Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. nem volna meg a belügyminiszternek az a szabadabb keze, amelyre feltétlenül szüksége van; sőt még minden tekintetben ez sem elegendő, mert ha én azokról a visszaélésekről, amelyek az egyesülési jog terén különösen a legszélsőségesebb irányzatok részéről történnek (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), pl. főleg az úgynevezett ifjú munkások beszervezésével kapcsolatban a t. Ház elé adatokkal jönnék, akkor el méltóztatnának ámulni, hogy mi minden lehetséges. az egyesülési jog alapján! Én tehát éppen azért kijelentem, felelősségem teljes tudatában, hogy nem fogok az egyesülési jogra vonatkozólag törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Viczián István: A Természetbarátok Egyesülete furcsa dolgokat csinál!) Propper Sándor képviselőtársam két kérdést adott fel nekem és pedig az egyik szintén egy konkrét esetre vonatkozott, hogy t. i. valaki kikerült a toloncházlból és azután a detektívek üldöztetése révén szabad vadja az országnak, sehol fejét le nem teheti. Hát ha képviselőtársam megmondja a nevét az illetőnek, utána tudok a dolognak érdeklődni, de így egy konkrét esetből megint általánosítani, igen helytelen és igen bajos, de megszoktam arról az oldalról ezt a taktikát. Ugyanúgy tette a Fischer Zsigmond-féle Belgrádban vállalt munkával kapcsolatban, ahol három munkásnak az útlevele állítólag nem adatott ki. Érdeklődtem a dolog iránt, de mert a három, munkás nevét szintéin nem tetszett megmondani, természetszerűleg felvilágosítást nem tudtam kapni. Általánosságban, tekintettel az, itteni nagy munkanélküliségre, nem gördítünk akadályt a munkásoknak külföldre való kimenetele; tekintetében, ha ez nem bír a kivándorlás jellegével éls különösen nem gördítünk akadályt akkor, ha maguk a munkaadók és külön a szakszervezetek is felelősséget vállalnak abban az irányiban, hogy az illető munkások nem kivándorlás céljából mennek ki. Ha ezt a garanciát megkapjuk, semmi nehézség sincs a munkások útlevelének kiadatása tekintetében. Ez az elvi álláspontunk. Felhozott képviselőtársam mélg 1 két olyan kérdést, amelyek a váci járásban lévő Felsőgödire vonatkoznak. Nékem ez megütötte a fülemet, mert egy egészen hasonló beadvány féle vagy akta is volt, vagy felhívatott ilyenre a figyelmem és tudtam, hogy ebben a kérdésben intézkedtem'. Tényleg, folyó év május 6-án Felsőgöd képviselőtestülete a választást megtartotta és folyó hó 24-ére van a közséigi elöljáróság, választása kitűzve. Képviselőtársam felszólalása tehát már idejét múlta, mert hiszen ez egy régi dolog 1 . Emlékszem, hogy februárban ez az ügy nálam volt és hogy a főispán úrtól akkor azt a felvilágosítást, kaptam, hogy a tavasz folyamán ezek a választások oneg lesznek tartva. Ugyanígy volt szíves más, —jobb hiányában — egy 1924—25-ik évből való ügygyei itt előhozakodni, de maga is érezvén, hogy sántít argumentációja, ebben a kérdésben szépen lenyelte a képviselő úr annak az aktának a számát, amely az 1924—25. évre szólt, bizonyítani akarván vele azt, hogy milyen tekintélye van a belügyminiszternek a tisztviselőkkel szemben. Ez nem az én időmben, történt és ott valami szálán- és lysoform-kérdésről lévén szó, kijelenthetem, hogy a belügyminiszter nem igen szokott foglalkozni ilyen kérdésekkel, de ha akkor a hatóságok egy rossz anyagról jobb anyagra hívták fel a figyelmet, elvégre ebben is csak a imaguk kötelességét teljesítették. Annak természetesen nem vagyok barátja, hogy ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 271 a hatóságok! egyes cégeket vagy egyes ágakat favorizáljanak, mert lehet a hirdetésekben megtenni, hogy figyelmüket bizonyos dolgokra felhívják, hiszen az a haladással jár, de hogy rákényszerítsék, vagy külön felhívják a hatóságok figyelmét erre, ezt én a magam részéről sem tartom helyesnek. Szabó Iván igen t. 'képviselőtársam egy nagy problémát hozott ide a Ház elé: a tanyakéírdést. Én az első lépést erre 1927 folyamán megtettem volt. Nem egészen tudom osztani felfogását abban, hogy ez az állaim feladata volna. Itt az áldozatokat elsősorban maguknak a városoknak kell meghozniuk; de nem is áldozatot, hanem a nagyközönség érdekében való szolgálatot kell a városoknak hozniok, mert szoknak a városoknak, amelyeknek 60—80 ezer holdas határuk van, és maguknak is ebből meglehetősen nagy vagyonuk van m majdnem ugyanennyi a városnak is a vagyona, azoknak maguknak kell a községesítést megalkotni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De ehhez bizonyos gesztus kell, amelyet, sajnos, rendeletem alapján egy város sem tett meg, és ha ezt a maguk belátása szerint nem tudják megtenni, akkor a belügyi kormányzatnak nem marad más feladata, mint igenis, törvényhozási úton keresse a kérdés megoldását. Az teljesen lehetetlen, hogy létesüljenek a tanyavilágban élők pénzén gócpontok, városok, amelyekben a kultúra tündöklik, de azok, akik ehhez a maguk adófilléreivel hozzájárultak, annak élvezetéhez ne tudjanak hozzájutni, mert feneketlen sár választja el tőle őket és mert a város a külső perifériákra semmit sem kíván áldozni, holott ott már egész községek fejlődtek ki. Ehhez előkelő gesztus kell, ezeket tessék függetleníteni és új községalakításokat lehetővé tenni akkor, ha az ilyen leszeparált és levágott testrésznek a maga létfenntartásához szükséges anyagi eszközei megvannak. (Helyeslés.) Ez az első feltétele annak, hogy a községesítések ebből a tekintetből lehetségesek legyenek. F. Szabó Géza igen t. képviselőtársam és utána Rothenstein igen t. képviselőtársam a munkavédelemi kérdését hozta elő. A munkavédelem fenntartását a magam részéről is ezidőszerint még szükségesnek tartom. (Helyeslés.) A tavalyi költségvetéssel szemben majdnem 50%-os redukció történt, a keretek fenntartását, a nyilvántartásokat azonban szükségesnek tartom. Ugyanazt a célt a szűkített kerettel is el tudjuk érni. Ma a kiadás körülbelül fele a réginek: kb. 3-^00.000 pengő, amely öszszegből munkavédelem a bekövetkezhető, de nem, várt esetekben a maga kötelességét feltétlenül teljesíteni fogja tudni. Rothenstein képviselőtársam felvetette itt a honosítás kérdését. Erre vonatkozólag is bátor leszek a magam, adatait megadni és ebben teljes cáfolatát adom azoknak, amiket Rothenstein Mór igen t. képviselőtársam, felhozott volt. Az 1928. évben a közjogi osztályba beérkezett kerek számban 78.000 ügydarab, 1929-ben 72.000 ügydarab, tehát 6000 ügydarabbal kevesebb, 1929 januárjában 22.000 ügydarab, 1930 januárjában 28.000 ügydarab, tehát 6000 ügydarabbal több, mint a megelőző év ugyanezen hónapjában. 1927-ben a hátralék összesen 70.000 darab volt, 1927-ben ez 36.000-re csökkent, 1928ban 12.000 darabra csökkent, 1929 májusáig ismét 20.000-rel emelkedett, míg- 1929 novemberében a hátralék mintegy 9000 darab volt. A mai hátralék körülbelül 4800 darab, az 1929—3Ü-i költségvetési év végéig, tehát június hó végéig ez a restancia 2500 darabra fog lecsökkenni és így a darabok között nem lesz régebbi, mint
