Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. illése 1930 május 23~án, pénteken. 303 az idő, és éppen az itt elért megtakarításokat, anielyek a létszámcsökkentésekkel ás arányosításokkal bekövetkeznek, kívánja a pénzügyi kormány az illetmények rendezésére és kiegyenlítődésére fordítani. Megemlítették a jegyzők kvalifikációjának és a jegyzők helyzetének és hivatali állásának kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi beszédemben felsoroltam azokat a törvényjavaslatokat, melyeket a közigazgatási .reform során még a Háznak el kell majd intéznie. Itt imég nagy munka vár reánk, .mert hiszen maga a közigazgatási reform nemcsak a törvényhatósági és fővárosi törvényiből áll, hanem, amint említettem, idetartozik még a háztartási törvény, a községi törvény, itt kívánom majd a jegyzők kérdését is megoldani, azután — nem ebben a sorrendben, amint elmondom — jön a rendőri törvény. Ezek tartoznak bele^abba a láncba, mint szemek, amely láncot általánosságban közigazgatási reformnak szoktunk nevezni. Ezenkívül jön még egy igen lényeges törvényjavaslat, amely a mi fórum-rend szerünket megváltoztatná, az • 1929 : XXX. te. t elgondolásában, a másodfokú közigazgatási bíróság létesítésével. Ezekben a törvényjavaslatokban oldódnának meg mindazok a Kérdések, amelyeket igen t. képviselőtársaim túlnyomó részben ennél a címnél felhoztak és szóvátettek. T. Ház! Azt hiszem, ezzel az összes kérdésekre reflektáltam, amelyek tárcámat érintették. Röviden meg kell még emlékeznem báró Kray István t. képviselőtársam felszólalásáról. Ö t. i. aposztrofált engem, mert egy hírlapi nyilatkozatomban be .merészkedtem avatkozni a futballsportba és azt mondta rólam, hogy ritkán járok el a futballmeccsekre. Sajnos, tény az, hogy ritkán jutok el, de legutóbb is egy olyan szomorú vereségnél voltam jelen, amelyet én nemcsak annak tulajdonítok, hogy a uii csapataink nem lettek volna képesek esetleg a győzelmet is kivívni, hanem inkább annak, hogv varahogyan a gyakorlatozás, az időben való együttműködés lehetősége r nem biztosíttatott nekik úgy, mint az ellenfélnek. En a magam nyilatkozatával csak rá kívántam világítani a helyzetre, s mindig jobb, ha kívülről jön egy ilyen szívből jövő figyelmeztetés. En teljes elismeréssel adózom iazért a munkáért, amelyet a sport körűig kifejtenek t. képviselőtársaim, s különösen Dréhr Imre igen t. barátomnak adózom elismeréssel, aki anyagi áldozatot is hoz ezen a téren. Öt biztosan sokkal mélyebben érintette is ez a vereség, mint bennünket, laikusokat. (Rassay Károly: Azt hiszem, kormánybiztost kellene kinevezni!) Nem, t. képviselőtársam, megvan a lehetőség és megvannak az anyagi eszközök is, csak megfelelő elosztással és megfelelő igazgatással lehet jobb eredményt elérni. Ez nemzeti ügy, ez a nemzeti büszkeségnek az ügye és senki sem érzi jól magát ott, ahol csúfosan megverik. Bennünket ez a vereség annyira deprimált, hogy szükségesnek láttuk, hogy ebben a tekintetben egy-Két keményebb szóval, mint outsiderek, megmondjuk a magunk véleményét. Ebben a tekintetben igazán nyíltan megmondtam a véleményemet és örülök, hogy az visszhangra talált, mert mindenesetre azok, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel és jobban értenek hozzá, tudják, hof^ mi volt az oka ennek a vereségnek és mindent meg fognak tenni, hogy a jövőben ez ne következzék be. Ha ezt elérjük, nagyon örülök, hogy a magam kritikáját megmondtam, nem egyedül állok e tekintetben, hanem sokan vagyunk, akik ezen a véleményen vagyunk A rendőrségi illetékekre vonatkozólag t. képviselőtársam kijelentette, hogy sokaljak ezeket az illetékeket. 32.000 pengőt tesznek ki az illetékek. Ott más jövedelemforrásnak kell lenni, ahol ezeket fedezik. Ilyen mítingen ni. 40.000 ember is részt vesz. A magyar közönség kedveli a futballsportot, és sehova sem megy olyan tömeg, mint ezekre a meccsekre. Egy ilyen küzdelem a rendőrség jó részét lefoglalja és büszkeséggel állapítom meg, hogy ezeket a nagy tömegeket a rendőrség megfelelő érzékkel, simán eligazítj nélkül, hogy látszanék, hogv a rendőrség keze működik. Tény az, hogy a rendőrség közreműködésének lehet köszönni, hogy ezek simán folynak le. A rendőrségtől tehát nem lehet elvenni ezeket a díjakat, s ez nemcsak nálunk van így, hanem a külföldön is. Ezeket a külön szolgálatokat megfelelő skála szerint fizetik. A gödöllői járás eljárását vizsgálat tárgyává fogom tenni és amennyiben tényleg azt látom, hogy az nem volt helyes, intézkedni fogok, mert magam sem látom be, hogy nyilt pályára tűzoltófelügyelőnek miért kellene kimennie, hiszen ott eléghető alig található s a költségeknek ilyen módon való szaporítását magam sem tartom indokoltnak és helyesnek. De egyébként is megvizsgáljuk^az ügyet. Ha tényleg olyan túlzásokba esnének egyesek, amelyek nem indokoltak, igyekezni fogok ezeken a kérdéseken is segíteni, de ha azt látom, hogy a dolog teljes mértékben rendben van, úgy méltóztassanak azt is tudomásul venni, hogy akkor magam részéről ebben a kérdésben intézkedést nem fogok szükségesnek látni. Ezek után, kérném, méltóztassanak a központi igazgatásról szóló címet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a 2. cím. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző' (olvassa): 2. cím. Vármegyék és községek. — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mindenekelőtt a házszabályokadta jogomnál fogva tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: Méltóztassék beszédét elkezdeni. Szilágyi Lajos: Ugy vélem, hogy a vármegyék és községek költségvetésénél, az erre, vonatkozó címnél nyílik számomra a legkedvezőbb alkalom arra,, hogy párhuzamot vonjak az elmúlt hónapok törvényalkotásai közt, a vármegyékre és a vidéki városokra vonatkozó törvény és a legutóbb megszavazott székesfővárosi törvény között. Reméltem és sohasem csináltam titkot belőle, hogy a Felsőház a Képviselőház által elfogadott székesfővárosi törvényjavaslatot vissza fogja ide küldeni. Különösen reméltem ezt abból az okból, hogy a vármegyékre és a vidéki várasokra vonatkozó törvényjavaslatot annak idején a Felsőház számos észrevétellel küldte vissza a képviselőháznak és azt gondoltam, a Felsőház hasonló részletességgel fog foglalkozni ezzel a fővárosi törvényjavaslattal is és okvetlenül vissza fogjuk kapni azt is. őszintén sajnálom, hogy ebben a reménységemben csalatkoztam; így most már — kétnapi tárgyalás után a Felsőház is elfogadván a fővárosi törvényjavaslatot — a fővárosi törvény kihirdetése és végrehajtása következik. Es itt a vármegyékről és községekről szóló címnél vonok párhuzamot. Abban a törvény45*