Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. kell és 16 százalék marad más célokra. Ez nem lehet egészséges állapot. (Scitovszky Béla belügyminiszter; Ez a dolog természete!) Beteg állapot az, ha 84 százalékot kell személyi járandóságokra elkölteni és más, nemes célokra nem futja. Ennek következtében nem volt a belügyminiszter úr abban a helyzetben, hogy eleget tehessen a pénzügyminiszter úr kívánságának,' hogy^ ». költségvetést öt százalékkal csökkentse ée így iá takarékoskodás csak 0.5 százalékot eredményezett. (F. Szabó Géza: Az is sok!) Ha azonban ezeket a számokat közelebbről nézzük és vizsgáljuk azt ás, hogy idevonátkozólag mit mondanak a zárszámadások, akkor meg kell állapítani, hogy a zárszámadások szerint a belügyi költségvetésnél 7 millió túlkiadás jelentkezett. Ha tehát itt 0.5 százalék takarékoskodást mutat ki a belügyminiszter f úr és az év folyamán hasonlóan túl fogja lépni ,a kereteket (Kabók Lajos: Egészen bizonyosan nem? — Scitovszky Béla belügyminiszter; Egészen bizonyosan nem! — Jánossy Gábor: Ön jobban tudja? — Kabók La Jos: Majd meglátjuk!), akkor takarékosságról nem lehet beszélni és inkább megtévesztése a nagyközönségnek azzal dicsekedni, hogy a kiadások csökkentek, de a zárszámadások azt mutatják, hogy ez csak látszat volt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De indokolt a zárszámadás!) Indokolni, igen t. miniszter úr (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nehéz!) mindent lehet. (Kabók Lajos: A gyűlés betiltását is könynyen megindokolta a miniszter úr! Könnyű indokolni!) Ha van minisztérium, ahol a bürokrácia túlteng, úgy a belügyminisztérium az. Fejtegetéseim folyamán bizonyítani fogom, hogy ez így van. Az igen t. előttem szólott Szabó Géza képviselőtársam azt mondotta, hogy^ ez ,a tárca a belrendnek a tárcája és ezért érthető, hogy itt megtakarításokat nem lehet eszközölni. (F. Szabó Géza: Ügy van!) és felemlítette, hogy a nemzeti munkavédelmi hivatal milyen üdvös, hasznos (Kabók Lajos: Az gyönyörű intézmény! — F. Szabó Géza: Bizony, gyönyörű!) intézmény. En ezzel szemben azt állítom, hogy ez a tétel teljesen felesleges tétel. Ez luxus-berendezés. (Br. Podmaniczky Endre: Nincsenek jó barátságban vele. — Kabók Lajos: Erre nem volna szabad pocsékolni az ország pénzét! — F. Szabó Géza: Mondják önök! — Kabók Lajos: Haszontalanabb szerv nincs az országban! — Derültség a jobboldalon. — F. Szabó Géza: Kezdjük még jobban szeretni! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A legjobb kritika! — Jánossy Gábor: Közintézményről ezt nem lehet mondani!^ — Kabók Lajos: Az nem közintézmény! Sztrájktörőtanya, semmi egyéb! A munkások helyzetét onnan rontják meg!) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Rothenstein Mór: Igen t. Képviselőház! A költségvetés 10. oldalán találjuk meg, hogy a nemzeti munkavédelmi hivatalok költségei a jövő évre 290.320 pengőben vannak előirányozva. (Kabók Lajos: Jobb volna a szegényeknek adni ezt a pénzt! — Br. Podmaniczky Endre: Hát azok gazdagok? — Zaj.) A részletezés itt a következő felvilágosításokkal szolgál: 99 főfoglalkozó, 1 nemzeti munkavédelmi felügyelő, 72 hivatalvezető és 26 segédtisztviselő áll szemben 42 munkással. (Kabók Lajos: Ezek dolgoznak, ha valahol sztrájk van!) Mire való ez a sok hivatalvezető, segédvezető és nem tudom mi egyéb 42 munkással szemben? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 257 Hát ez nem a bürokrácia tenyésztése, hát ez nem azt jelenti, hogy minél több aktát csináljanak a legkisebb ügyekről? (Kabók Lajos: Nem csinálnak ott semmit, még aktát sem! — Zaj a jobboldalon.) Miért kell ez? Azt mondják, arra a célra kell, hogy ha egy közüzemben beszüntetik a munkát, akkor résen legyenek ezek a munkások. (Br. Podmaniczky Endre: Úgy is van! — Kabók Lajos: Láttuk, hogy a Phoebus-gyárban mit csináltak! Majdnem tönkretették az összes gépeket! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Elnök: Kabók képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tessék csendben maradni. Rothenstein Mór: Igazán nagyon jó dolguk lehet Magyarországon a közhivatalnokoknak, ha erre is ráérnek; valamiért egy hivatalt fenntartani, alkalmazottakat tartani és dolgoztatni bizonyos eshetőségekre. Pl. a nyomdaipar részére kitanítják a műegyetemi hallgatókat, megtanítják őket szedni (Kabók Lajos: Fordítva szedik ki az újságot!) arra az esetre, ha valahol, mondjuk az államnyomdában, vagy más -nyomdában, amely nagyon kedves, mondjuk a Budapesti Hírlap nyomdájában... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Létezik még ez a munkavédelmi nyomda?) Ezt a munkavédelmi nyomdát méltóztatott eladni, de én nem erről a kísérleti nyomdáról beszélek, igen t. miniszter úr, nagyon jól tudom, hogy ezt eladta. (Br, Podmaniczky Endre: Akkor kár róla tovább beszélni!) Nem is erről beszélek (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Tessék idefigyelni, báró úr!), hanem arról beszélek, hogy ezeket betanítják arra az esetre, ha a munkások egy nagyobb falat kenyér érdekében síkra száiianak, ha az indokolt. (F. Szabó Géza: Ha sztrájkolnak!) A nyomdaiparban nincsenek napirenden a sztrájkok, niert kollektív szerződés van, de mégis csinálják ezt arra az esetre, ha mégis talán — mit tudom én —, ötven évben egyetlen egyszer előfordulna. (F. Szabó Géza: A biztonság!) Ezért ilyen intézményeket is lehet fenntartani? Ezt nem lehet megtakarítani? Ez teljesen felesleges valami és nálunk sem volt meg a háború előtt. Miért szükséges ez most? (Kabók Lajos: A reakció találta ki! — Felkiáltások a jobboldalon: 'Azóta kell! — F. Szabó Géza: A többi országokban miért van rá szükség!) Dehogy van, (F. Szabó Géza: De igenis van. Kimutatom, hogy van! — Br. Podmaniczky Endre: Vissza van maradva, Móric!) Ön szerint! (Kabók Lajos: Jobb volna, báró úr, ebédutáni álmokat aludni, úgy-e? — Simon András; TTgylátszik, ott a maguk oldalán azt csinálják!) Az egyesülési jogról is kell valamit mondanom s ezzel akarom igazolni azt az állításomat, hogy a belügyminisztériumban nagy a bürokrácia. Az egyesületek, ha alapszabályaikat módosítják, kötelesek a módosítást a belügyminiszternek bemutatni. A nyomdászok egyesülete minden három évben küldöttközgyűlést tart és miután, különösen a mostani időkben, a viszonyok folyton változnak, s mindig más és más a helyzet, gyakran van arra szükség, hogy ez az egyesület alapszabályait módosítsa. A módosítás beterjesztése után három év is elmúlik, újabb küldöttközgyűlést tartanak s az előző módosításokat még mindig nem hagyták jóvá. Ugylátszik, nem jutnak hozzá. A küldöttközgyűlés, miután a viszonyok azóta újra változtak, megint csak kénytelen módosításokát eszközölni. Ezeket is benyújtják a belügyminisztériumhoz. Három év múlva következik a harmadik küldöttközgyűlés s a módosítások még mindig nincsenek jóváhagyva. Hogyan ldhet . 3&