Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

330 Az országgyűlés képviselőházának 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. nyebb megoldás is. Közös nevezőre hozni Európát Amerikával, ezt a gondolatot utópiának tartom. Az Amerikával szemben való megorganizálást lehetségesnek tartom. De nem vetheti-e fel akkor mindenki a kérdést, hogy mi lesz a világbékével, mert végeredményben kétségtelen, hogy Amerika ma fejlődésben levő nemzetállam, amelyben a nemzeti gondolat évről-évre nő, emelkedik. Amerika a nemzeti imperializmus célja felé halad. Amerikában láttam, hogy végeredményben Amerika a nemzetiségek kérdését is egy amerikai imperlalisztikus politikával oldja meg, mert a csillagos lobogó az Amerikában élő százféle nemzetiség közös imádatának tárgya. Amerika megszervezi a nemzeti gondolat jegyében összes nemzetiségét. (Ügy van! a baloldalon.) Amerikában az imperializmus jegyében egy nagy világbirodalom keletkezik. Meg fog jelenni még mint hódító is Európával szemben, nem is kell neki sok idő. Ha a gazdasági szempontokat a történelmi materializmus jegyében túlértékelem, már is azt mondom, útjuk és akciójuk sikerrel kecsegtet. De mert tagadom a történelmi materializmust és az erkölcsi erők jegyében látom a világpolitikát is, azt mondom, hogy csak egy a mentség: ha Európa nem fog enervalódni a nemzeti gondolat jegyében. Mert ha Európa a nemzeti gondolat jegyében enerválódik, akkor nem tud ellenállni annak az imperializmusnak, amely Amerikából fenyegeti Európát. Maradandó instrumentum csak az őszinteség jegyében történhetett volna. De Briand nem őszinte. Kijelenti, hogy senki ellen nem irányul ez az egyezménytervezet. Senki ellen? Ha senki ellen, akkor kinek a javára? Nem,őszinte ez a terv, és ezért nem is lesz belőle semmi. A mélyen t. előadó úr összehasonlította Brianddal az Örökbéke utópistáit. En nem hasonlítom össze. Briand nem utópista. En sokkal többre értékelem. Briandnak ebből a koncepciójából a fanatikus francia beszél és nem az utópista. (Ügy van a jobboldalon.) Briand fanatikusan^ francia és itt be akarja burkolni a pirulát, végeredményben pedig Franciaország gazdasági és politikai hegemóniáját akarja biztosítani Európában. Csak mi a különbség? A Népszövetség nem a jog forrásából keletkezett instrumentum; itt van a differencia. Nem az önkéntes alávetés, nem az önkéntes szerződés fényéből folyik, hanem ránk erőltetett szerződésből, ahol az öszszes legyőzött államok vétója ott áll az erkölcs nevében. Ezért mondom én, mint egy a nyolcmillióból ha ez a nemzet letér az erkölcsi alap útjáról, akkor nem tudja a lenyűgözött, megcsonkított hazának feltámadását biztosítani, mert nekünk a végsőkig a mellett kell kitartanunk, hogy csak az igazság és az erkölcs jegyében tudjuk biztosítani a magunk igazságának érvényesülését. Legyen bármilyen nagy gazdasági hatalom, azért a végső küzdelemben az erkölesi hatalom fölénye mégis érvényesülni fog. Állandó negáeió az erkölcs jegyében olyan tény, amelyet a legfelfegyverkezettehb nemzetek is kénytelenek respektálni. A mélyen t. előadó úr jogforrásokra hivatkozott. Igaza van! Naooleon kardja is jogforrás volt, az erő jeevében államokat is teremtett, és még-lg az erkölcs győzött: a nemzeti gondolat, a faji összetartozás. Sokkal atavisztikusaJbh erők ezek, mint a gazdasági elképzelések. De Briand nem Őszinte, mondom én, mert ő a francia imperializmust készíti elő. ÉnDen à Világgazdaság jelenségeivel lehet ezt bizonyítani. Csak nézzük azt a politikát, amelyet Franciaország az arany vásárlással követ: állandó invázió ez Anglia ellen. Mert ott sincs meg az őszinteség, Franciaország és Anglia között, mint ahogy láttuk, hogy a flotta-egyezményi tárgyalások sem az őszinteség jegyében zajlottak le. Egyetlen őszinte szó hangzott el ott — ezt koncedálni kell — a flotta-egyezménnyel szemben, amikor Mussolini azt mondta: azt akarják elhitetni, hogy nekik csupa papirossárkányuk van. Hát mi megépítjük azt a huszonkilenc egységet, amelyet meg akartunk építeni, ha a fejük tetejére állnak is. Őszinte beszéd volt! Megmutatta, az egész flotta-egyezmény hátterét és a flotta-egyezmény nemzetközi súlyát. A francia politika halmozza az aranyat. Franciaországnak egyik pénzügyminisztere az adórendszerrel, -a másik az aranyihalmozás maradandó pénzügyi politikájával készíti elő a francia gazdasági impériumot. Már Anglia maga is látja ennek hátrányát, de nem intézkedik ezzel szemiben, mert ő kitart konzervatív tétele mellett, hogy bankja készfizető, és nem védekezik. Briand mögött gyűjtik az aranyat. Ez olyan gazdasági koncepció, ahol csupa adóssággal lekötelezett, a nemzetközi fizetések bankjával szemben függő helyzetben levő államok és a korlátlan mennyiségű arannyal felfegyverzett Franciaország egy közös nevezőre hozva, szövetséget alkotnak. Kétségtelen dolog, hogy ebben a környezetben Csonka-Magyarországnak sok keresnivalója nincs. Nincs keresnivalója, mondom, pedig^ igen megfontolandó minden egyes elhatározás, amelynek külpolitikai vonatkozása van. Egy tényt igenis el kell ismerni, azt, hogy gazdasági politikájuk csődöt mondott, hogy a kereskedelmi szerződéseknek mostani, a, legtöbb kedvezményt biztosító tétele fenn^ nem tartható. Hiszen szívemből epedek azután a lehetőség után, amelyet Beck t. képviselőtársam itt felhozott, hogy Ausztria között, közöttünk és Olaszország között a gazdasági megértés érvényesüljön, de ott is látom, hogy végeredményben az agrártermékeik behozatali, vámjának felemeléséről van szó. Nem biztosítják tehát azt a lehetőséget, hogy az 'agrárállamok is megélhessenek az európai államok sorában. Az indusztriális állaimok átalakulnak (bifurkációyal agrár- és indisztriális államokká; biztosítani akarják az indusztriális állam előnyeit, de le akarják maguknak foglalni az agrártermelés előnyeit is. Ilyen mohó étvággyal gazdasági konszolidációt biztosítani teljes lehetetlenség. (Ügy

r van! Ügy van!) Inferioritásunk egy ilyen világszövetségben máris adva van. Mert az, hogy egy nemzet, amely arany nélkül van, amely epedve várja a kölcsönt, hogy adósa lehessen minden vonatkozásban a külföldnek, s amelynek nincs belső tőketermelése, mely biztosítani tudná saját szükségleteit, belemenjen az arannyal dúsan ellátott francia vezetés alatt álló nagy gazdasági elgondolásba — mi lenne? Ugyanaz a kedvező atmoszféra-politika, amely — sajnos — lenyűgözi a mi sorsunkat. Csak utána kullogunk a nagy érdekeknek és elismerjük az entente-nemzetközi jog lojális keresztülvitelét és érvényesülését, amelyet eddig is elismertünk, bizonyítottunk méreg-mérlegén, hogy a 240. és 230. § mit biztosít ennek a nemzetnek és mit tilt el. Egy ilyen spontán megállapodásból folyó újabb lekötést, egy második garnitúrát, a Népszövetség kérdésében sohasem tudnék megszavazni. Ezért láttam ugyanezt az aggályt, ugyanezt az argumentációt az előadó úr sza-