Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

220 Az országgyűlés képviselőházának itt a szomszédban — körülbelül 4000 munkanélküli van. Körülbelül, mondom, de pontosan megállapíttatott, hogy 8000 lelket érint ez a munkanélküliség a családokká! együtt, 8000 olyan lelket, aki kivan ja a kenyeret, akinek joga van a kenyérre, akinek: joga van megkövetelni, hogy a családfő, az öreg szülőt eltartó gyermek munkát kapjon, hogy munkája révén segítse önmagát, segítse szüleit, segítse gyermekeit és családját; akinek joga van egy olyan életnívóra, .amelyre el lehet mondani, hogy tisztességes, emberi életnívó. Joga van annak a 4000 munkásnak kenyér és munka után járni, kenyeret és munkát követelni, ezt a jogát senki sem vonhatja kétségbe. Ezt tették Kispest munkanélküli munkásai is, nem mind a négyezren, hiszen ily nagy tömegbe nem gyülekezhettek össze, ezt tették a munkanélküli munkásság nevében mintegy háromszázan az elmúlt hetekben. Kispest polgármestere tett is biztató kijelentéseket, sőt az elmúlt hetekben bizonyos inségmunkát is kezdeményezett, de ez elillant, ezt- a sok munkanélküli végrehajtotta egy hét alatt. Az elmúlt hétfőn, folyó »hó 19-én, szintén mintegy 300 munkanélküli munkás jelent meg Kispesten a városháza előtt azzal a szándékkal, hogy küldöttség útján kéri fel a polgármestert, hogy gondoskodjék továbhi inségmunka kiadásáról, rámutatni szándékozván természetesen arra, hogy, miután a kispesti gyárakban elhelyezkedni nem tudnak, a közülethez fordulnak, hogy ideig-óráig, amíg egy huzamosabb elhelyezkedés lehetővé válik, a város inségmunkával segítse a munkanélkülieket. T. Kép viselőiház! Egyelőre talán neon tartozik ide, de Kispest polgármestere idegeinek megromlására hivatkozva, — bár ezeket az idegeket az elmúlt időben éppen nyolc hétig pihentethette Abbázia kék napja alatt. — nem fogadta a munkások küldöttségét, kiüzent nekik, hogy nincs abban a helyzetben, hogy minduntalan, minden ihéten fogadja az összeverődő népség küldöttségét. Kiüzent, hogy menjenek és keressenek egy városi képviselőt, egy úgynevezett rendes fvezetőt és akkor egy városi képviselő vezetése alatt a küldöttséget 'majd fogadni fogja. Hangsúlyozottan kívánom megjegyezni, —• mert ezen van a hangsúly —' hogy az a néhány száz munkanélküli munkás a városháza előtt példásan, fegyelmezetten viselkedett és semmi okot sem adott a polgármesternek arra, hogy a 300 főnyi tömeg küldöttségét ne fogadja. Hangsúlyozottan isimétlem annak a 300 munkásnak fegyelmezett és példásrendű magaviseletét. Amikor meghallották, hogy a polgármester úr csak egy városi képviselő vezetése alatt hajlandó háromtagú küldöttségüket fogadni, megfordultak és elmentek a munkásotthon felé, illetve a munkásotthonba, ahol remélték megtalálni az ottani szociáldemokratapárt titkárát, aki városi képviselő, hogy majd annak vezetésével nem mind a 300 emher^ hanem a megválasztott küldöttség visszamenjen a városházára. Meg kell állapítanom, t, Képviselőház, szavahihető tanuk előadása, szavahihető bejelentések alapján, hogy akkor már az a tömeg, amely a munkásotthon felé vonult, nem is volt 300 ember, csak 150, vagy ennél is kevesebb és hang nélkül, példás rendiben ment a munkásotthon felé. Körülbelül 2—3 kilométeres utat kellett megtenniök ; ezt mind csendben tették meg. Amikor már a munkásotthonhoz közeledtek a Kossuth Laios téren át, — amely ott piac is — a Kossuth Lajos téren álló polgári iskola mö395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. gül egyszerre egy 'rendőrszakasszal találták magukat szemben. Ez a szakasz akkor — hogy úgy mondjam — teljesen harci kifejlődöttségben, írajvonallá alakulva, kivont karddal rohant neki éhnek a csendesein és békésen haladó munkáscsoportnak, a nélkül, hogy a szokások, talán a kötelesség szerint is előzetesen felszólítást intézett volna ebhez a békésen haladó munkáscsoporthoz, hogy oszoljanak szét, menjenek szét, vagy menjenek a járdára. Minden előzetes felszólítás nélkül, kivont karddal megtámadták ezt a békésen haladó csoportot és kivont karddal, a legnagyobb vadsággal, szinte hihetetlen brutalitással, szétverték, megtisztították az utcát és a teret. (Farkas István: Gyalázat! Ez a munka, ez a kenyér!) Akiket rendőrkard ért, azok felmentek a munkásotthonba, ott levetkőztek, szavahihető tanuk vallomása szerint... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ismerjük! — Kabók Lajos: Honnan ismeri a miniszter úr?) Kérem, miniszter úr, ha én azt mondom, hogy szavahihető tanuk vallomása, szemtanuk szerint kardéltől és kardlaptól ütött sebek és ütések nyomai konstatáltattak ezeken a munkásokon, akkor méltóztassék nekem elhinni, hogy ez úgy is volt. .Körülbelül 15, vagy 18 ember ment fel a munkásotthonba, ott levetkőztek és konstatálták rajtuk ezeket a sebeket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Miért nem orvoshoz mentek

1

! — Farkas István: Miért nem adott nekik munkát a miniszter úr?) Az a rendszer, amelyet önök t. miniszter úr, a munkanélküli munkásság kordában tartására, üldözésére meghonosítottak, egy ilyen szomorú eseményben robbant ki Kispesten is. Szegeden hasonló esemény történt, Budapesten szintén. Szegeden pofonnal, Budapesten rendőrkarddal (Kabók Lajos: Gummibottal!), Kispesten ugyancsak karddal adott az ön rendőrsége, t. miniszter úr, választ azoknak a munkásoknak, azoknak a szerencsétlen, éhező, nyomorgó, kétségbeesett munkásoknak, akik nem kívánnak egyebet, mint munkát és kenyeret. (Kabók Lajos: A gummibotot is letagadták, pedig én személyesen láttam a gummibotozó rendőrtisztviselőt!) Elnök:

# Csendet kérek! Várnai Dániel: Nekem tehát jogom van azt mondani, t. Képviselőház, — az események mellettem bizonyítanak — hogy önök. a kormány és az alárendelt hatóságok nem küzdenek kötelességszerűen a munkanélküliség ellen, hanem küzdenek felháborító szisztémával, pofonnal és rendőrkarddal a munkanélküli munkássá"

1 ellen. (Kabók Lajos: ís:y majd meg lesz oldva a munkanélküliség gyönyörűen!) Ez a rendszer igen sajnálatos, igen felháborító és következményeiben beláthatatlan. (Üoy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azért hozom ide, hogy a miniszter urat felhívjam arra: éppen elég volt már ebből a silány provokációból, ebből a veszedelmes provokációból, amelyet az ön rendőrsége a munkanélküli munkássággal szemben megnyilatkoztatott. Kérem a miniszter urat, hogy nagyon komolyan fontolja meg azt. amit én itt mondottam, kérem különösen a beláthatatlan következményekre való tekintettel, hogy intézkedjék haladéktalanul és egyszersmindenkorra vessen véget azoknak a rendőri kilengéseknek, azoknak a brutalitásoknak, amelyek nem vezetnek jóra, amelyek nem csinálják a rendet, amelynek a miniszter úr apostolának tartja magát, amelyre mindannyiszor hivatkozik, amikor minden egyes alkalommal az asztalra üt, hogy a rendet minden körülmények között fenn fogja tartani, (Scitovszky Béla bel-