Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

288 Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. kolportázsjoga van, az olyan újság, amelyet bárki bármikor szabadon terjeszthet. Ennek ellenére, tehát a törvény világos rendelkezései ellenére az alispán az ítéletet helybenhagyta. Az illető megfellebbezte ezt az ítéletet a belügyminisztériumhoz, és a belügyminisztérium harmadfofkűlag ugyancsak helybenhagyta. Ötven pengőt fog tehát fizetni Gui yhó József nyúlfalusi lakos azért, mert bent járt Győrben, vett három Népszavát és véletlenül a vendéglőben levő barátai között a három Népszavát ingyen szétosztotta. (Fáy István: Miért vett hármat? Elég egy is! Látszik a tendencia, hogy terjeszteni akarta!) Senki sem tilthatta meg neki, hogy hármat vegyen. Odáig még rem jutottunk, hogy az egységespárt még az agy velőket is uniformizálja, bár, ha Isten sokáig éltet, még eljuthatunk. í)e egyelőre joga van valakinek akár 50 kolportázsjoggal bíró újságot megvenni és joga van barátai között szétosztani, ezt nem lehet megtiltani. Nekem szent meggyőződésem és ennek a polgárnak is, és az összes ryúlfaluisi polgároknak is, hogyha ez nem Népszavát vett volna, hanem kormánypárti lapot és azt osztotta volna szét a vendéglőben, egy fillérre sem büntették volna meg. A törvénynek ilyen egyoldalú alkalmazása ellen tehát feltétlenül tiltakozni kell. (Rassay Károly: Mi közük van hozzá, hogy hányat vesz? — Fáy István: Hiszen látszik a terdencia! — Rassay Káro.y: Hát a hatóságoknak lehet előfizetni a kormánypárti lapokra? Ott nem látszik a tendencia?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Malasits Géza: Nem akarok a képviselő úrral vitába szállni- csak kérem hogv "zíveskedjék az 1914 : XIV. tcikk 29. §-át elolvasni. Ha abból kiolvashatja, hogy ezt az embert meg lehet büntetni, akkor nem szóltam semmit sem, de ezt jogászokkal együtt állapítottuk meg, bogy semmiféle törvényes szabályba nem ütközik érnek az embernek eljárása; tisztán csak azért büntették meg mert szocialista. Budapest környékén lévő falvakban — akár a hatvani, akár a szolnoki vonalat nézzük, akár más vonalat nézünk — a lakosságra azért zúdul a pénzbüntetéseknek ez az áradata, mert a csendőrség tudja, hogy akik a pályaudvaron állnak és várnak a reggeli vonatokra, és azok, akik azokban a falvakban laknak. szociáldemokrata meggyőződésű munkások. Azért büntetik őket és azért van ott aránytalanul sok büntetés, ami ellen nekem tiltakoznom kell. T. Ház! Szóbakerült a névjegyzék Összeállítása. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez igen hatályos eszköz lesz arra, hogy a választókat kiirtsák. Nem beszélek a fővárosról, ahol Petrovácz t. képviselőtársam elárulta azt a szándékot, amely őket vezeti, hogy a legközelebbi községi választáson alaposan megritkuljon a választók száma. Bizonyára a zsidó nevű és a szocialistaszagú választókról lesz szó. Ezt körülbelül kerületenként meg lehet állapítani. Például a XII-es választókerületben erős irtás lesz, mert ott a demokraták és szocialisták vannak többségben. A külvárosokban erős irtás lesz, mert feltehető, hogy a szociáldemokraták nem a Belvárosban vagy a Várban laknak, hanem az Angyalföldön vagy a Csikágó^ szűk sikátoraiban. Ott tehát erős irtás lesz és ezen nem változtat semmit az sem, hogy a miniszter úr kijelenti, hogy csak a kétségesek tartoznak igazölni állampolgárságukat és csak a kétségesek tartoznak a szükséges okmányokat beszerezni. Kii állapítja ímeg, hogy ki a kétséges? Ugyebár a polgármester és miután a polgármester egymaga 300.000 választópolgár dolgát nem tudja ellátni, tehát egy hivatalra bízza ezt a funkciót. Ennek a hivatalnak a tagjai a többségi pártnak a hatássá és befolyása alatt állván. — külön-külön vagy a Fanisz.-hoz tartoznak, vagy kongreganisták — tehát ezer módja van a befolyásolásnak arra nézve, hogy mindenkit, akiről feltehető, hogy zsidó és demokrata, és mindenkit, akiről feltehető, hogy ellenzéki és szocialista, kétségesnek találjanak és az a választó aztán lóthat-futhat, szaladhat s fizethet, hogy csak úgy nyög belé, amíg igazolni tudja, hogy magyar állampolgár. Tetszik tudni, hogy mi az az állampolgárság igazolása? A napokban alkalmam volt ilyen dolognak a szenvedő alanyát látni. Egy Pécsen született, csepeli illetőségű magvar állampolgárt felszólít a pénzügyi hatóság, hogy az italmérési jog további gyakorlása^ tekintetében igazolja magyar állampolgárságát. Hiába hozott az illető egy félkiló okmányt, — katonai okmányait, születési és illetőségi bizonyítványát — azt mondták, hogy ez nem elég, tessék a belügyminisztertől egy állampolgársági okiratot hozni. Felmentem a belügybe egy egész rakás okmánnyal: születési bizonyítvánnyal, az apjának a születési bizonyítványával, (Bródy Ernő: Himlőoltási bizonyítvánnyal]) katonai elbocsátó levéllel, azzal a bizonyítvánnyal, amelyben Osenel község igazolta, hogy ez az^ ember csepeli illetőségű, szóval egy rakás okmánnyal. Azt mondták erre a belügyminisztériumban, hogy ez nem elég, hanem, miután az apja 1851 után született, igazolja, hogy az öregapja hol született s hozza el annak a születési bizonyítványát, azonkívül igazolja hitelt érdemlőleg, hogy 1921 március nem tudom hányadikán már Csonka-Magyarország területén^ lakott s akkor majd kiállítják számára az állampolgársági okiratot. Olyan drótakadályok és spanyol-lovasok merednek tehát a választók elé, amelyeket szimpla választó áttörni nem tud. Ez az egész intézkedés csak arra való, hogy vegszálják a választópolgárokat. ÍScitovszky Bélai belügyminiszter: Hogy hívják az illetőt?) Fingerhut Ferenc, cseDeli illetőségű és szocialista, ez elég. Sajnálom, hogy nem hoztam el az iratokat, de majd elhozom, mert úgyis fel kell mennem ismét a belügyminisztériumba pótlás végett. T. Ház! Ugyanilyen vegzatórius eljárás az is. ami az 1925. évi választási törvényben foglaltatik, hogy nevezetesen a nviltszavazásos kerületekben a szavazatszedő küldöttség elnöke a zárórát délután 2 órakor már elrendelheti. (Rassay Károly: Ezt láttuk már Nagykanizsán!) Ennek a következménye az, hogy a munkásválasztókat elütik a szavazás jogától. Mert mi történik? A választás napján a munkásokat berendelik munkára, amint az az 1926. évi választásoknál is történt, A munkásoknak tehát 2 óráig dolgozniok kell, 2 órakor Tíazabocsátják őket, akkor felülnek a vonatra s igyekeznek haza, hogy leszavazhassanak. . Mire a munkás haza ér, a csendőr az arcába nevet és azt mondja: «Mit akar? Hiszen 2 órákor már lezárták a szavazást!» A választók tízezreit fosztják meg a szavazás lehetőségétől azzal, hogy délután 2 órára tűzik ki a zárórát. Ennyire nyilvánvalóan még sem szabad kimutatni, hogy nem akarják a munkásválasztókat. Ennél sokkal egyenesebb és a magyar jellemnek sokkal megfelelőbb* eljárás, ha kimondják, hogy szegény munkásnak, a falu szegényének és szegény zsidónak nincs választójoga. Ez legalább