Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. takarékpénztár épülete előtt hónapokon át há­borítatlanul fosztogatta egy cigányzenész a Postatakarékpénztárból kijövő fiatal gyakor­nokokat. A feljelentések özöne ment a rendőr­séghez, de nem tudták megfogni. Ha a véletlen ezt a cigánymuzsikust nem juttatja rendőr­kézre, — egy civilember ismerte fel és járt utána detektívet megszégyenítő ügyességgel — akkor talián még ma is garázdálkodhatnék. De ha egy józsefvárosi vendéglőben 5 munkás Ösz­szejön és jókedvélben talán rázendít a Marseil­laise-re, meg vagyok róla győződve, hogy egy órán belül automobilon kimenne a rendőri ké­szültség és lefülelné az egész társaságot. Buda­pesti orfeumokban és tingli-tanglikban az ar­tistanőket az igazgatók a legförtelmesebb alko­hol-exeesszusokra és orgiákra használják fel. Valóságos fehér rabszolgaságot űznek ezekkel a szegény nőkkel, akiket a gazdasági viszo­nyok (kényszerítő ereje hajt ilyen üzelmekbe. A rendőrség csak hébe-hóba tisztogat meg egy-egy ilyen fészket, bár mindenki tudja jól, hogy 'hol vannak ezek. Ezekkel szemben a rendőrség rendkívül előzékeny és rendkívül elnéző,^ és csak amikor a förtelem nagyon nagy, és a felháborodás a lapokban is kifeje­zésre jut, akkor nyúl bele a rendőrség egy kicsit ezekbe a dolgokba. Ezzel szemben — még egyszer hangsúlyozom — a munkásság mindennemű összejövetele, a legártatlanabb gazdasági kérdés megvitatása is rendkívül szigorú rendőri cenzúra alatt áll, és bizony a május 1-i összejöveteleknél, de egyéb össze­jöveteleknél^ is nagyon gyakran olyan excesz­szusok történnek a rendőrség részéről, ame­lyeket kultúrállamban eltűrni nem lehet. De tovább megyek Itt vannak a turáni vadászok. Nem tudom, t. képviselőtársaim tud­nak-e erről »az alakulatról. (Felkiáltások, a jobboldalon: Nem,!) A. turáni vadászok soha, sehol semmiféle gyűlést be nem jelentettek. Minden gyűlésbejelentés nélkül megjelennek egy faluban, összetoborozzák a munkanélkülie­ket — rendszerint egy százados vagy őrnagy csinálja ezt — és amikor együtt van a társa­ságiakkor jön az altábornagy úr és akkor je­lentést tesznek, hogy ennyi a létszám, és meg­indul a beszélgetés. Legutóbb Sashalmon a Lueska-majorban jöttek össze és ott szervező gyűlést tartottak. Persze rendőrnek, csendőr­nek, főszolgabírónak nyoma sem volt ott. Mi­nek? A turáni vadászoknak erre szükségük nincs. Sashalmon összeterelték az egész kör­nyék mumkanélkülijeit. Azok eljöttek abban a hi szemben, hogy valami kereset van. Összeto­borozták őket, jött az altábornagy úr, és jelen­tést tettek. Az altábornagy úr a létszámot ke­veselte, azután ismertette a Turáni Vadászok Országos Szövetségének céljait, azt mondván (olvassa): «A vörösök ismét nagyon mozgo­lódnak, tehát résen kell lenni, minden megmoz­dulásukat csirájában vérbe kell fojtani». — Ezen ismertetés során a következő kijelentést is tette (olvassa): «Azért van az a nagy nyo­mor, az a nagy munkanélküliség, mert elra­bolták az ország nagy részét és azt vissza kell szerezni.» ők, a turáni vadászok szerzik vissza! Hozzátette, hogy sürgősen kell szervezkedni, mert mái- esetleg négy-öt hét múlva szükség lehet rájuik a vörösök elleni masirozásnál. Ki­jelentette továbbá, hogy aki belép, annak es­küt kell tennie; jól gondolja meg, aki belép, mert belépni lehet, de kilépni már nem. — A többi a szokásos frázis! T. Képviselőház! A turáni vadászoknak nemcsak ez az egy kjrándulásuk volt, hanem több ilyen kirándulásukról is tudunk. így pél­ülése 1930 május 23-án, pénteken. 311 dául legutóbb jártak másutt is, ahol a munka­nélküliek kérdezték, mi lesz a keresettel. Ami­kor szóvá tették, hogy a munkanélküliekkel mi lesz, erre Bartha úr nem válaszolt, ellen­ben a társaságban lévő urak közül az egyik — állítólag Ealtay százados úr — megjegyezte: majd erre is rákerül a sor. A turiáni vadászok minden hatósági ellen­őrzés nélkül, azt hiszem, minden hatósági be­jelentés nélkül szabadon portyázhatnak, hir­dethetik elveiket ia munkanélküliek között. En nem kifogásolom ezt, egyáltalában nem kifo­gásolom, és nem azért hozom ide, hogy a kor­mány a turáni vadászok kirándulásait tiltsa el. Egyáltalában nem! Mindenkinek* lehet esz­méit hirdetni, de ami jogosés szabad a turiáni vadászoknak, azt a jogot tőlünk sem lehet el­venni, és ha az urak törvénymagyarázattal, vagy törvénysrófolással ezt el akarják venni, akkor majd találunk módot arra, hogy ez alól kibújva, hirdethessük eszméinket. Mert vagy jogállamban élünk, ahol minden polgárnak egyforma joga van, s akkor, ami megilleti a turáni vadászt, az megillet engem is, vagy pe­dig nincs jogállam, de akkor az urak ne állja­nak ide, és ne magyarázzák nekünk azt, hogy jogállamban élünk és a jogállam alapjait mi szociáldemokraták akarjuk felborítani. Kell még néhány szót szólnom a rendőrség művészi cenzúrájáról. Mert ilyen is vaní^Ezis meglehetősen furcsa. A fővárosban néhány parlamenti felszólalás hatása alatt már egy kissé enyhült a cenzúra, itt már ha húzódozva is, de mégis megengedik Schubert «Két gráná­tos»-íának előadását. Legutóbb az Opera szín­padán Palló Imre operaénekes úr, hazánk je­les énekese énekelte a «Két gránátos»-t, sőt horribile dictu, az ellenforradalom egyik nagy­szerű vállalkozása, a budapesti rádió is továb­bította, ország-világ hallhatta a «Két gráná­tos»-t, amely a rendőrség előtt azért van pro­skripciós listán, mert benne a Marseillaise két üteme előfordul A «Két gránátos» Napoleon császár glorifikálása, de mert két ütem van benne a Marseillais énből, ezért a rendőrség pro­skripciós listára tette és nem engedi énekelni. Mondom, a fővárosban most már húzódozva ugyan, de megengedik előadását, vidéken azon­ban ne adj' Isten; ha a rendőrség látja a «Két gránátos»-t, — amit pedig baritonisták elősze­retettel énekelnek, mert hangulatos szép dal — rögtön törlik, azt mondják: ezt nem szabad! Szép Ernőnek, akit igazán nem lehetőseim szocialistának s ínég kevésbbé kommunistának mondani, — hiszen szimpla, jóravaló polgári költő — van egy verse, ha jól tudom, «Játék» a címe. (Lázár Miklós: Kitűnő író! Nem szimpla!) Nem művészetére, hanem egyénisé­gére mondtam azt, hogy szimpla*, mert nagyon egyszerű, szerény ember, aki azonban nagy­szerű íróművész. Van egy igen szép költemé­nye, azt hiszem, «Játék» a címe; ebben gyer­mekéveinek sorsát tárgyalja. A rendőrség sem Budapesten, sem vidéken ezt a költeményt, annak izgató tartalma miatt munkíáselőadáson előadni nem engedi. Ezzel szemben a múltkor éppen a rádión keresztül hallottam, — csoda, hogy megengedték — hogy Bajor Gizi színmű­vésznő, a Nemzeti Színház jeles tagja, az Operaház színpadán (május 6-án ezt a költe­ményt szavalta. Hogy össze nem dőltek az Opera falai, azt csodálom! De meg vagyok arról győződve, hogy Bezegh-Huszágh főka­pitány úrnak minden hajszála égnek álltjaim­kor hallotta, hogy Bajor Gizi színművésznő ezt a költeményt -szavalta. Nekünk ezt nem en­gedik meg. 46*

Next

/
Thumbnails
Contents