Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397, általános egyenlő titkos választójog alapján vannak együtt a parlamentek. Ezt is méltóztassék tudomásul venni. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Például hol? Sehol!) Mindenütt így van! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem kell messze menni képviselő úr. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék csak Ausztriát megnézni. (Rassay Károly: Mit nézzünk ott?) Méltóztassék megnézni Németországot és méltóztassék végigmenni az összes államokon. (Farkas István: Örülhetnénk, ha olyan gazdasági viszonyok volnának mint Ausztriában!) Ha objektívek akarnak lenni önmagukkal szemben, de különösen az igazsággal szemben, meg méltóztatnak látni, hogy amit mondok, az nem valótlanság, hanem a való tényeket fedi. (Rassay Károly: Svájc, Dánia, Hollandia, Anglia, mind!) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Hol van még a világon nyilt választójogi Csak egy országot mondjon a miniszter úr! — Zaj a jobboldalon. — Fáy István: A nemzet érdeke az első! — Fábián Béla: Egy országot mondjon, ahol nyilt választójog van! — Zaj.) Csendet kérek, Fábián képviselő úr. Scitovszky Béla belügyminiszter: Képviselőtársam - megint mellékvágányra akarja vinni a kérdést. (Rassay Károly: Dehogy, a titkos szavazásról van szó!) En. nem a titkos szavázásról beszéltem. En az általános, egyenlő, titkos választójogról beszéltem. (Nagy 'zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Apponyi Albert gróf a titkos választójogról beszélt! Az egész világon, az öt világrészben nincs még egy ország, ahol nyíltan választanak. — Zaj. — Farkas István közbeszól. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a minisztert!) Erről jóslásokba nem bocsiátkozom. Lehet, hogy a képviselő úrnak lesz igaza, lehet hogy nem lesz igaza, ezt majd a jövő fogja eldönteni. Engem az Isten nem áldott meg olyan jóslási tehetséggel, mint a képviselő urat. (Farkas István: Meg kell lennie, mert különben eltemetik ezt a Csonka-Magyarországot! — Nagy zaj. — Krisztián Imre: Minek csináltak forradalmat? Önök határtalanul szeretik ezt az országot. — Farkas István: Jobban mint maga! Mit szól hozzá? — Pakots József: Mi van az ajánlási rendszerrel? A kettős szavazással? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérők, képviselő urak. Méltóztassanak csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Méltóztassék megengedni, hogy most a többi kérdéssel foglalkozzam. Vary Albert igen t. képviselőtársam felpanaszolta azt, hoffv ebben az országban, bár jogállam vagyunk, (BródyErnő: Jogállam?) a rendeletek özöne bizonyos tekintetben magát a jogbiztonságot támadja meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En e tekintetben teljesen osztozom az ő- felfogásában., (Baracs Marcell: Elméletben!) Nem elméletben, mert a magam praxisában igyekszem követni ezt az elméletet, (Rothenstein Mór: Nem látiuk!) Lehet, mert nem nézi a képviselő úr! (Rothenstein Mór: Dehogy nem! — Kuna P. András: Behunyja a szemét. — Zaj.) Magam is abban a felfogásban vagyok, és itt már nem egyszer fejtettem ki abbeli aggodalmamat, hogy olyan országban, ahol ennyi és talán még tízszer annyi rendelet van, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ott magában a jogrendben magiát ütiismerni alig lehetséges az embernek. (Ügy van! Ügy van!) Arra kell tehát törekednünk, hogy itt a törvényeket és a rendeleteket is úgy fogjuk össze, hogy tdszta kéülése 1930 május 23-án, pénteken. 299 pet tudjunk magunknak alkotni. A mi rendeleteinknek összefoglalása különben már miniszterközileg munkába is vétetett. Ez nem könnyű feladat, nem máról-holnapra megoldható és lehet, ho^v ez az óriási nagy mun'ka éveket fog igénybe venni. Én akkor irigyeltem meg a kevés törvényt és kevés rendeletet, amikor, megláttam Svédország törvénykönyvét, amely nem vastagabb mint a négy ujjam. Akkor láttam, hogy a magam hivatalos szobájába is nagyobb szekrényeket kellett beállítani a törvénykönyveik- és rendeletek tárának elhelyezésére. De elgondolkoztam azon is, hogy nem is mindig a tör vér y hozásban Van ebben a tekintetben a hiba, hanem magában a polgárságban, magában az itteni mentalitásban és az itteni tevés és nem tevésben va ti az oka annak. hogy. ennyi törvényt és ennyi rendeletet kell kibocsátani. Maga képviselőtársam is, amikor ezekről az elméleti kérdésekről beszélt, amelyeik az elevenbe vágnak, beszéde végén szintén megfeledkezett és ugyanabba a hibába esött, amikor felszólított, hogy még adjak ki rendeletet. Minden életmegnyilvánulásba, amely nem egyezik a mi általános, erkölcsi felfogásunkkal, nem egyezik a mi jogérzékünkkel, mindnyájan rendeleti úton akarunk beleavatkozni. Én a magam részéről ezt. nem tartom helyesnek, szabadjára, kell engedni az életmegnyilvánulásokat és csak abban az esetben látom úgy a törvényhozási beavatkozásnak, mint pedig a rendeletekkel való' intézkedésnek szükségét, ha ezek az életmegnyilvánulások sokkal nagyobb és szélesebb körre terjednek ki és nemcsak egyes megnyilvánulásokban jelentkeznek. Már kezdetben elejét venni a dolgoknak ilyen intézkedésekkel teljesen felesleges, mert ezeket a rendelkezéseket megint felborítja az a mi mentalitásunk!, hogy nincs a magyar természetbe beleoltva a törvénytisztelet és a rendeletek tisztelete. Bocsánatot kérek, ez így van. Ha Angliában kiadnak egy rendeletet, hogy a fűre lépni tilos, ezt ott be is tartják. Magyarországon nem léptek a fűre . . . (Pakots József: Hol van itt már a fű?) Látszik, hogy amerre a t. képviselőtársam jár, ott már a fű sem nő, de amerre én járok, ott én igen szép tavaszt látok. (Taps a jobboldalon) Ha nálunk adnának ki ilyen rendelkezést, ha eddig nem is ^ léptek volna a fűre, a rendelet kiadása után mindenesetre sokan fognak a fűre lépni. (Rassay Károly: Csakhogy Angliában nem adnak ki ilyen rendeletet. Ott azt mondják.[ a fű arra való, hogy azon a gyermekek járjanak! Ott nincsen ilyen rendelet!) Nagy tévedés, r mert ott is vannak füvek, amelyekre tilos rálépni. (Rassay Károly: Magánparkokban!) Nem masánoarkokban, hanem nyilvános parkokban; a Hyde-parkban is vannak olyan részek, amelyekre nem szabad rálépni, vannak azután, ahová rá szabad lépni. (Zaj a ' baloldalon. — Elnök csenget — Gál Jenő: Londonban a polsrtá* a fűre lép és beszédet tart a hallgatóknak. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Velem is megtörtént Balatonföldváron, hogy én is a fűre telepedtem le. Inkognitómat nem árultam el, a csendőr engem is felszólított, tessék elhagyni a füvet. Én ebiből nem csináltam kázust, mint más magyar ember csinált volna, mert a rendelkezés rendelkezés, szépen felpakkoltam tehát és elmenteni a fűről. (Rassay Károly: Próbálnánk csak mi valami ellenkezést tanúsítani!) Mód'oniban lett volna inkogni^