Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-390
Az országgyűlés képviselőházának 39Ô. ülése 193Ö május 13-án, kedden. to rozatot fellebbezés útján elvigye a hágai döntőbíróság elé. Micsoda veszélyeket jelenthet ez a jövő külpolitikájának szempontjából! Mert a magyar kormány nem tehet mást, ha már egyszer úgy statuálja ebben az egyezményben a fellebbezési jogot. Ha az érdemi vagy hatásköri határozattal meg nem elégedő állampolgárnak meg van a jogosultsága, hogy a hágai döntőbírósághoz menjen, mint fellebbezési fórumhoz, akkor nem utasíthatja el állampolgárát azzal, hogy: én pedig nem fogom az ügyedet felvinni, mint fellebbezésre jogosított hatóság, mert nekem más, nagyobb külpolitikai szempontjaim vannak. Ettől a javaslatba belekerült új elemtől eltekintve, a legnagyobb bizonytalanságot érzem a cseh-szlovák kormánnyal 1930. április 26-án megkötött, aláírt és a törvényjavaslat 3. §-a szerint becikkelyezésre ajánlott egyezmény körül. Azért mondom, hogy bizonytalanságot, mert az egyezmény szószerinti szövege olyan borzalmas joglemondást tartalmaz, amelyet én józan ésszel a kormányról feltételezni nem tudok. Miről van szó, t. Házi Ez a jegyzőkönyv, a cseh-szlovák kormánnyal kötött egyezmény a következőképpen rendelkezik (Olvassa): «A szerződő államok mindegyike megtart mindennemű hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amennyiben azok saját területén vannak. Ugyanez az elv nyer alkalmazást a trianoni szerződés 256. és 258. cikkeiben meghatározott javak felosztására vonatkozólag is.» Mit mond az indokolás? Amikor ezt elolvastam, először az indokolást kerestem, hogy mivel indokolja a területi elvnek ebben a legkényesebb pontban történt megállapítását. Az indokolás ezt ismét egy fél mondattal intézi el, mondván: «ezen egyezmény megkötését a hágai tárgyalások menete tette elkerülhetetlenné.» (Peyer Károly: Mi ez? — Friedrich István: Mit jelent ez?) Bátor leszek rámutatni. T. Ház! Itt ugyanazt találjuk, amit az egész javaslatnál. A kormány csinál egy nagy nemzetközi egyezményt, amely horrendus értékű nemzeti vagyonokat érint. Arról, hogy legalább a mostani ratifikációs törvényjavaslathoz beterjesztené, elszámolná, hogy milyen javak jöttek figyelembe pro és kontra, semmit sem kapunk, csak ezt az egyetlen indokolást, hogy «a hágai tárgyalások menete tette elkerülhetetlenné». Mit mond már most a trianoni szerződés 256. §-a? Azt mondja: «Azoknak a javaknak elosztását, amelyek olyan összességeknek, vagy olyan erkölcsi testületeknek birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen szerződéssel feldarabolt területen gyakorolták, külön egyezmények fogják szabályozni.» Ezt a külön egyezményt kötötte meg a t. kormány ebben a pótegyezményben, amelyet elénk terjesztett. Ha ennek az egyezménynek szószerinti szövegét becikkelyezik, ez azt jelenti, hogy a magyar kormány lemondott többek között az összes egyházi javakról. (Bethlen István gróf miniszterelnök: Nemi! — Zaj a jobboldalon. — Lakatos Gyula: Külön egyezmény van az egyházi javakról: a B-alap. — Propper Sándor: Tapsolnak! — Peyer Károly: A kereszténypárt meg fogja szavazni!) Álljunk csak meg, t Ház egy pillanatra. Lakatos t. képviselőtársam, aki szakértője ezeknek az ügyeknek, azt mondotta, hogy nincs igazam, mert egy pótegyezmény van, amely kiveszi az egyházi javakat ez alól a rendelkezés alól. Jól értettem? (Lakatos Gyula: Igen!) Elsősorban az a megjegyzésem, hogy miért kell ezt nekem egy közbeszólásból megtudnom? (Lakatos Gyula: Ha elolvassa a képviselő úr az egyezményt, abból is megtudhatja. Egyik annexe az egyezménynek megmondja. — Peyer Károly: Melyik az? — Lakatos Gyula: Ha egy kis időt adnak, megkeresem, — Friedrich István: 1 Csak keresse!) Majd én közben folytatom a beszédemet. (Peyer Károly: Rossz a használati utasítás! — Lakatos Gyula: Ott van a 112. oldalon (Olvassa): «Megegyezés áll fenn aziránt, hogy azok a javak, amelyek a Csehszlovákiával folyamatban levő...») Elnök: Kifogást emelek a képviselő úr eljárása ellen. Nem szokásos formája a parlamenti tárgyalásnak ilyen hosszú közbeszólásokat tenni. Méltóztassék a szónoknak folytatni beszédét. Rassay Károly: T. Ház! Azt hiszem, hogy a képviselő úr összetéveszti a dolgokat. Itt nem arról van szó, hogy az A-alapba, vagy a B-alap b a tartoznak-e ezek a dolgok, mert hiába tartoznak a B-alap alá, ha magáról az érdemi jogról lemond a magyar kormány. Ez csak igazán egyszerű dolog, ezt nem kell magyarázni. Bocsánatot kérek, ha a B-alapfoa tartoznak az egyházi vagyon iránti perek, de ugyanakkor becifekelyezünk egy egyezményt, amely a területi megoszlás elve alapján expressis verbis pozitíve kijelenti, hogy ezek átmennek annak az államnak birtokába, amelynek területén vannak, méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, akkor a perlési jogra alapított argumentuma gyönge. Képviselőtársamat most nem fogom erről meggyőzni, csak ülés után. Ez a tényállás, ez a valóság. De maga az a tény, hogy ez a kérdés felmerült — és legyen meggyőződve, nem tudtam a kormánytól sem meggyőző nyilatkozatot kapni, bár próbáltam, — állításom mellett szól, bár nagyon sajnálom, hogy nem a képviselő úrhoz fordultam, hanem a külügyminiszter úrhoz. (Derültség és mozgás a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A külügyminiszter ügyvéd útján képviselteti magát a képviselőház előtt? — Propper Sándor: Növekszik az expenznóta!) Elnök: Kérem a baloldali képviselő urakat, ne szóljanak állandóan közbe. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Rassay Károly: T. Ház! Ne méltóztassék lekicsinyelni ezt a kérdést, mert egy nem kérdés: ennek az egyezménynek szó szerinti szövege a világ minden bírósága előtt azt jelenti, hogy a területi elv alapján a magyar kormány lemondott többek között az egyházi javakról, azoknak az államoknak javára, amelyeknek területén ezek az egyházi javak vannak. És ha azt mondják nekem, hogy pótegyezmények vannak, — hallottam ilyenről, de nem arról, amit a képviselő úr mond, mert ez másra vonatkozik, hanem arról, hogy speciel! ebben a kérdésben külön pótegyezmény volna, — akkor én arra figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy azok az egyezmények, amelyek nincsenek törvénybe iktatva, lehetnek gentleman agreement formájában kötelezők a megkötő kormányokra nézve, de a ibecikkelyezettekkel szemben azoknak az egyezményeknek abban a pillanatban nem lesz hatályuk, ha a beoikkelyező államok a maguk részéről az elfogadott szöveg álláspontjára helyezkednek. Ezek olyan kérdések, amelyeket mégis csak tisztázni kell. A miniszterelnök úr kijelenti, hogy ez egyezmény alá nem tartoznak az egyházi javak. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, támassza majd alá jogi érvekkel ezt a kijelentését, mert a kifejezett rendelkezések szerint ide tartoznak és én na-