Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-398
Az országgyűlés képviselőházának 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 327 fél álltai nem hasznosítható kereskedelempolitikát tart fenn, amelynek fenntartása egy egészségesebb és ideálisabb gazdasági rend keretében egyáltalán nem kívánatos. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) r Ha így áll a dolog, t. Képviselőház, és ha már azok is, akik a legnagyobb kedvezmény elve alapján felépített európai kereskedelempolitikai konstrukciónak »hívei és fenntartói voltak, azon törik a fejüket, hogy hogyan és miképpen lehetne ezt áttörni és módosítva megvalósítani, akkor különös érdekessége van ennek az európai^ agrárválság szempontjából, amely agrárválság mind erősebben döngeti kapuinkat és mind határozottabban követeli, hogy valamilyen megoldást találjunk számára, (Általános helyeslés.) Az iparos államoknak végül is első érdeke az agrárválság megoldása, mert.az iparosállamok munkanélküli-feleslegének munkát adni csak akkor lehet, hpgyha egészégesebb agrárviszonyok és egészségesebb agrárhelyzet kialakításával az iparfejlesztést és fogyasztást is előmozdítják. Itt sokkal hatékonyabb intézkedés és sokkal hamarább érhet el eredményt a fogyasztási piacoknak megszervezése, mint magának a termelésnek olcsóbbá tétele. Hiszen minden európai és tengerentúli állam a termelés olcsóbbá ^tételére törekszik, noha Amerikában ezt már a racionalizálás útján igazán messzemenőleg elérték. De mégis ennek az ágasbogas és végtelenül nehéz problémának megoldását az értékesítési oldaláról kell megfogni és nem a termelés olcsóbbátételének oldaláról, amely hosszú évek nehéz munkáját fogja képezni. Éppen ezért a mezőgazdasági exportállamoknak különösen arra kell törekedniük, hogy az első lépést ennek az értékesítésnek egységessé tételével megtegyék.^ Ha az európai mezőgazdasági cikkek fogyasztási piacának egységes megszervezésére az első lépést megtesszük, ha biztosítjuk viszont azokat az országokat, amelyek egy közös megállapodás értelmében ennek az egységesen megszervezett termelési piacnak a fogyasztóiként jelentkeznek, akkor el kell oszlatnunk toviábbá azokat a gazdasági nehézségeket, melyek laz európai mezőgazdasági exportáliamok egységes értékesítési politikája terén tulajdonképpen mutatkoznak. Elérhetjük ezt, ha. egy egységes szállítási politikát tudunk e téren inaugurálni, ha olcsóbb hitelt tudunk ezeknek az országoknak szerezni és egy^ céltudatos értékesítést tudunk elérni. Végső cél gyanánt pedig Kelet- és Közép-Európa mezőgazdasági piacainak olyan riajonnirozására kell törekednünk, amelyre értékes példa a nehéziparnak európai megszervezése, -amely céltudatossággal és^ Összefogással például a vas és acél terén Európa térképét egyszerűen rajonnirozta. Ezzel t érhető el a mezőgazdasági termelésnek Európában való biztonsága, a vállalkozó kedv fokozása és^ a már-már hanyatlásnak indult mezőgazdasági többtermelési r akció újabb felvirágzása. Csak ha Kelet-Európában az európai mezőgazdasági értékesítés így fokozatosan meg lesz organizálva, akkor lehet egy lépéssel továbbmenni és Briand elgondolásának második részét is a valószínűség körébe vonni, és egy általános európai vámpolitika megvalósítására gondolni. Ez az elgondolás még azt a veszélyt sem rejti magában, amelyet Briand szélesebb körű elgondolása magában rejt, mert a Briandféle elgondolás az agrárországok iparfejlesztésének visszafejlődését idézné elő. Mert ha nem is mondja, ha természetszerűleg erre nem is alludál, egy ilyen szövetség az agrárországoknak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. ís és köztük Magyarországnak is szépen megindult iparfejlesztését feltétlenül veszélyeztetné és nem áll az, amire a francia külügyminiszter céloz, hogy ez az egész Briand-féle elgondolás Amerika ellen nem irányul, ö azt állítja és nyomatékosan^ hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem hátrány Amerika iparával és gazdasági életével szembeállítani az általa elképzelt európai összefogást. De hogyan képzeli ő el, hogy amikor Európát ő összefogja és védi, ugyanakkor kinyitja ennek a ma már, sajnos, gyengébb Európának kapuit azzal az Amerikával szemben, amely a háború megkezdése óta gigantikus méretekben halad előre az ipari és mezőgazdasági fejlődés terén és hogyan képzeli el, hogy amikor idekiáltja nekünk, hogy «Le a fegyverekkel!», ugyanakkor megengedjük Amerikának azt, hogy ő szabadon importálhasson, racionalizált termelésével ádáz és gyilkos versenyt támaszthasson annak az Európának, amely maga és önként teszi le a fegyvert és amely hiába egyezik meg a maga körén belül az egyes országokkal, mert még mint gazdasági egység sem volna képes a hatalmas amerikai egységgel szemben felvenni a küzdelmet! (Élénk helyeslés a, középen.) T. Ház! Mindennek megoldására tehát Briandnak a gondolata csak egy végső cél lehet. Akik érzik a gazdasági válság súlyát, akik Magyarországon a mezőgazdasági válság rettenetesen nyomasztó súlya alatt nyögnek, azoknak elsősorban olyan kézzelfogható, esetleg konkrét, egy évre terjedő mezőgazdasági termelésnek közös és céltudatos értékesítésére kell gondolniuk, amely egy évi konkrét mezőgazdasági értékesítés egy későbbi és tartósabb összefogás lehetőségét foglalja magában. (Elénk helyeslés minden oldalon.) Végeredményben, haígy bírálatot gyakorolunk is azon az elgondoláson, amelyet a francia külügyminiszter most közzétett, azt letagadni, hogy ez nagyszerű és bátor lépés volt, nem lehet. Azt letagadni, ihofv ez a lépés egy, a yilágbékéről álmodozó férfiúnak diplomáciai és államférfiúi cselekedete volt, nem lehet. De kétségtelen, hogy í^v, ahogvan ő elgondolja, nem érné azt a célt, amelyet akar, hanem olyan üszköt vetne fel és lobbantana^ újra lángra, amelyet ő, aki talán gondolkodásának legmélyén a béke revíziójára gondol, nem akarhat és nem célozhat. De nekünk, akik nemcsak politikailag, de gazdaságilag m szenvedjük a háborúnak és a háború utáni évtizednek rettenetes válságait, ezeket a megállapításainkat ki kellett fejeznünk azért, hogy reménységünknek is hlangot adíunk, hogy az ilyen kezdeményezések, mint amilyen a francia külügyminiszteré, előbbre fo a>4 ák vinni Európa mentalitásában • azt a gondolatot, hogy az a politikai felfogás, amelyik uralkodik és amelynek gazdasági orvoslását szükségesnek látják, tarthatatlan és hogy ennélfogva el kell következnie annak az időnek, amikor Magyarország politikai, de gazdasági igazsága is végre érvényesülni fog. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Magyar képviselő a külügyi kérdésekben nehéz helyzetben van, mert nincs módjában egy általánosan átgondolt külpolitikai témával foglalkozhatni azon a harminc percén belül, amely rendelkezésére áll. (Bogya János: Ez így van!) Mi nagyon sokáig áhitoztuk külpolitikai önállóságunkat, de végeredményben nem tu49
