Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. létkérdés van, amelyek miatt ennek a statisztikának elkészítéséhez akárhányszor hetek és hónapok kellenek. Beírnak oda adatokat részint telekkönyvi adatok, részint egyszerű (bemondások alapján, úgyhogy nem érjük el a kívánt célt. Felesleges tehát a jegyzői kart ezzel megterhelni. Meg akaróim még említeni — amit egyes jegyzőktől hallottam — azt a túlságos nagy rendibírságolást, amelyben a jegyzői karnak állandóan része van. Magam, aki szorgalmas ember vagyok, híve vagyok annak, hogy nagyon rigorózusan kezeltessék mindenki. Aki az államtól vagy közülettől elfogad fizetést» annak. becsületesen, szorgalmasan és egész képességével kell (munkaadójának rendelkezésére állania. Nem akarom én a hanyagságot és a rendetlenséget védelmezni, eszemágában sínes, de amikor azt mondja az egyik felszólaló valamelyik gyűlésen, hogy a jegyzői karra több bírságot vetettek ki a hatóságok, amint a többi állami tisztviselőkre együttvéve, ez mégis olyan adat, amely kell, hogy megdöbbentse az embert. Ez éppen olyan, mintha azt mondják egy iskoláról, hogy abban az érettségi viasgán negyven tanuló közül harmincöt megbukott, s ezzel szemben egy másik iskolában negyvenöt tanuló közül csak tizenöt bukott meg. Igaz, hogy az előbbi iskolánál a tanulókban vagy a tanárokban is lehet hiba, de az ott megbukott tanulók sziáma mégis abnormális szám, amely fölött komolyan kell gondolkozni. Azonkívül^ azt is látom, hogy a jegyzői kar bírságolására sokféle hatóságnak van joga. Azt látjuk, hogy iha a gyeplőt többen fogják, az sohasem jó; nem jó még a teherhordó lónál sem. Mindig az az ideális, ha azt a gyeplőt egy ember fogja. Azt gondolom, az a helyes, ha a belügyminiszter úr a főszolgabírót teszi meg a jegyzői kar egyedüli felettesének és megmenti őket attól, hogy az adóhivataltól kezdve minden hatóság bírságolhassa, olyan is, amely nem is tudja jól megítélni a jegyzőnek szerepét abban a munkában. Ezért azt kérem a belügyminiszter úrtól, hogy e tekintetben próbáljon rendet teremteni, mert ez elkeserítő a jegyzői karra és azonkívül nem is igazságos és nem is méltányos. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Azonkívül legyen szabad niég a belügyminiszter úr , figyelmébe r ajánlanom azt is, hogy az adóhátralékokkal és az adóügyi jegy- • zők egyik-másik visszaélésével kapcsolatosan a jegyzőre milyen felelősség hárul. En láttam úri és jó familiákat összeomlani azért, mert a jó jegyző mellett ott volt a rosßz' adóügyi jegyző, aki elvitte annak a községnek pénzét. Összeomlik az a jegyzőfamilia^ tönkreteszünk familiákat csak azért, mert a jegyzőt felelősség terheli, mert az egész összegért a jegyzőt teszik felelőssé, aki úgyszólván jobbágy lesz lassacskán és fel nem. szabadul ezeknek a terheknek fizetése alól. Mélyen t. Képviselőház! A költségvetéssel kapcsolatosan kívánom csak megemlíteni, még mielőtt befejezem beszédemet... (Mozgás' és zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Frühwirth Mátyás: A községek háztartásánál okvetlenül szükségessé válik, hogy az 50%-os keretet megváltoztassuk. Lehetetlennek tartom, hogy egyforma mértékkel mérjünk a jobb helyzetben lévő községeknél éppen úgy, ülése 1930 május 23-án, pénteken. 295 mint a rossz helyzetben lévő községeknél. Azt kérem a belügyminiszter úrtól, hogy ezen az állapoton okvetlenül segítsen, mert látjuk, hogyan készülnek azok a költségvetési tételek a községeknél. Akárhányszor látszat-költségvetési tételek azok, és láttam jegyzőket izzadni azon, hogy miképpen hozzák rendbe költségvetésüket. Ezt tudjuk mink, amint tudják a szakemberek valamennyien. Ezen úgy lehet segíteni, ha az élethez közelebb hozzuk a felaidatokat. A közigazgatásnak az a feladata, hogy az életet próbálja rendezni. Ha rendezetlen dolgokat hagyunk a községi életben, amelyek ellentétben vannak magával az élettel, és nem szabályozzuk ezeket a kérdéseket, olyan helyzet alakul ki, amelyen okvetlenül segíteni kell, ha azt akarjuk, hogy a közigazgatás haladjon magával az élettel. Ezeket voltam bátor a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, és tisztelettel kérem, hogy ezeket a hajókat, amelyeket voltam bátor megemlíteni, kegyeskedjék a végrehajtásnál figyelemlbe venni. Elnök: Szólásra következik? t Fitz Arthur jegyzői: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert; T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Engem erre a felszólalásra az igen t. belügyminiszter úrnak a választójogi törvényre vonatkozó nyilatkozata késztet, amely szerint, hivatkozva a miniszterelnök úrnak tavaly tett kij elentésére, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem tavaly, a folyó évben!) és azt megismételve, kijelentette, hogy a kormány nem foglalkozik azzal, hogy a legközelebbi időben a választójogi reformmal a törvényhozás idejét igényhevegye. Egyúttal hangsúlyozta a t. belügyminiszter úr, hogy a titkos szavazás kétségtelenül bent van az egységespártnak programmjában. Ezt a hangoztatást nagyon könnyen nélkülöztem volna, mert végre oda jutunk,^ hogy a t. egységespárt programmjának kétféle pontjai vannak; olyanok, amelyek azért vannak a programmban, hogy megvalósíttassanak és olyanok, amelyek azért vannak ott, hogy meg ne valósuljanak. (Tetszés a baloldalon— Bródy Ern ő : Kirakatnak !) őszintén szólva lelkiismeretem parancsolja nekem, hogy a legsürgősebben felszólaljak ebben a kérdésben, ámbár azt huzamos abb r idő óta nem tettem; nem mintha meggyőződésem megingott volna, hanem azért, mert azt tapasztaltam, — ami engem igen kellemetlenül érintett — hogy azután az ország ellenségei az én nyilatkozatomat felhasználták a magyarországi állapotok befeketítésére. De most végre ez a szempont sem gátolhat meg engem abban, hogy fel ne emeljem szavamat és ne mutassak rá a t. kormány ebbeli sine die halogató taktikájának és eljárásának közveszélyes voltára. (Élénk helyeslés. — Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Közveszélyes ez éppen azoknak a konzervatív érdekeknek szempontjából amelyeket a t. kormány szerintem nem helyesen képvisel, de amelyeknek megóvása kétségtelenül szándéka. Nem méltóztatnak talán az urak tudni, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy milyen mélyreható elkeseredettség uralkodik az országnak széles rétegeibenl (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez az elkeseredés természetesen, amikor minden bajt a kormánynak akar .tulajdonítani, túlzásba 'megy. Ez a dolog természetéből folyik és mindig így szokott lenni. De engedelmet kérek, nincs veszedelmesebb dolog, mint az ilyen elkeseredett, az ilyen kihegyezett hangulatoktól elvenni a legális megnyilvánulás le44*