, ellentétben az előttem felszólalt képviselő úrral, éppen örvendetes jelenségnek látom azt a lépést, amely Briand részéről történt, aki arra törekszik, hogy az Európai Egyesült Államok eszméjét, amely eddig csak eszme volt, valamiképpen gyakorlatilag közelebb hozza. Ha megnézzük azt az óriási eredményt, amelyet Amerika az ő kivitelével elért, hogy hogyan emelkedett az amerikai kivitel és ha figyelembe vesszük, hogy ma már egyes cikkekben szinte kizárólag Amerika látja el Európát, — és ez a törekvés évről-évre mind nagyobb és nagyobb arányokat ölt — s ha ezzel szemben itt látjuk Európát, amely a négyéves világháborúban teljesen tönkretette magát, tönkretette javait, tönkretette embereit, amely Európának hitelezője Amerika és Amerikának tartozik fizetni a kamatokat és 'kölcsönöket kénytelen igénybe venni, akkor ezzel szemben csak örvendetes jelenségnek kell konstatálnunk, hogy végre akadt egy ember, aki átlátva mindezeket a bajokat, igenis azt mondja, hogy Európán csak az segít, ha mi ugyanarra a lépésre határozzuk el magunkat, mint amilyen lépésre annakidején, sokkal régebben, már az amerikaiak elhatározták magukat, és az európai államok is, lebontva 'minden vámot és^ minden egyéb, a gazdasági életet korlátozó intézkedést, egy Unióban egyesülnek, amely egyesülés olyan erőt jelent, amely alkalmas arra, hogy Amerikával felvegye a versenyt. Itt hiába teszünk szemrehányást a Népszövetségnek, amely ^azokat az ellentéteket, amelyek a mai Európában vannak, próbálja valamiképpen kiegyenlíteni. A Népszövetség konstrukciójánál fogva sem alkalmas arra, hogy ezeket az ellentéteket kiegyenlítse, azért, mert olyan súlyos gazdasági és politikai érdekeket sértene, hogy ezekhez egyhangú határozatot — azt hiszem, talán még többségi határozatot is — nagyon nehéz volna szerezni, ha természetesen a Népszövetség alkotmánya ezt lehetővé tenné. Egy mód kínálkozik tehát csak: arra törekedni, hogy az Európai Egyesült Államok minél előbb megvalósuljanak, amely Európai Egyesült Államok lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden nemzet a maga kulturális életét tovább élhesse és senkit sem befolyásol abban, hogy ő milyen működést kíván ezen a téren kifejteni. Aki Svájcban járt, az láthatta azt, hogy az a három nemzet, amely ott együtt él, e három nép : a német, a francia és az olasz, egészen jól megfér egy olyan kis területen, amely alig nyújt megélhetési lehetőséget, és a legritkább esetekben vetődnek csak fel politikai, nemzetiségi kérdések. Ott nincs kisebbségi jog. ott nincs szó a kisebbségi jogok biztosításáról, mert hiszen ott minden biztosítva van és mindenkinek lehetőség nyílik arra, hogy a maga területén, a maga nyelvével éljen és a maga kultúrájának éJjen. Ha ezt látjuk, miért nem lehetne ugyanazt, ami ott kicsinyben megvan, nagyban is megcsinálni? Gazdaságilag talán ártalmára volt ennek az országnak! Méltóztassék egyszer megpróbálni: a svájci takarékpénztárak, ha valaki