Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

272 Az országgyűlés képviselőházának 396. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 1930-ból eredő darab. (Helyeslés.) Ez körülbelül tíznapi hátralékot jelent, amelyet ha el tudunk, érni, a magam, részéről, teljes mértékben meg leszek elégedve. Ezt a nívót fenn kívánom tartani a jövőben is. Igen nagy és megfeszített munkát követeltem ettől az ügyosztálytól és az derekasan eleget is tett kívánságomnak, amennyiben sikeiült igen nagy munkamegfeszítéssel, igen nagy számú ügydarab elvégzésével nagy restanciát ledolgozni. Most már bátran mondhatom, hogy a kriptában — mert úgy hívták az,t a szobát, amely ilyen aktákkat. tele volt s amelyre nem voit ugyan ráírva, hogy «feltámadunk», — éneikül is feltámasztottuk az öszszes aktákat és a kriptát már be is csukhatjuk. A részletkérdésekkel így nagyjában végeztem. Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek azokra a lényegesebb kérdésekre, amelyek a vita során felmerültek. Méltóztatnak tudni, hogy az általános közigazgatási reform láncából eddig még csak két szemet sikerült kikapcsolni. Ez megtpirtént az 1929. évi XXX. tc.-neik és legutóbb a székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslatnak elfogadásával. Hátra van a programúinak még talán nagyobbik, de politikamentesebb része, és így ramélem, hogy a programúinak ez a része rövidebb 'dö alatt lesz letárgyalható és megvalósítható. Nem sorrend szerint kívánom felsorolni, de hogy melyek azok a törvényjavaslatok, amelyek még a közigazgatási reform egyszerűsitésével szoros kapcsolatban vannak; Itt van elsősorban az autonómiák htiztartásának kérdése. Ez. a legsürgősebb és ezt a javaslatot még a foyó év folyamán szeretném a t. Ház ele juttatni. A második a rendőrtől-vény, a harmadik volna a^ községi törvény, a negyedik a városfejlesztési törvény, az, Ötödik pedig a másodfokú közigazgatási bíróság megszervezése. (Helyeslés.) Ez volna a» a kódex, amely az egész közigazgatási reformot felölelné és amelyben megtalálnák a maguk megvalósítását mindazok a célok, amelyeket a reform kitűzése alkalmával magunk elé tűztünk. Ma elsősorban is a háztartás kérdésével kívánok foglalkozni. Röviden kívánom a t. Házat ebben a tekintetben tájékoztatni. (Halljuk! Halljuk!) Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a községeknél, épúgy a városoknál is, a háztartások a legszomorúbb állapotban vannak. Abban a gyorstempójú munkában, amelyet a törvényhozásnak — még a nemzetgyűlésnek — végeznie kellett, mindenkinek szeme előtt elsősorban az államháztartásnak rendbehozatala lebegett és ezt is kellett elsősorban rendezni. Természetesen a többi kérdések, amelyek ezzel kapcsolatban voltak, elnagyoltattak és — igen helyesen — nyugodtabb időkre bízattak. Ezek az idők elérkeztek és ezért vagyunk kénytelenek itt ezekkel a kérdésekkel most foglalkozni, hogy ezt az elnagyolást a detailokban is rendezzük. Kijelentem, hogy a háztartások kérdése egyike a legsúlyosabb problémáknak. Ezt a kérdést vagy ^megoldjuk radikálisan, vagy a magam részéről más megoldásra nem vállalkozom. Űj utakon kívánunk ebben a kérdésben járni, amelyhez én az egész Ház szíves támogatását kérem. Foltozással nem fogunk célt érni, nem fogunk boldogulni; (Úgy van! Úgy van!) ide komoly elhatározások kellenek. Ha ez az elhatározás, ez az útirány, amelyeket ebben a tekintetben kijelölni kívánunk, helyes, ne méltóztassanak semmitől sem megijedni. Méltóztassanak erre az útra rálépni; az^ első pár rögös lépés után nagyon sima útra fogunk akadni, amely mindenesetre meg fogja hozni a maga eredményeit és gyümölcseit is. Ebben a kérdésben az igen t. Ház figyelmét csak egy-két olyan adatra kívánom felhívni, amelyek filmszerű idevetítését adják annak, hogy milyen kérdésekkel kell itt tulajdonképpen megbirkóznunk. Mert nemcsak azoknak a kérdéseknek megoldásáról van itt szó, amelyek szorosan magában a háztartás keretében vannak. Ezek a kérdések könnyen megoldhatók, de sokkal súlyosabbak azok, amelyek a szorosan vett háztartás keretén kívül esnek s amelyek a terhek szempontjából sokkal súlyosabbak és sokkal nagyobbak, mint a háztartás keretein belül eső kérdések/ De a kettőt össze kell egyeztetni egymással, mert különben hiába hozzuk a háztartási törvényt; ha mi ott bármi Jót is alkotunk, az azonkívüli tényezőknek adunk lehetőséget arra, hogy leromboljanak minden jót, amit a háztartási törvényben megalkotni kívánunk. Itt rá akarok mutatni arra, hogy minő aránytalanságok és szélsőségek vannak pl

T az útadót illetőleg. Budapest útadóban fizet kereken 1.5%-ot, a többi törvényhatósági városok kereken 10%-ot, a megyei városok kereken 11%-ot, a nagy- és kisközségek szintén 11%-ot. Ha ehhez most hozzávesszük a közmunkákat, akkor a megyei városokban ez 8%, és a kisés nagyközségekben 19% többletet jelent. A kettő együttvéve: Budapest székesfővárosnál másfél százalék, a többi törvényhatósági városnál kereken 10%, a megyei városnál 20%, a nagy- és kisközségeknél pedig 31.5%. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Ha a háztartás kérdését rendezni akarjuk, ez ennek a kérdésnek megoldása nélkül nem történhetik. {Ügy van! a jobboldalon!) Ha veszem az összes községek költségvetéseit az 1928. évi költségvetések alapján, azt látom, hogy az. igazgatási költségek kitesznek kereken 33 milliót, a tűzrendészet 4 milliót, a köz- és állategészségügy 3 milliót, a tanügy és testnevelés 10 milliót, közművelődés és egyház 2 milliót, szegényügy és népjólét 1 milliót, à vármegyei hozzájárulás 13 milliót, összesen tehát 68 milliót. Ezzel szemben mint bevétel jelentkezik a községek részére 13 millió, úgyhogy itt 55 millió hiány mutatkozik. Az átengedett adók átlagban kitesznek 38 milliót, tehát a fedezeti hiány 17 millió. Ha azokat a szélsőségeket méltóztatnak venni, amelyeket itt igen sok képviselőtársam felhozott, ezek áz aránytalanságok a legnagyobb szélsőségekben mozognak. Ha most nézem, hogy az egyes vármegyék háztartási kiadása egyes címeken mennyi — csak az átlagokat fogom mondani (Halljuk! Halljuk!) — háztartási kiadásaik dologiakban 11.5%, beruházásban 2%, kórház- és közegészségügyre 1.5%, a vitézi rend segélyezésére 0.06%, kulturális és jótékonysági célra 1.3%, testnevelésre 0.83%, nyugdíjra 17.5%, (Erdélyi Aladár: Ez a borzasztó!) tűzrendészetre 0.09%, utakra rendes hitelből 42%, beruházásból 23%, tehát az összes 68 millióból az utakra esik 65%. A többi adminisztrációs kiadások tehát, amelyeket a vármegyék fedeznek, amelyekhez csak a vármegyék és községek járulnak hozzá, az állami hozzájárulás nélkül, körülbelül 35%-ot tesznek ki. (Zaj.) Hogy ez százalékokban az egyes községekre kiróva mit jelent, erre nézve csak a két szélsőséges számot adom. A legkisebb Békésben: 15.03%. a legmagasabb Szabolcsban és