Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 289 magyaros és egyenes eljárás, és akkor nem kell ilyen jogászi furfangokhoz folyamodni, amelyek mind arravalók, hogy elüssék a választót attól a jogától, hogy szavazati jogát gyakorolhassa is. Ami most már a titkos választójogot illeti, végtelenül csodálkozom, hogy az igen t. egységespártban ülő urak közül egy sem áll lei és nem igazolja a híres magyar jellemmel a nyilt szavazásnak szükségességét. Csak egyet ajánlok az urak figyelmébe. Európában ma egyik-másik országban meglehetősen erős reakciós áramlat tapasztalható. így tudjuk, hogy Ausztriában a Heimwehreknek — akiket gazdag kapitalisták és gazdag földbirtokosok pénzelnek azért, hogy letörjék a szocialista mozgalmat — nyiltan bevallott céljuk az, hogy a szocialista befolyást a törvényhozásban, a városi és községi életben letörjék. De sem Pfriemernek, sem Stahlemberg úrnak, sem a Heimwehr vezetői közül egyiknek sem jutott eszébe, hogy a választás titkosságát meg kellene változtatni. Tehát a legszélsőségesebb reakció hívei ezek valamennyien, de még sohasem jutott egyiknek sem eszébe, hogy Ausztriában be kellene vezetni a nyilt szavazást, annyira természetesnek találják ezek a reakciós vezérek is, hogy ott az országban titkos szavazás van. Ott van azután Németország. Neon akarom az urak előtt ecsetelni Hugenbergéknek kétségtelen nagy befolyását, nem akarom ecsetelni, hogy mennyire támogatják pénzzel Hugenbergék és a német vasipar Hittleréket és a nemzeti szocialista mozgalmiat, amely nemzeti szocialista mozgalom sokszor véres excesszusokban tör ki. Figyelmesen elovastam Hugenberg írásait, beszédeit a német probléma megoldásáról, elolvastam a félbolond Hittlernek írásalt, de sehol nem tailáLtam annak nyomát, hogy akár a 'birodalmi gyűlési választásra, akár pedig az egyes tartományok és országok választására vonatkozólag akár Hittlerék, akár Hugenbergék követelték volna a titkos választás eltörlését és helyébe a magyar jellemnek megfelelő nyilt választójog behozatalát. Sehol sem látjuk ezt. Napjainkban úgyszólván a szemünk előtt született meg egy új önálló ország, a francia protektorátus alatt álló Szíria, független, önálló törvényhozással, már amennyire a francia póráz azt megengedi. De a választás abba a parlamentbe is titkos szavazás .alapján történik. Tehát a szíriai beduinok titkosan szavaznak. De nem kell olyan messzire mennünk, a havasi móc, a szegény román pakulár érett arra, hogy titkosan szavazzon, elleniben a magyar polgárnak meg kell mondania, vallomást kell tennie, gyónnia kell, hogy kire akarja adni szavazatát. Ha már minden drótakadályon, rettenetes nehézségen keresztültörte magát szilárd akarattal és szilárd jellemmel, ^akkor még nyiltan kell megmondania azt, hogy kire adja szavazatát. Ne csodálkozzanak tehát az urak, ha mi azt mondjuk, hogy reakciósak, ne csodálkozzanak azért, mert Európa legveszettebb reakciósainak, az osztrák Heimwehreknek, a német nemzeti szocialistáknak, Hugenbergéknek eszébe sem jutott soha azt követelni, hogy Ausztriában vagy Németországban a választójog nyilt legyen. Még az önök halványának, ideáljának, a háborúra uszító Mussolininek sem jutott soha eszébe, hogy Olaszországban nyilt szavazást vezessen be. (Zaj.) Csak Sztálin, a vörös pápa... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Malasits Géza: Csak Sztálin, a vörös pápa. akinek élete csupa rettegés, nem mer titkosan szavaztatni és önök sem mernek titkosan szavaztatni, mert életük csupa rettegés, mert nyomon kíséri lépteiket az a bűntudat, amelyet éreznek azért, amit tíz év .alatt a nép ellen elkövettek. '

t Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéseért rendreutasítoni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) Ki a következő szónok

1

? Pakots József jegyző: Éri Márton I Eri Márton: T. Képviselőház! Csak rövi-o den kívánok hozzászólni a tárgyhoz. Minden tekintetben azoknak a gyönyörű fejtegetéseknek hatása alatt állok, amelyek tegnap és ma az én igen t. kedves Csák Károly barátomnak ajkairól hangzottak el. Hiszen ez természetes is. Végre is egy emlőn táplálkoztunk egy egész életen át: a legjobban bevált intézménynek, a vármegyei intézménynek emlőin. En tehát hosszasabban nem akarok itt a címnél a közigazgatás^ elméletével foglalkozni, inkább reflektálni kívánok Bródy Ernő igen t. barátomnak, az ő beszéde alkalmával tett egyik megjegyzésemre adott válaszára. Neveztesen azt a kijelentést tette, hogy ő sem vár feltétlenül boldogabb Magyarországot attól, ha behozzuk a titkos választói jogot. (Bródy Ernő: Nem azt mondottam, hogy nem várok, hanem csak azt mondottam, hogy az Ígérvény, lehetőség a jövőre, hogy a helyzet megváltozik!) T. Ház! En tisztelem mindenkinek a meggyőződését; (Bródy; Ernő: De bebizonyult. hogy a nyilt szavazás nem volt megfelelő!) ha a t. túloldal az ország boldogulását, a nemzet jobb jövőjét egy titkos választási rendszer behozatalában látja és küz~d érte, akkor nekem ez ellen kifogásom nem lehet Viszont én még abban az esetben is, ha reakcionáriusnak is tartanak, nyiltan kimondom, hogy mert magyar ember vagyok, mert szeretem a hazámat, mert féltem a nemzetemet, éppen azért nem vagyok a titkos választás mellett. (Rassay Károly: Hiszen benne van a programmban! Hát, mi van abban a programmbanl? Benne van, vagy nincs?) Mindjárt kifejtem. Ha tehát Bródy Ernő t. barátom sem meri állítani, hogy a titkos választás behozatala feltétlenül az ország boldogulásához vezetne, akkor az én szerény felfogásom szerint ez sötétbe való ugrást jelent. Egy esetben belemegyek a titkos választás behozatalába, akkor, ha az értelmiségre alapított választójog mellett rendelik el a titkos választást, de az általánosság mellett én a, haza veszedelmét látom. Ez az én tiszteletteljes meggyőződésem. (Rassay Károly: Hát Angliában mi van? 21 év!) Fejlettebb viszonyok vannak ott, mint nálunk. (Bródy Ernő: Magyarország mindenre fejlett, csak erre nem!) Most röviden csak egy kérdésre akarok rámutatni, amely, azt hiszem, a belügyi adminisztrációnak a legrövidebb Időn belül megoldandó feladata. (Rassay Károly: Az ajánlási csalások! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly* Az ajánlási szisztéma, aequale: csalás!) Elnök: Csendet kérek! Éri Márton: Ez a kérdés a községi háztartás kérdése. ígéretünk van úgy a belügyminiszter úr, mint a pénzügyminiszter iir részéről is, hogy a községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot még az idén beterjesztik. (Rassay Károly: Abból nem lesz pénz, csak törvény lesz!) T. Ház! A vármegyém egyik főszolgabírájától kapott felvilágosító értesítés alapján rövid tájékoztatást kívánok nyújtani arról, no-