Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

310 Az országgyűlés képviselőházának 39 7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. legénység javadalmazását javítsuk. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Megvan!) Tudom nagyon jól, hogy jóléti intézményekkel is kívánja az igen t. belügyminiszter úr a rendőrséget támogatni és ebben a tekintetben is történtek olyan javulások, amelyekkel kapcsolatban el kell ismernie mindenkinek, hogy kétségkívül történt gondoskodás. t Minthogy a miniszter úr fejbólintásából úgv látom, hogy ebben a tekintetben konkrét intézkedések történnek, nagy megnyugvással veszem ezt az értesülést, (Helyesléi! jobbfelöl.) mert akkor valóban azzal a tudattal fogadhatom el ezt a címet, hogy a magyar állam teljes tudatában van azoknak a kiváló szolgálatoknak, amelyeket a rendőrségnek köszönhet (Ügy van! jobbfelől.) Köszönheti ezeket a tisztikarnak és a legénységnek s annak a józan, okos szellemnek, amely ebben a rendőrségben honol az államhűség szempontjából, {Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Homonnay Tivadar: Helyes vezetés!) amit nagyon fontosnak tartok, mert hiszen általános érdek, hogy államhűség szempontjából meglegyen az a szellem, amelyre építeni lehet. Mindenesetre nagy megnyugvással veszem e kijelentést és a költségvetésnek vonatkozó részét elfogadom. (Helyeslés a balés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak a rendőrlegénység fizetésére vonatkozó szavait én is, pártom is magunkévá tesszük, mert tisztában vagyunk azzal, hogy csak jól fizetett és anyagi gondok nélkül élő rendőrlegénység tudja & rendet fenntartani. Ebben a tekintetben tehát teljesen osztozom a képviselő úr felfogásában. Osztozom felfogásában a közlekedés irányítását illetőleg is. El kell ismernünk, hogy a rendőrség ebben a tekintetben tényleg rendet tudott teremteni. Ez kétségtelen. (Ügy van! jobbfelől.) Ellenben a rendőrségnek a politikai mozgalmakkal szemben tanúsított magatartását nem helyeselhetem, sőt súlyos kifogásokat tudunk ez ellen felhozni. Ebben a tekintetben nemcsak a felülről jövő parancs irányadó számukra, hanem az a lelki beállítottság is, amely ,a rendőrség széles köreit eltölti. Tudjuk nagyon jól, hogy tíz, év óta dópingolják a rendőrséget, tíz év óta dópingolják a különféle felekezetek és szervezetek a munkásság ellen és így nem csodálható' aa a sokszor igen brutális, kíméletlen fellépés, amelyet a rendőrlegénység a munkásokkal szemben tanúsít. Én nem is annyira ezeket az embereket okolom ezért, hanem inkább azokat, akik ilyen lelki beállítottságban nevelik és tartják őket, mert ez a jövőben nagyon megbosszulja magát. Különösen kifogásolnom kell azt a magatartást, amelyet a rendőrség a munkásság sport-» és kultúregyesületeivel szemben tanúsít. Ezeket az egyesületeket a munkásság azért hívta életre, hogy azokban kultúrát tanuljon, kulturálisan fejlessze magát. így például itt vannak az eszperantoegyesületek. Az egész világon mindenütt tanítják az eszperantó nyelvet, mert az segédnyelv, amellyel a különböző nemzetek fiai egymás közt érintkezhetnek. Magyarországon Budapestet, meg talán egynéhány vidéki várost kivéve a rendőrség szemében minden eszperantoegyesület vörös posztó és lehetnek azok tagjai a legártatlanabb emberek, mégis kommunistagyamisak, mert olyan nyelven beszélnek, amelyet a rendőrtisztviselő véletlenül talán nem ért vagy nem ismer. Ugyanez a helyzet a Természetb arátok Egyesületével. Kétségtelen, hogy mint minden egyesületben, úgy ebben is mindenféle felfogású emberek vannak, de ez az egyesület nem kifejezetten szociáldemokrata felfogású egyesülés, bár a tagok többsége szociáldemokrata. Mármost azért, mert ebbe az egyesületbe a közelmúltban egy pár talán extrém gondolkodású fiatalember került be, ez nem lehet ok arra, hogy ezt az egyesületet — amelynek igen szép kulturális célja van: megismertetni az egész héten műhelyben, gyárban robotoló munkással a természet szépségeit — a rendőrség szigorított felügyelet alatt tartsa. De ugyanígy vannak a munkás sportegyesületeki is, amelyek állandó vexa túrának vannak kitéve. Alig találunk Budapesten kívül még néhány várost, ahol ezeket az egyesületeket ne néznék sanda szemmel és nem keserítenék el az életüket. E tekintetben azt kell mondanom, hogy a rendőrség nem egyforma mértékkel mér. Mert, t. miniszter úr, nehogy azt mondja megint, hogy én a levegőből beszélek, leszek bátor egy esetet elmondani, amely klasszikus példája annak a nagylelkűségnek, amellyel a rendőrség a nem szocialista munkások egyesületei és azok működése iránt viseltetik. Vitéz lorántházi Langmahr uradalmi főintézőt, leventeoktatót és lelkes sportbarátot fajtalankodásai miatt letartóztatták. Éveken át űzte üzelmeit ez az ember azon a környéken, ameddig szabadlábon volt; Gógánfán megfertőzte *az egészséges gondolkozású magyar legényeket, és ha nem lopott volna, akkor még ma is űzhetné üzelmeit. Ellenben lm én, vagy valamelyik elvtársam betennők a lábunkat Gógánfa községbe, egy órán belül már rendőri felügyelet alatt állnánk. Amíg tehát a szocialistával szemben szigorított rendőri felügyelet van, addig ilyen elemekkel szemben — lehetnek még többen is, csak nem tudták őket eddig elcsípni — a rendőrség úgyszólván teljesen tehetetlen, vagy ha nem is tehetetlen, de nem tesz semmit sem ellenük. Ha szegény munkásemberek nagyobb munkabér elérése céljából összejönnek valahol hJárman megbeszélésre, ezt tiltott gyűlésnek minősítik, az illetők 50—50 pengő pénzbírságot kapnak és még hálát adhatnak a seregek Urának, ha nem verik meg őket, amire igen gyakran van példa. Az ilyen alakokkal szemben pedig sem a rendőrség, sem a csendőrség semmiféle eljárást nem indít, (Ellenmondások a jobboldalon.) holott azon a környéken már hónapokkal <a letartóztatás előtt niindenki beszélt (azokról a förtelmes orgiákról, amelyeket ott ez az ember parasztlegényekkel rendezett. Egy (másik példa a tiszazugi eset. Pirul az ember arca, ha arra gondol, hogy Magyarországon ilyesmi megtörténhetik. Éveken át gyilkolták ott ezek az asszonyok férjeiket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Csaik egyszer!) Suttogtak, beszéltek róla, mindenki beszélt róla s a csendőrség semmit sem tett ezek ellen az asszonyok ellen. Aludt ott a csendőrség? Ha azonban három szocialista elvtársam elmegy oda, hogy megszervezze a munkásokat, 24 órán belül^ kitoloncolják őket. A rendőrség beállítottsága tehát egyoldalú. Kevésbbé vigyáz a közrendre és az ilyen esetekre, amilyeneket elősoroltam, de túlzott szigorúsággal, túlzott kegyetlenséggel őrködik a gazdagok vagyonán és azon, hogy ne adj' Isten, hogy a munkásOk szervezettségük révén a munkabér felemelését valóban elérhessék. De nemcsak a vidéken van ez így, hanem így van a fővárosban is. Budapesten, az ország szívében, innen 5 percnyi távolságra, a Posta-