Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. ként egy hektoliter bort kellene meginnia. (Ügy van! a baloldalon.) Sehogyan sem lehet a népnek bemagyarázni, hogy ez szükséges, igazságos és méltányos. De 14 millió pengővel, azt hiszem, az a kérdés megoldható volna. Vagy itt van a még gyűlöletesebb közmunkaváltság, amelyből a vármegye 30%-ot elvisz^ vagy pedig itt vannak a belügyminiszter úr által kiküldött bizottságok, 'amelyek meghagyták az 50 vagy 75%-os pótadót. Ez a dolog végre lavinává dagad és összes községeinket elsöpri.^ Ez a kérdés ma Magyarország belső igazgatásának legkényesebb kérdése. (Szilágyi Lajos: A legsürgősebb! A csőd szélén állnak! — Ügy van! a jobboldalon.) Múló fizikai rosszullét miatt kénytelen vagyok beszédemet befejezni. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Urbanics Kálmán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy nem tehetek eleget annak a nemes parlamenti tradíciónak, hogy az előttem szólottál vitába szállnak, mert a házszabályok bölesesége olyan szűkre szabta a felszólalás idejét, hogy valóban csak távirati stílusban lehet a legszükségesebbeket elmondani. En tehát elnézést kérek előttem szólott t. képviselőtársamtól és a t. Képviselőháztól azért, hogy mindjárt rátérek mondanivalóimra. Ha a kormány működését figyelemmel kísérjük, a következő képet kapjuk. A gazdasági tárcák miniszterei alusznak, olimpusi nyugalommal nézik az eseményeket, összetett kezekkel szemlélik a pusztulást, recsegést, ropogást, amely az egész ország gazdasági életét betölti, nem törődnek, nem számolnak senkivel és semmivel. Ezzel szemben a hatalmi tárcák tulajdonosai sokkal szorgalmasabbak. Ezek serényen dolgoznak, permanenciában vannak és ha valahol felfedeznek egy apró kis ^rést, amelyen netalán még beszűrődnék a világosság és a napfény, rögtön sietnek betömködni^ rögtön rohannak kodifikálni, rendeleteket gyártam és meggátolni minden szabad mozgást éia a fejlődés minden szabad lehetőségét. Ez az a bizonyos rendszer, amelyet a politikai írók «dekretiz<mus»-nak neveznek és amely Magyarországon a jelenlegi uralom tíz esztendeje alatt már annyira elfajult, hogy nemsokára odáig jutunk, ha ez a kormány különösen a mai belügyminiszterrel még néhány hónapig uralmon marad, hogy reggel minden polgárnak, mielőtt az ágyból felkel, be kell kérnie ágyába a hivatalos lapot, hogy vájjon nincs-e valamilyen rendelet, amely az ő ágyból való felkelését szabályozza. (Jánossy Gábor: Lázálom!) T. Képviselőház! Higyjék el, sokkal jobb rendszer annál, amelyet itt követnek, az a másik rendszer, amelyet a művelt demokratikus külföld követ, ahol erőteljes gazdasági tevékenységgel, az élet szabad lüktetésének biztosításával igyekeznek olyan lehetőségeket teremteni, amelyek nemcsak a népesség, hanem az ország jövendőjét is szilárdan megalapozzák és biztosítják. De nem is várhatunk más rendszert, nem is várhatunk más működést, más eredményeket olyan képviselőháztól, amely a nyiltszavazás, a közhatósági terror alapján ült össze és amely ilyeténkép magából felelőtlen kormányt termelt ki. Ha már a választójog kérdésénél^ tartunk, erről is kell ennél a tárcánál néhány szót ejteni. A választói jog kérdése Magyarországon félévszázados kérdés. Amióta a jobbágykorülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 245 szak megszüntetése után az első választói jogot osztályuralmi alapon kodifikálták, azóta tart a harc Magyarországon a becsületes, demokratikus választójogért. Eljutottunk odáig, hogy volt már két becsületesen demokratikus választójogunk, titkos választással: az egyik a Károlyi-kormány választójogi néptörvénye volt, a másik az első ellenforradalmi Friedrichkormány választójoga. Mind a kettő általános titkos, mondhatnám, a mai időknek megfelelő demokratikus választójog volt. Ez a kormány a maga reakciós uralmának és a maga létének biztosítására és párturalmának megalapozására ezt a két választójogot kiirtotta a magyar életből, a magyar Törvénytárból, megcsinálta a maga osztályuralmi nyiltszavazásos, terroron alapuló választójogát és megválasztott már két nemzetgyűlést és egy országgyűlést, amelyek azután természetesen idomultak ahhoz a választójogi rendszerhez, amelynek alapján összeültek, vagyis népellenesek, csak saját párturalmi érdekeiket és szempontjaikat tekintik. De továbbra is eljutottunk volna, ha volna ebben a kormányzatban logika és következetesség. r Eljutottunk odáig, hogy most már a választójogot tulajdonképpen mindenki sürgeti. A kormánypárt programmjában — amint tudjuk, amint hirdetik — benne van. A kereszténypárt programmjában benne van, időnként hirdetik^ is. A baloldal programmjában természetszerűen benne van, a kisgazdák programmjában benne van, a kisgazdák legutóbbi baranyai gyűlésükön vasárnap, kéthónapos ter minust^ adtak a kormánynak a választójog titkosságának megteremtésére. A választójog tehát ma már mindenkinek kell, jóformán mindenki követeli és mégis azt látjuk, hogy a kormány ( ezen a téren egyetlenegy lépést sem akar előre tenni; hiába történnek allúziók, hiába f történnek a kormánypárt részéről kijelentések, mint ma is itt a Képviselőházban Meskó Zoltán és Csák Károly t. képviselőtársunk részéről, hiába minden, a kormány ül a maga nyiltszavazásos választójogi rendszerén, és szfinksz módjára hallgatásba burkolódzik: nem hajlandó nyilatkozni. Egyik minisztere Veszprémben f egv esztendei határidőt szabott az ú.i választásokra, de a választójogi rendszerről nem. nyilatkozott, úgyhogy e tekintetben most is teljes bizonytalanság uralkodik. TTgylátszik, megint meglepetés elé akarják állítani az országot, megint meglepetésszerűen, előre nein látott időben, nyiltszavazásos terror alapján nem választást akarnak rendezni Magyarországon, hanem hajtóvadászatot. (Jánossy Gábor: Honnan tetszik tudni? — Malasits Géza: Az eddigi gyakorlatból! —- Kabók Lajos: Ismerjük a kormányt! — Jánossy Gábor: Ügy álmodta a képviselő úr! Nehéz álma volt!) Gyakorlatból és abból a gyanús titkolódzásból, amely a kormány részéről tapasztalható. A belügyi tárca költségvetése a legjobb alkalom arra, hogy az illetékes faktorok nyilatkozzanak. Nem a belügyminiszter úrtól várok nyilatkozatot erre vonatkozólag, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy Bethlen duce mellett a többi miniszter csak cselédszerepet tölt be, (Jánossy Gábor: Nem duce, csak miniszterelnök!) ők tehát nincsenek feljogosítva arra, hogy a választójog kérdésében nyilatkozzanak, de ezt az alkalmat fel kellene használnia az ország miniszterelnökének és diktátorának arra, hogy felálljon és nyilt helyzetet teremtsen, — különösen a vasárnapi nagy politikai felvonulás után, amikor minden párt és minden árnyalat követelte a választójogot