Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

270 Az országgyűlés képviselőházénak 396, lés a jobboldalon és a középen.) Mert meg lehetnek arról győződve, hogy én is, és azt hiszem, mindenki — mert nem tudom feltételezni az ellenkezőjét senkiről — hisz és bízik a magyar tisztviselői kar jó erkölcsi felfogásában, tisztességében és becsületében (Ügy van! a Ház minden oldalán), és senki sem támadja meg azt addig, ameddig határozott bizonyítékai nincsenek az ellenkezőjéről. Gyanúsításokra pedig ne méltóztassék adni, mert én már nem egyszer jelentettem ki, hogy becsüljük más becsületét annyira, mint a magunk becsületét (Helyeslés a jobboldalon.), mert aki a más becsületét nem becsüli meg, — nyiltan kimondom — a magáét a legkevésbé becsüli. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam a névmagyarosítás kérdését hozta elő. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Nem tagadom, hogy képviselőtársamnak sok tekintetben igaza, van és én magam is helyeslem ezt a mozgalmat és kívánom, hogy ebben a mozgalmukban eredményesen is tudjanak működni és eredményeket is tudjanak felmutatni. Nem térhetek azonban el a magam elvi álláspontjától. A magyar név felvételénél ma a feddhetetlen előéletet feltétlenül megkívánjuk (Helyeslés.), mert a magyar név viselőjének elsősorban is feddhetetlen magyar érzésű és gondolkozású embernek kell lennie. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ettől az elvi álláspontomtól, igen sajnálom, nem áll módomban a jövőben sem eltérni. Egyébként ezt a kérdést a legmelegebben felkarolom (Általános helyeslés.) és mindenkinek megadom a lehetőséget, aki a maga nem magyar hangzású nevét magyarra kívánja változtatni. (Helyeslés.) Ezekben a kérdésekben a lehető legliberálisabban gondolkozom. Hogy egyebet ne mondjak, a folyó évben a tavalyihoz képest már ezerrel több névmagyarosítás történt. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez az adat is bizonyítja, hogy ezekben az ügyekben mi nem nehézségeket gördítünk az ügyek elintézése elé, hanem megvizsgálunk mindent, ami megvizsgálandó, és ha ebben a tekintetben kifogás nem emelhető, akkor a névmagyarosítás elé akadályokat nem gördítünk. (Helyeslés.) Ami a dupla névhasználatot illeti, itt nem osztozom képviselőtársam álláspontjában. Mozgalom indult meg dupla nevek felvételére, de nem abból a célból, hogy az idegenhangzású név mellé magyar hangzásút vegyenek fel, hanem az előkelőség okából kérik, mert megkülönböztet a többitől, és úgy látszik, a dupla névnek nagyobb a hatása. (Ugy van! a közßpen.) Ebből a szempontból semmi körülmények között sem vagyok a dupla névhasználat mellett, sőt a magam részéről ezeket a kérdéseket a legrigorózusabban bírálom el. (Helyeslés jobbfelől.) És azt se méltóztassanak szem elől téveszteni, hogy amikor a belügyminiszter a névmagyarosítás hatósága, egyúttal ma a nemességnek is legfőbb őre és legfőbb hatósága. Sem nemesi név engedélyezését, sem nemesi névhez hasonló, vagy oly jellegű nevek engedélyezését nem helyeselhetem, amelyek a nemesi név látszatát kelthetnék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ebben a tekintetben is a legrigorózusabb álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni abban a minőségemben, amelyben mint a nemesség főhatósága teljesítem kötelességemet. Teljesen osztom ebből a szempontból Meskó Zoltán t. képviselőtársam felfogását, hogy igenis, nemesi nevekre magyarosítani ne lehessen és én ilyeülése 1930 május 22-en, csütörtökön. neket, mint neveket, adományozni a magam részéről sem kívánok; igenis, megbecsülni kívánjuk a nemesi neveket, amelyeknek már történelmi hangzásuk is van, és amelyek évszázadok óta egyes családoknak jóformán privilégiumai is. (Helyeslés.) Szocialista képviselőtársaim igen érdekes taktikával egyes szórványos esetekből általánosítanak és mindig azt niondják, hogy itt Magyarországon gyülekezési jog nincs, hogy a panaszjogot elkobozzuk, nem engedélyezzük a munkásságnak a panaszjog érvényesítését és tömegesen szoktuk a gyűléseket betiltani. Erre vonatkozólag csupán száraz adatokat sorolok fel, amelyek éppen ennek az ellenkezőjéről tesznek tanúságot. Az idén is sokkal több gyűlés engedélyeztetett és kevesebb nem engedélyeztetett, mint a múlt években. Minden egyes betiltásnak megvan a maga oka. Nekünk rendészeti és állambiztonsági szempontból kell elbírálnunk ezeket a dolgokat és ebben a tekintetben nem hagyjuk magunkat ezekkel az egyes szórványos felszólalásokkal és esetekkel sem befolyásoltatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi ismerjük a szituációt, sokkal jobban, mint igen t. képviselőtársaim ismerik és éppen ezeknél a kérdéseknél mi a legrigorózusabban járunk el; d^ ahol okunk nincs, ott a legnagyobb készséggel és örömmel engedélyezzük ezeket a gyűléseket. Az igen pontosan készített és összegyűjtött statisztikai adatok alapján az összehasonlítás az 1928. és 1929. év között a következő: 1928-ban kérelmeztetett összesen 5693 gyűlés, 1929-ben 4951. Betiltatott 1928-ban 246 és 1929-ben 179. (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát!) Ezekből a szociáldemokraták által kérelmezett gyűlés volt 1928-ban 1112 és 1929-ben 1169. Betiltatott 1928-ban 92, és 1929-ben 67. Ebből méltóztatnak látni, hogy ezek a számadatok teljes mértékben megcáfolják a képviselő uraknak állításait és én, Malasits Géza t. képviselőtársam szavaival élve, igenis, élénk cáfolatát adom nem a belügyminiszteri kijelentéseknek, hanem t. képviselőtársaim kijelentéseinek. Én legalább adatokkal szolgálok, t. képviselőtársaim ellenben mindig csak egy-egy szórványos esettel szoktak idejönni és ebből méltóztatnak akarni ezer gyűlés engedélyezését is tagadásba venni, amikor pedig több ezerre megy az engedélyezett gyűlések száma. (Viczián István: Ők nem tartanak közgyűlést a szakszervezetekben soha, pedig ott szabad volna, sőt kellene! —Derültség.) Ezzel a kérdéssel foglalkozott, inkább elméleti szempontból, Csák Károly igen t. képviselőtársam is, már tudniillik a gyülekezési és egyesülési jog kérdésével. Ha talán felfogás tekintetében nüanszbeli eltérés is van közöttünk, mert az én felfogásom szerint a gyülekezési jogot inkább volnék hajlandó törvénybe iktatni, de az egyesülési jogot semmi szín alatt sem, mert én... (Csák Károly: Én is ezt mondottam!) Azt hittem, hogy megfordítva tetszett mondani. Bocsánatot kérek. Ha így mondotta, akkor helyesen mondta, de nekem valamiképpen mégis feltűnt, azért is jlegyeztem fel magamnak. Annál jobb, ha így méltóztatott gondolni. (Helyeslés.) A gyülekezési jog terén sokkal könnyebb ezt a kérdést megoldani, az. egyesülési jog terén azonban sokkal nehezebb. Én, aki igen behatóan ismerem ebből a szempontból az ország helyzetét, a legnagyobb veszedelmet látnám abban, ha az egyesülési jog terén ma