Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

246 Az országgyűlés képviselőházának 396. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. — nyilatkozzék, mondja meg végre, mit akar, merre tart, hova akarja vinni az országot, mi a célja, mi a programmja és mi a legközelebbi akarata ezzel az akarattalan és tehetetlen országgyűléssel szemben, vagy vele. (Jánossy Gábor: Sem nem akarattalan, sem nem tehetetlen!) Erre nézve mindenesetre várunk kijelentéseket. Hogy ezek milyenek lesznek, attól függ a mi további magatartásunk és a mi további állásfoglalásunk ebben a kérdésben és az, hogy milyen^ eszközökkel és módszerekkel fogjuk ezt a kérdést napirenden tartani; mert hogy a választójog .kérdését többé a napirendről levenni nem engedjük, azt a t. túloldal vegye tudomásul. (Jánossy Gábor: Tudomásulvesszük !) Beszélnem kell az egyesülés és gyülekezés \ jogáról, amely ma Magyarországon nem jog, hanem politikum. Mert Iha jog volna, ha törvényben biztosított jog volna, vagy ha legalább olyan gyakorolt jog volna, amely minden oldalra egyformán méri a gyülekezési és egyesülési jogot, akkor más volna a helyzet, • így azonban azt kell monadom, hogy ez a kérdés Magyarországon nem a jog kérdése, nem az egyenlő elbánás kérdése, hanem a politikum és a r pártszenvedélyek kérdése, a pártönzés kérdése; természetesen a kormánypárt részéről, amely ezt a jogot a maga számára, a maga javára sajátítja ki és abból a baloldalon igen keveseknek és nagyon keveset, vagy semmit sem juttat. Példa rá a vasárnapi nap, amely napra mi is jelentettünk be gyűlést, amit itt a Házban is szóvátettem és amire a miniszter úrtól a szokásos pökhendi választ kantám. (Jánossy Gábor: Milyen választ?) Pökhendi választ. (Jánossy Gábor: Ugyan, kérem! Hogy lehet ilyet mondani? Jóízlés is van a világon!) Nem tudom másképpen nevezni, csak úgy, ahogy értettem és éreztem. (F. Szabó Géza: Mindenki a saját szótárát használja!) Vasárnap tartottak Magyarországon gyűléseket. Hangsúlyozom, hogy nem kifogásolom másnak a jogát, nem sokallom másnak a jogát, csak a magunkét keveslem és nem ebből a szempontból hozom fel ezt a kérdést, hanem abból a szempontból, hogy Magyarországon nincs egyenlő elbánás. Vasárnap gyűlést tartottak a demokraták, a szabadelvűpárt, a keresztény ellenzék, a legitimisták, a kereszténygazdasági- párt, a kisgazdapárt, a kormánypárt s ezenkívül volt még a veszprémi beszámoló is. Minden ^párt és pártárnyalat tarthatott és tartott tehát gyűlést, csak a munkásság gyűlését tiltották be és^ tették lehetetlenné olyan lelhetetlen indokolás alapján, amely emlékeztet a régi álszabadelvű Bárffy—Perczel-féle korszakra, amikor ilyen kificamodott indokolással tették lehetetlenné a tömegek megmozdulását s amit, mint egyetlent, átmentettek ebbe a korszakba is. Azzal az ürüggyel tiltották be a gvűlést, hogy esetleg túlságos sokan jönnének össze egy kis helyiségben és értesülés szerint ott^ rendbontó elemek is lennének. Más pártok és osztályok megnyilvánulási lehetőségével szemben itt áll a munkásság mozdulatlanná tétele, a nagy tilalom, amelyet erre a hétre még alaposabban kiszélesített a miniszter úr, illetőleg az Ő intenciója szerint a budanesti főkapitányság, amely a pénteki napra kitűzött 27 szociáldemokrata népgyűlés közül egyet sem engedélyezett, nagyjában azzal a^ indokkal, hogy be kellett tiltani a gyűléseket, mert a gyűlések napirendjén olyan kérdés szerepelt, amely ezidőszerint az országgyűlés Felsőháza előtt tárgyalás alatt áll. (Kabók Lajos: Ez is indok?) Ha nem volna ez az indok végtelenül leverő és szomorú, akkor ezen csak nevetni, mosolyogni lehetne, mert hiszen ebből az következnék, hogy semmiféle olyan kérdést, amely valamely hivatalos fórum előtt tárgyalás alatt áll, nem lehet a nyilvánosság elé vinni addig, amíg ott el nem intézték, tehát csak post festam lehetne a kérdésekről tárgyalni; holott minden alkotmányos államban a gyülekezés joga arravaló, hogy künn, a parlamenten kívül a széles népréteg is hallathassa a maga^ szavát és kinyilatkoztathassa a maga akaratát bizonyos kérdésekkel és problémákkal szemben. Nagyon jól tudjuk, hogy ez csak ürügv. hajánál fogva előráncigált ürügy, mert hogy ezt a kérdést a Felsőház tárgyalja, ez nem lehet ok a tömeges jogfosztásra, nem lehet ok arra, hogy Budapesten egyáltalában megsemmisítsék a gyülekezés jogát. Ez csak ürügy. Az igazi ok, amint már a múltkor megmondottam, az, hogy ezeknek a gyűléseknek napirendjén szerepelt volna a hágai egyezmény. Igenis, az ország dolgozó népének van szava a hágai egyezményhez, az ország dolgozó népe igenis, ismerni akarja a hágai egyezményt^ annak előzményeit, annak terheit, következményeit, azzal igenis, nemcsak joga, hanem kötelessége is foglalkozni és fog is vele foglalkozni, akármenynyire erőlködik a belügyminiszter úr. (Zaj.) Fog vele foglalkozni; ha nem lehet nyilvánosan, hatósági ellenőrzés mellett, meg fogja találni az útját és a módját, hogy mégis foglalkozzék ezzel a kérdéssel és foe-lalkozzék minden olyan problémával, amely az ő életsorsával összefügg, amellyel foglalkoznia kell. Ismételten hangsúlyozom: ha nem lehet hatósági ellenőrzés mellett, a nyilvánosság előtt, meg fogjuk találni a módját annak, ho"

,TT mi a mi tömegeinkkel a belügyminiszter úr akarata ellenére és ellenőrzése nélkül érintkezhessünk és beszélhessük meg a mi problémáinkat. (Ügy van! Üpy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, milyen államérdek követeli azt, hosry az ország dolgozó népének narlamenten kivüli alkotmányos életét elvonják az ellenőrzés alól és a föld alá szorítsák. Ez a módszer, amelyet Scitovszky belügvminiszter úr Magyarországon meghonosít, sokkal rosszabb sokkal veszedelmesebb, mint bármely megelőző ilyen mód'szer, sokkal rosszabb, mint volt az első ellenforradalmi kormány felfogása a gyülekezés és egyesülés jogáról. Ez az ochrana és a, cseka módszere. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem foglalhat helyet európai, alkotmányos parlamentáris országban és nem engedhető meg. Ha igen, akkor ennek igen súlyos konzekvenciái lehetnek és igen súlyos konzekvenciái lesznek. Vegye tudomásul miniszter úr, hogy Ön ezzel a módszerével, ezzel az eljárásával a legelső és leghatékonyabb bolsevista agitátor Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék tudomásul venni, hogy a bolsevisták Moszkvában és mindenütt, ahol pozicióik vannak, tapsolnak önnek ehhez a módszeréhez, (Kabók Lajos: Talán pénzt küldenek ezért! Nem? — Farkas István: Ha valamely bolsevista ülne ott, az sem csinálhatná jobban a szociáldemokratákkal szembén!) mert lehetetlenné teszi egyrészt azt, hogy a szociáldemokrata tömegek egymás között beszélhessenek és érintkezhessenek, hogy nyugodtan élhessék alkotmáinyos életüket, másrészt pedig tápot ad annak a bolsevista módszernek, amely a mind nagyobb és nagyobb elkeseredésben látja az ő sikeres munkájuknak ^hajtóerejét. Tesisék tehát, miniszter úr, ha ön ezt jónak