Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

302 Az országgyűlés képviselőházának 397. illése 1930 május 23-án, pénteken. ezeket az utasításokat úgy kiadni, hogy ennek zaklatási jellege is lehessen a praxisban. Csák Károly igen t. képviselőtársam rámutatott az én belügyi központom státusára és azt a képet festette elénk, hogy ez felel meg körülbelül annak a normálstátusnak, amelyet magunk elé tűztünk. Megnyugvással jelenthetem ki, hogy talán az egyedüli tárca az enyém, — pár tárca talán szintén ebben a helyzetben van, — hogy nekem nincs egyetlen B-listás tisztviselőm sem — talán a számvevőségnél van egyetlenegy, — s tényleg abban a helyzetben vagyok, hogy egy-két leadás után nonmálstátusomat elértem. így az, ami a többi tárcákat terheli, hogy ebben a pár esztendőben a tiszt vis élői karból kénytelenek még leadásokat t eszközölni, ami az előléptetéseket megnehezíti, nálam egy vagy két év alatt — talán egy év alatt is — teljesen kiküszöbölhető lesz s e szempontból igen kedvező helyzetbe került ez a státus. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy úgy az elődöm, mint magam is, erre a szempontra tekintettel voltunk és itt is a megmaradó státus érdékeit tartottuk szem előtt. El is jutottunk abba a helyzetbe, hogy azt a célt, amelyet hosszú idő alatt akartunk elérni, már előbb elértük, mint ahogy más státusoknál elérhető lesz. Azt méltóztatott még kívánni más képviselőtársaim részéről is, hogy az illetményrendezést is vegyem^ fel a Programm ómba. Ez nemcsak az én tárcámat érdekli, ez kormányprogramm, ez az összes tárcákat érdekli. Magam ilyen részlegesen a kérdést nem tudom megoldani; ez ta kérdés csak a többi tárcákkal együttesen, az összes egyéb tisztviselői kar illetményrendezési kérdésének megoldásával lesz elintézhető. (Rassay Károly: Elég volt már a részleges elintézésből!) Malasits képviselőtársam egy konkrét esetet hozott fel az állampolgárság kérdésében, ha jól értettem: Fingerhut Ferenc esetét. Utána fogok nézni

% Magáim nem tartom valószínűnek, mert az én prakszisomban így nem engedem elintézni az ügyeket. En azokban az esetekben, amikor valaki hosszú időt itt töltött már ebben az országban, meg szoktam adni a visszahonosítási, mert ha jól tudom, itt is visszahonosításról van szó. (Malasits Géza: Nem visszahonosításról, Magyarországon született, magyar illetőségű az illető! Okmányokat kérnek tőle, hogy igazolja, hogy ő magyar állampolgár'!) Ez egyszerű kérdés, tehát még könnyebben tudom megadni, ha más akadálya nincs a kérdésnek. Nem szoktam ilyenekben kicsinyeskedni. Megvannak a magam elvi álláspontjai, amelyekből nem engedek, mert nem engedhetek, de egyébként a legméltányosabban intézem el ezeket a kérdéseket. Köszönöm az elismerést ebben a tekintetben. Az államosítási és visszahonosítási kérdésekre nézve ma azt mondhatom, hogy azsur van közjogi osztályomra beadott kérvényekkel, úgyhogy ebben a költségvetési évben nem lesz több hátralék, mint 2500 darab, ez pedig nem több, mint 10 napnak a beérkezése. Azt hiszem, hogy ha minden resszortban és minden ügyosztályban ezt az eredményt el tudnók érni, hogy csak 10 napos restancia legyen, akkor magunkat boldog országnak számíthatnánk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) Ezelőtt itt volt a legnagyobb restancia, hiszen két évvel ezelőtt 80.000 restancia volt. Azt hiszem, ebben a tekintetben az az ügyosztálv és azok a tisztviselők, akik ebben igazán emberfeletti nunkát végeztek, elismerést érdemelnek, és magam is a nagy nyilvánosság előtt fejezem ki elismerésemet velük szemben. Az ő beosztásuk mellett egy embernek havonta majdnem 400—600 darabot kellett elvégeznie. Ez nem kis feladat, amely nemcsak a_ délelőttöt, hanem a délutánt, sőt sokszor az éjjelüket is igénybevette. Eri Márton t. képviselőtársam kifogásolta volt azt, hogy a községeknél korlátozva van a pótadó-százalék. (Rassay Károly: Nagyon helyesen!) Azt mondotta, hogy osak 50%-ig lehet pótlékolni. Tegnapi beszédemben már hivatkoztam arra, hogy 3379 község közül 1633-ban vannak az 50%-on felüli oótadók.

r

Itt sem áll az, hogy strikte 50% a pótadó határa, mert az 50%-on felüli pótadó kivetéséhez belügyminiszteri engedél'" kellett. Kénytelen vagyok itt kijelenteni, hogy amikor imi tudjuk, ismerjük és látjuk a mai nehéz gazdasági helyzetet, akkor nem buzdítani kell , a Költekezésre (Rassay Károly: Hanem megakadályozni!) a vármegyéket, városokat és községeket, hanem szigorúan kézbevenni a dolgot (Helyeslés.) és minden költekezést, amely nem okvetlenül és feltétlenül szükséges, egyszerűen mellőzni kell; ott, ahol azt látjuk, hogy az adóbevételek nem folynak be úgy, amint azt az ember elvárhatná, a bevételi oldalt sem tekinthetjük száz százalékig ténylegesnek, hanem ott is figyelembe kell venni a tényleges állapotot. Ehhez mérten kell azután megszabnunk háztartási szükségleteinket is. (Rassay Károly: Csakhogy későn tetszett rájönni.) Ha egy bizonyos ideig ez korlátozást jelent a szabad gazdálkodásban, úgy méltóztassék ezt a korlátozási bizonyos ideig elviselni; hogy ha jobb állapotok következnek be, amortizációs kölcsönök segítségével az utókorra is át tudjuk hárítani azokat az invesztíciókat, amelyeket a jelen kor végzett, és reméljük, hogy ezen kiadásokat későbbi időre tudjuk kitolni. Ne nekem méltóztassék magyarázni, milyen súlyos helyzetben vannak a városi és községi háztartások. Ezt magam látom a legjobban, hiszen majdnem ^minden költségvetés átfut a minisztériumon és nap-nap után jönnek a városok is a maguk anyagi helyzetének javítását kérve, hogy bizonyos függő vagy más kölcsönt részükre próbáljunk megszerezni. Ebben a tekintetben, azt hiszem, a helyzet javulni fog, mert talán módomban lesz ezt a. pillanatnyi kisegítésre szükséges összeget előteremteni, hogy azután a városok is normális háztartási kereten belül maradva, a maguk háztartását ki tudják elégíteni De természetesen sem fürdők, sem szállodák építésére, (Bródy Ernő: Zenepaloták!), isem más ilyen luxuriózusabb kiadásokra pénz nem fog kerülni. Be kívánom vinni a köztudatba is ezt a takarékossági elvet, de ezt kívánom érvényesíteni végig magamnál is. Nálam már az invesztíciók megszűntek. (Mozgás' a baloldalon) A magam részéről a kerületig főkapitánysági épületeket sem kívánom megépíteni, mert nem kívánok kerületi főkapitányságokat tartani. Ismerem azt az erkölcsi kötelességet, hogyha én vizet prédikálok, magam bort nem i h atom. Magam is vizet kívánok inni és magam is igyekszem a lehetőségig csökkenteni a kiadásokat A dologi kiadásokat csökkentettem is, ámbár az én költségvetésemnek csak 16%-a dologi kiadás és — mint ismeretes — 84%-a személyi kiadás. A személyi kiadásokat csökkenteni senki sem kívánja, egy felszólaló sem kívánta ezt a csökkentést, inkább emelni, rendezni és arányosítani kívánják az illetményeket. Talán erre is el fog következni