Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

300 Az országgyűlés képviselőházának 3\ tómat levetni, de én nem tettem, mert boldog vagyok, amikor mint egyszerű polgár jelenhetek meg. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: írt a boldogság felé! Hagyja el a miniszteri széket!) Abban a tekintetben tehát teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, bogy igyekezni kell lehetőleg szűkre szabni törvényhozói működésünkben a törvényalkotást, de különösen a rendeleti alkotásokat. Itt azután egy élethivatásából folyó ügyre tért át igen t. képviselőtársam, és mint bírói mentalitású ember, foglalkozott olyan kérdéssel, amely más mentalitású terrénumra tartozik, a közigazgatási terrénumra, a kibágási ügyek intézésére. (Gál Jenő: Még megérjük, hogy védő lesz!) Magam is tapasztaltam, hogy ebben a tekintetben a bírói felfogás és a közigazgatási felfogás között nagy különbség van, ami magától is értetődik. A bírói mentalitást a kihágási eljárásra nem lelhet teljesen alkalmazni, mert itt a' rendészet szempontjából egészen más feladatok és egészen más körülmények és viszonyok jelentkeznek

% (Baracs Marcell: Nagy tévedés!) Nem nagy tévedés. Mindazok a humánus intézkedések, amelyek például csak a fiatalkorúakra vonatkoznak, a közigazgatási életben nem, per absolute nem váltak be. A magam élettapasztalatából tudom ezt, mert például 16—18 éves gyermekeket nem lehetett megbüntetni éjjeli rendzavarásért, pedig ezeket a rendzavarásokat csak ezek követnék el. Az élet így hozta magával ezek után a rendelkezések után és a közigazgatási hatóság igen nagy zavarban és bajban volt, mert ezzel a rakoncátlankodó fiatalságiffal igazán nem tudott elbánni. (Baracs Marcell: Egy kis magyar narkózis segít!) Többnyire már magyar narkózisban követték el ezeket a kihágásokat. (Derültség. — Baracs Marcell: De homeopatice gyógyították!) Nagyobb adagolással, mint a homeopátiában szokásos. (Derültség. — Baracs Marcell: Azt elhiszem!) Hogy egy példát említsek, itt van a tűzrendészeti ellenőrzés. Ezt nem lehet másként elintézni, minthogy megelőzőleg minden községben közhírré . tették, hogy a tűzrendészet] óvintézkedések tétessenek meg. Ezután jön az ellenőrzés. Az ellenőrzésnél, amely minden évben megismétlődik, nem lehet azt a mentalitást akceptálni, amelyet igen t. képviselőtársaim kifejezésre juttatott, hogy itt méltányosan kell eljárni, hogy fel kell kérni erre'az illetőket és a csendőrségre és a rendőrségre bízni, hogy megkülönböztetéseket tegyenek egyik-másik között. Ezek hivatalból üldözendő kihágások és ahol a felszólítás ellenére nincsenek meg az erre vonatkozó intézkedések megtéve, ott ia kihágási eljárás folyamatba teendő. (Helyeslés jobbfelől.) Ez nem is lehet másképpen >a közigazgatásban. Csak egyre hívom fel az igen t Ház figyelmét, különösen a tűzrendészet kérdésére. Az 1929. évi statisztikai adatok szerint; ingatlan tűzeset volt vidéken 3740, Budapesten 614, összesen 4354 esetben. Ingókban volt vidéken 6221, Budapesten 184, tehát összesen 6405 esetben. Ingóban és ingatlanban vidéken 9691, Budapesten 798, Öszszesen 10.759 esetben. Az elpusztult érték kárösszege 14,246.864 pengőt tett ki. Áldozatul esett száz ember, aki közül tizennégy meghalt, nyolcvan súlyosan megsebesült; jószágban — ami hihetetlen — 11.387 darab esett áldozatul. Ha az ember ilyen adatokat lát. akkor nem enyhén kell ebben az ügyben elbánni, hanem még talán az az elbánás is, amelyet ezen a téren követünk, nem elég szigorú. (Malasits Géza: Ne- J vélni kell a népet!) ?7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. A közigazgatási kihágási eljárás rendészeti kezelésében tehát egészen más szempontok kell. hogy irányadók legyenek. (Farkas István: Szervezni kell a népet!) Teljesen igaza van t. képviselőtársamnaik, ettől vagyunk még a legmesszebb, mert az. hogy ennyi törvényünk, rendeletünk van és hogy ilyen esetek előfordulnak, mind oda vezethető vissza, hogy nem vagyunk elég magas kultúrfokon, tehát a mi népünket arra a magas kultúrfokra kell vinni, hogy ezeket a kérdéseket és ezeket az ügyeket úgy kezelhessük, amint azt Vary Albert igen t. képviselőtársam itt előadta. De ameddig ez nincs meg, minden figyelmeztetés előzetesen megtörténik, az azután jövő ellenőrzésnél is méltányosan bánnak el, de a büntetésektől nem tekinthetünk el. Innen van az is, hogy igenis szigorúbban büntet a rendőrbíró, mint ahogy a rendes királyi bíróság büntetni szokott. Ez is ennek- a 1 étektanmak eredménye, mert. ahol a rendet, a békét, a csendet kell fenntartani, ott nem lehet finom jogi disztinkciókat tenni, hanem a célt • kell nézni, hogv ezekkel az eszközökkel eredményeket is tudjunk elérni. Magam részéről nem vagvok ; barátja annak, hogy mesterségesen gyarapítsuk és szaoorítsuk a kihágási eseteket. Nem egy rendeletet adtam ki, hogy ^ igenis úgy à rendészetnek, mint a csendőrségnek^ is ezekben a kérdésekben oktatólag kell eljárni és a méltányos eseteiket minden körülmények között fisrvelembe kell venni. De nem mehetünk addig, hoe-y eltekintsünk a kihágási eljárások lefolytatásától, még az esetben sem. ha ezek tömegesebben jelentkeznének, A túloldalról, ha jól emlékszem, Kún Bébi kénviselőtársam útügyi kódexünk rendelkezéseit tette kifogás tárgyává. Alig volt az utóbbi időben nap, amikor vagy a tűzrendészet! szabályrendelet módosítását ne kívánták volna, vagy pedis- ennek az újonnan megjelent kódexnek a módosítását ne kívánták volna. Én már tettem módosításokat méltányossá<>i ^ alapon, de tovább nem mehetek, saját felelősségem tudatában. Minden egyéb koncessziót, melyet a hatóságok ebben a tekintetben, különösen tfizrerdészeti dolgokban tesznek, csak a saját felelősségükre tebétnek. Én magam, felülről nem vállalom a felelősséget Ha alulról úey látják a viszonyokat, hogy a felelősséget vállalni tudják azért, amit tesznek és amit engedélyeznek, h la bonne heure, de akkor vállalják érte/ a felelősséget mert ezekért a mulasztásokért valakinek felelősnek keíll lennie. Az útrendészetre vonatkozólag az 1928/29. évi adatokat állítottam össze. Bátor vagyok ezeket is előadni A balesetek száma kitett 4578-at 1928-ban, és 4668-at 1929-ben. Ezenkívül vasúti baleset volt 1928-ban 82. és 1929-ben 68. Budapestre esett ezek közül 1928-ban 2468. 1929-ben 2549. Ezek közül a balesetek közül az ország területén 1928-ban könnyű és súlyos volt 2345. halálos 229, ebből Budapesten volt 1928-ban könnyű és súlyos 1226. halálos 117. 1929-ben volt az orszáV területér, könnyű és súlyos baleset 2980, halálos 254, ebből Budapestre esett 1276 könnyű és súlyos báleset és 94 halálos. Míg a halálos balesetek száma 1897-ben Budapesten csak 2'2% volt, addig 1928-ban 9'5%, ellenben 1929-ben 76%. (Rassay Károlv: Szaporodtak a járművek!) Így van. Az utóbbi időben kissé kedvezőtlerí ebbül alakultak a statisztikai adatok a külföldi viszonylatban. Ebből is látjuk, hogy a nemzetközi konvenciók alapián nálunk is szükséges volt az