Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-390
/ Az országgyűlés képviselőházának 390. ülése 1930 május 13-án, kedden. 21 fizetők tulajdona lenni, azok felett szabadon rendelkezhetnek és így nincs^ jogi alapja annak az állításnak, hogy magyar állampolgárok fizetései mennek .a különböző kártérítési alapokba. Ez a megállapítás figyelmen kívül hagyja azt, hogy kompenzációs tárgyalásoknál nem a fizetésnek és az átutalásnak fizikai vándorlása és útja a fontos, hanem a tárgyaló feleknek megnyilatkozott intenciója és azok a momentumok, amelyek előre eldöntik, hogy a teljesített fizetések mire fordíttatnak. (Igaz! Ügy van! a haloldalon.) Már pedig, hogy ebben az ügyben az intenció az volt, hogy a kisentente garanciákat kapjon arra, hogy passzív^ szaldóval nem fogja végezni a háború likvidálását, azt nem egyszer őszintén és uyiltan kimondották, és enj nek az intenciónak perfektuálására, lehetővé tételére kellett a magyar fizetésekből a különböző alapokat megteremteni. Ennek az alapján én a magam részéről, úgy, amint a pénzügyi bizottságban benyújtottuk Sándor Pál képviselőtársammal és barátaimmal azt az indítványt, hop-v az itt^ szóbajövő kártérítések bizonyos vagyondézsmával legyenek megróva, különféle háborús igények, de elsősorban a hadikölcsönök támogatása r szempontjából mindaddig, míg a törvényhozás a valorizációt keresztül nem viszi, ezt az indítványt itt megismétlem. (Szilágyi Lajos: Beméljük, hamarább viszik keresztül a valorizációt!) Benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy haladéktalanul nyújtson be törvényjavaslatot, amely a most becikkelyezett egyezmények által alapított különféle alapokról kártérítésben részesülő egyénekre a kártérítés 25% erejéig vagyondézsmát vet ki. E vagyondézsma eredménye a hadikölcsöntulajdonosok támogatására fordítandó mindaddig, amíg azok valorizációja iránt a törvényhozás nem intézkedik.» Elnök: A t. képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni, vagy kérni a beszédidő meghosszabbítását 1 ? Rassay Károly: Tisztelettel kérek, félórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni a meghosszabbítást? (igen!) A képviselő-úrnak még félóra áll rendelkezésére Rassav Károly: T. Ház! Az én véleményem szerint a határozat ellen elhangzott érveléseket nem lehet jogosaknak és igazságosaknak elfogadni. (Halljuk! Halljuk!) Arra hivatkozik az egyik érvelés, hogy lehetetlen az, hogy az állampolgároknak egy kategóriája teljesítse azt a kötelezettséget, amelyet az állam minden polgárának kell teljesítenie. Minden kormány hivatkozhatik erre, de nem hivatkozhatik a jelen kormánv. amely ezt a tételt a maga gyakorlati politikájában megtagadta, mert a háború költségeit, amelyeket minden polgárnak kellene viselnie, rászorítja a hadikölesönökre, a románkárok megtérítéséről, amelyeket az egész országnak kellene viselnie, lemondott és mindezeknek a károknak viselését ráhárította <a károsultaknak egy csoportjára % ellenszolgáltatás nélkül, kizárva, minden kártérítés lehetőségét. (Zaj ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A hadiárvák másfél pengőt kapnak egy hónapra!) Megfordítom a tételt; Szabad-e annak megtörténnie, hogy egv országban, amely egy világkatasztrófán ment keresztül, csak egy kategóriája legyen a társadalomnak és pedig egy szűk kis kategóriája, mely az állam áldozatkészségéből kártérítéshez, tud jutni, akkor, asmikor a legszegényebbek, a legnyomorultahbak ehhez a kártérítéshez nem tudnak jutni. (Rothenstein Mór; Komiszság! — Zaj a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Micsoda kifejezés ez?) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat inparlamentáris kifejezéséért rendreutasítom. (Propper Sándor: Találóbb szóval nem fejezheti ki.) Propper Sándor képviselő úr azonosította magát azzal a kifejezéssel, amelyért a közbeszólót rendreutasítottam, öt is 'rendreutasítom. Rassay Károly: Lehet-e az, t. Ház, hogy a kormány az igazságosság iránt olyan érzéket tanúsítson, hogy amikor ezekkel a szerencsétlen nyomorultakkal szemben a non possumus álláspontjára helyezkedik, akkor függetlenül ezektől az egyezményektől, már egy évvel előre azzal a bölcs előrelátással rendelkezik, hogy az ezekből az összegekből leendő vásárlások mind illetékmentességet élvezzenek. Ezt beiktatatták velünk egy évvel ezelőtt a törvénybe, ott van a törvénytárban, t pénzügyminiszter úr, méltóztassék megtudni, hogy itt a vásárlásoknál jövedelemre nem számíthat, mert már eleve kizárták, hogy átruházási illetékeket kelljen fizetni azok után a vásárlások után, amelyek ezekből az Összegekből fognak eszközöltetni. Bocsánatot kérek, méltóztassanak más érveket felhozni, de az igazság és méltányosság érveit ezzel az indítvánnyal szemben azok részéről, akik a maguk politikájában az általam vázolt utat követték, igazán nem lehet szembeszegezni Azt mondotta a t. előadó úr, hogy a tulajdonjog szentsége az, ami szembenáll ezzel a javaslattal. (Zaj a baloldalon, — Farkas István: Az emberi élet nem szentség?) Ezzel az argumentummal nem sokat kell foglalkoznom. Hát a t. képviselőtársamnak lelkiismeretét a tulajdonjog szentsége szempontjából háborította fel, amikor a román károkról a miniszterelnök úr a tulajdonosok megkérdezése nélkül lemondott? (Gróf Bethlen István miniszterelnök taaadólag int) Nem háborította fel, amikor évekkel ezelőtt megtették azt. hogv a jóvátétel céljából Jefoglalt hajókat illetőleg kizárták a kártérítési kötelezettségét az egyes érdekelt vállalatokkal szemben, dacára annak, hogy a békeszerződés szerint Magyarország kötelessége- hogy a saját állampolgárait kártalanítsa? Csak most fedezi fel a t. előadó úr ezt az argumentumot? Ne méltóztassék elfelejteni, itt nemcsak arról van szó, hogy ezek az optánsok ia maeyar állampolgárok adófizetőinek hozzájárulásából kártalaníttatnak-e vagy sem. Itt még egy kérdésről van szó. Evek óta feküdt ez az optánsügy a világ előtt s merem állítani, hogy a. magyar államnak nem volt még egy problémája, amely annyi súlyos millióba került volna, mint ennek az ügynek megoldása és akkor azt mondják nekem t. képviselőtársaim, hogv nincs morális alaoia annak az indítványnak, amit benyújtunk. Hát azok az ügyvéd urak, akik ebben az ügyben tehetetlenek volta.k, mert ezt saz ügyet csak a magyar állam súlya és áldozatkészsége vitte diadalra az optánsok érdekében, nem találták a morállal ellenkezőnek, hogy a saját magnk számára 10%-ot kikössenek honoráriumképpen? (Felkiáltások a, jobboldalon: Kik ózok? — Lakatos Gyula : Tessék alanosabb nyilatkozatot tenni! — Esztergálvos János: Mondjon le a hadirokkantak részére! Marad még önnek elég! — Lakatos Gyula: Nem kaptam sem 10%-ot. sem 5%-ot. sem 3%-ot, sem 2%-ot! — Felkiáltások a baloldalon: Hanem?! — Zaj balfelől.) Elnök: Lakatos képviselő urat kérem, ne szóljon közbe!
